Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-07-05 / 13. szám
1954 julius 5. KTS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL veszem. Itt van valami a használatáért. (Pénzt adott a szájtátva bámuló kocsisnak.) Beke tizedes, vetkezzék le hamar, vegye fel ezt a mellényt. Ihol a kalap is (lekapta a kocsis kalapját s a tizedes fejére nyomta). Fiuk, le a nyereggel; egykettő! Minden nyerget ide, a szekérbe; a lovakat kantáron a saroglyához kell kötni. Tizedes, maga szőrén üli a lovát s az enyémet vezeti. Két perez alatt minden megvolt. A huszárok a hadnagy úrral együtt a vendégoldalas szekér fenekén hasaltak, ott volt a négy nyereg is. Két ló a saroglya mögött állt. A tizedes ingregatyára vetkezve, parasztdolmányban, kalappal a fején, biztatta a kocsist, hogyha mukkan, kettéhasitja. A kémcsapat léptetve haladt át a nyilt térségen, vagy ötszáz lépésnyire a réten elszórt ellenségtől. Az ellenséges gyalogság közönyösen nézte messziről, hogy a patak hidján hogy czammog át az üres szekér, amely mellett egy parasztlegény valami jóvérű csikót fincoltat. De alig ért a szekér a szőlődomb alá, ahol el volt rejtve a réten ácsorgó katonák elől, megállott. A huszárok nyergeitek, a tizedes visszaadta a kocsis holmiját s felvette a maga ruháját. A hadnagy rárivalta kocsisra :— Te most lefordulsz a hármashatárbeli csárda felé s ott iszol, amig delet nem harangoznak. Nesze még egy bankó! A kocsis a lova közé vágott. Még azt se merte mondani: “gyi!” A huszárok nem voltak restek, ügetve surrantak el a kertek alatt; a hadnagy ur vezetésével megkerülték a falut s egy hirtelen kanyarodóval berobogtak a faluvégi uriház udvarára , Ott, az udvaron, a rózsafák mellől egy fiatal leány látta meg őket először. — Jaj istenem! — kiáltotta s elejtette a sok szép rózsát, amit addig szedett. Szaladt a hadnagy elé, aki már lepattant a lováról. Szent Isten Sándor! Hogy kerül most ide? — Mindent elmondok, Mariska, csak előbb bujtass el mindnyájunkat. Látni akarta-A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. lak, hacsak egy perezre is. Az életünkkel játszunk! . . . — Jézus Mária ! — Nono! Ne ijedj meg. Iszen csak manőver az egész. De ha elfognak, csúfot vallók ám. — Hamar, oda ... oda a pajtába! hátul, a félszer mögött. Az most üres, ott senkinek sincs mit keresnie, — súgta a kis leány. ő maga szaladt előre, úgy mutatta, hova, merre menjenek a fiuk. Még a hadnagy urnák is ott kellett meghúzódnia, amig a hazatérő gyalogság el nem vonul a ház előtt. — Itt maradjon Sándor; meg ne moccanjon. Nekem muszáj egy kicsit felmennem. Majd megmondom aztán, hogy miért. Kiszabaditotta a kezét a kis hadnagyéból s szaladt vissza a rózsafák tájékára. Éppen akkorra ért a ház elé a gyalogszázad. A kapitány recsegő hangon kiáltotta: — Század! állj! Pihenj! Lcvasitott kapitány volt. Leszállóit a lováról s a kantárt odadobta egy bakának. Pár lépéssel odament a kis leány felé. — Jó reggelt kisasszonyka, — mondta a legkedvesebb hangján. — Jó reggelt kapitány ur. Minek köszönhetjük a szerencsét ilyen szokatlan időben? — Csakugyan szokatlan. Ám-' bár ha tőlem függne . . . Elhallgatott, talán mert látta, hogy vérpirossá válik a leányka. Ezt a pirulást kedvező jelnek vette. — ó Mariska kisasszony! — Minek köszönhetjük a szerencsét? — Ennek! — mondta a kapitány s felemelte a tábori látcsövét. — Nem értem! — csodálkozott a leány. — Majd mindjárt megérti. Itt kémek rejtőznek. Huszárok. A szőlőhegyről láttam, amint ide befordultak . — Jézus Mária! — Tehát megvallja? — Én semmit se vallók meg kapitány ur. — Akkor majd megkeressük! őket. — Szent Isten! csak nem okoz nekünk kellemetlenséget? — Magának nem! soha! az bizonyos! — Akkor hát kérem, szépen kérem... — Azt akarja, hogy a kémeket elszalasszam? — Kapitány ur! Édes kapitány ur! . . . — Mariska kisasszony! ha igy szól hozzám, akár főbe is 'lövetem magamat. De ki az a huszártiszt? — kérdezte gyanakodva. A leány egy másodpercig hallgatott, azután hevesen mondta: a bátyám! a testvérem! — Könnyelmű ember, — mondta a kapitány — Nagyon könnyelmű. Ha most elfogom, megszégyenül. — Kapitány ur! édes kapitány ur! — Kisasszony! az ördög vigyen el engem, ha elfogom a bátyját, — lelkendezett a kapitány. — De mondja, szavára mondja: csakugyan a bátyja? A leány nagy szemeket meresztett. Szinte sértődve mondta: — de furcsa! Ki lehetne más? Persze, hogy az! — Kisasszony, én most elviszem innen a századot a ház mögé, a gesztenyefák alá. Pihenőt adok a legénységnek. De tiz perc múlva visszajövök. Addig ölelje meg a bátyját s aztán kergesse el, de gyorsan. Tíz percig várok. Tovább lehetetlen. A kapitány futott a századhoz. ' — Vigyázz! — Század! hátra arc! — In-dulj! Ropp — ropp — ropp — dübörgött a század, amipt elvonult a gesztenyefák elé. Nemsokára ezután gyors vágtatás zaját lehetett hallani, amint a huszárok a “rajta-rajta” teljes rohamával indulnak neki, hogy keresztül gázoljanak a világon. A tiz perc elteltével a gyalogos század megint megjelent a kapu előtt. A kapitány lelkendezve sietett a leánykához. — Nos, kisasszonykám? Dei most már csak érdemiek valamit? Meg vallhatom önnek. — Kapitány ur, előbb én tar- I tozom önnek egy vallomással^ vágott közbe ijedten a leány, Megcsaltam önt. — Engem? Ugyan mivel? — Az a huszártiszt nem sí bátyám volt, hanem a — vőlegényem. A kapitány ingerülten mondta: — Tehát ilyen az ön “szava”? Gratulálok ehhez a tulajdonságához a — vőlegényének. A leány büszkén nyugodtan, vidáman és határozottan! mondta: ó, azt a szót, amit őneki adok, soha nem szegem meg! A kapitány szalutált, megfordult s feszesen ment a század elé. Ott felpattant lovára, Rögtön rá ismét lehetett hallani recsegő hangját: — Század! in-dulj! Ropp — ropp — ropp — dübörgőit a század, amint ütemre tova vonult. A VART MEGLEPETÉS Pali: — Ma van a kedvező alkálóm ,hogy a kedves mamádat az eljegyzésünk hírével meglepjük. Erzsiké: — Nagyon jó lesz; ő már úgyis várja. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legnagyobb szükség, amikor sziiló'hazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre van szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.--------VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT--------Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N.W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök.........dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Cimem:______________________________________ Nevem:--------------------------------------------------------Város és állam: ______________________________
