Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-01-05 / 1. szám
1954 január' 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ Decemberi est. Köd az utcán. Köd a lelkeken is. A klubban már jóval négy óra előtt meggyujtották a lámpásokat. De a ház üres. A játszó szoba is. Olvasó-terem is. Csupán a társalgó zöld borszékeiben, a vörösréz-fényű kandalló körül gunnyaszt három öregur. Öt óra tájban érkezik csak megint valaki. Végigkószál az üres termeken. Végre benéz a táralgóba is. — Meghalt a világ? Vagy mi? — harsog az ottülőkre. Szintén öregur. Angolbajuszos. A haját füle mellől fésüli fel a fejére. Arca ötvenen felül való. Termetre azonban még idősebb: görhes és roskadt balvállu. Csak a szeme élénk. Estélyi ruha van rajta. — Tudod, hogy karácsony estéje van, — szólal meg egy fakó hang a bőrszék mélyéből. — Még a legény-embereket is lekötik ilyenkor, — mormogja a másik. Az érkezett maga is leül a kandalló mellé és keresztbe veti sovány, csontos lábát. — Nodehát ezt mégse gondoltam, hogy ennyire kongjon a kaszinó. Magam is meg vagyok hiva. De csak vacsora utánra Ígérkeztem. Hát egy kártyapartit nem volna jó játszani? Senki se mozdul. Aztán jön megint egy és sokára megint egy klub tag. Aztán egy kopaszfejü és vastagbaj uszu ur dugja be a fejét: — Hát mégis van itt Valaki? A bajuszának szakállal toldottsága katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel ment nyugdíjba. S mintha a kopaszok versenye volna, egy teljesen kopasz fej jelenik meg. Tarkóig kopasz kis öregur., akinek csak a füle mellett maradt emlékül valamelyes barna haja, de még az is rövidre van nyírva. — Szervusz Petrovics, — mondják neki. A kopasz benéz a szomszéd szobába. — Senki? — Senki. Leül közéjök, s a kezét melegíti a kályhánál. Aztán egy csupa-szakál báró érkezik. Álmos arccal bólint jobbra-balra, és nem szól semmit. — Förtelmes unalmas hely ez ma! — mordul fel végre az estélyi ruhás. Javaslok valamit: vacsorázzunk együtt a Hungáriában. Nyittassunk külön-szobát és vacsorázzunk együtt. Utána meg kártyázzunk. Valami szokatlan játékot ... Valami butaságot. Kártyázzunk pénz helyett pezsgőbe. A javaslatra minden fej megmozdul. Fölkelnek. Elfogadták. — Még Kelement megvárhatnánk, — mondja az ezredes. Ámbátor azt is biztosan elcsípték ma. Épp indulnának, mikor az ajtó megnyílik, és egy potro-i hős öregur vig kerek arca jelenik meg előttük. — No végre! — üdvözlik — végre egy családos ember is. — Szervusz Kálmán! — mondják a többiek is. Tartsvelünk: a Hungáriában vacsorázunk. És durákozunk! Pezsgőben! — Jó: veletek tartok, — feleli az öregur. Egyik fiam sincs otthon, hát nincs hol töltenem az estét. A két pattantyús fiamat Krakóba helyezték át épp most. A kis művész meg Olaszországban kószál. Az estélyi ruhás megnyomta a villamos-csengő gombját. — Telefonozzon János a Hungáriába: tiz vagy tizenegy személyre való külön-szobában várjon bennünket terített asztal. Az utón még két klub-tag csatlakozott hozzá jók: egy bundás bankigazgató, meg egy öreg tanár, akinek a bundája gallérjából csak épp az orra veresük elő. Az idő már akkor nyolc felé járt. A Hungária tornácában egy papos arcú öregur állította meg őket: — Hova? — Tarts velünk Imrus. Itt vacsorázunk. A szoba már várta őket. Csillogó teríték a nagy kerek asztalon. A magas fehér cserépkályha kellemes meleget, áraszt. Leültek az asztal köré. — Hányán vagyunk? — kérdezte a báró. — Éppen tizenketten. — Milyen jó, hogy nem vártunk tovább!... Vacsoráztak. De nem igen beszélgettek. Valami unalom lebegett rajtok. Egyszer a kövér öregur körülnéz a társaságon. — Érdekes, — mondja, — csupa agglegény. Egyikünk sincs a negyvenen alól. — Hiszen te nem vagy agglegény! — Az vagyok biz én. A három fiam voltaképen három unokaöcsém. Én neveltem őket, hát úgy szoktam mondani. — A festő fiad? — Az se, csak hasonlít rám: unokaöcsém. A tizenkét agglegény elgondolkodva eszegette a sajtot, — Érdekes! — szólalt meg a csupaszakál báró. De hogy mit vél érdekesnek, arról nem szólt. Az estélyi ruhás ivott a vörös borból. — Kitűnő. Látjátok: ezt a vacsorát minden esztendőben megismételhetnénk. A családos emberek úgyis otthon ülnek. Mi agglegények szintén együtt tölthetnénk az estét. Javaslom, hogy alakuljunk társasággá: Karácsonyesti társaság. — Éljen! Éljen! — A társaság alapszabályai egyetlen sor: Célja: minél kellemesebben tölteni a karácsonyestét. A javaslat tetszett. A szemek csillogtak, a bajuszok mosolyogtak. Az estélyiruhás folytatta: — A Karácsonyesti társaságot tehát megalakulnak jelentem ki. Tisztikar nem kell. Szabályok sem kellenek. A működést vacsora után megkezdjük: kártyázunk pezsgőben. Amit nyerünk megisszuk. — Helyes! Helyes! De már a tányérokat is elhordták, csak szivarozgatva üldögéltek. Ki teát ivott, ki kávét, — Ezen az egy napon mégis irigylem a családos apákat, — szólalt meg a paposán beretvált arcú, aki a vendéglő tornácán csatlakozott hozzájok. Csak az vigasztal, hogy az esztendő többi napján aztán nem irigyelni őket. — A nők sok életet rontottak meg! — vélekedett a tanár. A bankigazgató legyintett: Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 — Többet mint a kolera. — A házasság mindig hazárdjáték, — szólt a nyugalmazott ezredes. A legbolondabb hazárdjáték. A játékos azt se tudja, mire játszik. Mert hiszen nem ismeri a nőt, akit elvesz: csak annyit ismer belőle, amennyit a nő mutat. Van annyi esze minden nőnek, hogy nem a hibáit mutogatja. S legyintett. — Hazárdjáték. — És a tétel mindig egy életsors, -— fűzte tovább a bankigazgató. Ha csak egy eshetőség van is a vesztésre, nem játszom. — A házasság olyan, mint a drótból font egérfogó, — mondta Petrovics, a tarkóig kopasz biró. Az egér’ csak a ícsemegét látja ... A bankigazgató nevetett: —r Az Isten azért adta a sze-* reimet, mert józanon nem házasodna meg senki. (Folytajuk.)-------------------------CÁFOLAT Azt mondják, hogy az amerikai lányok legnagyobb része azt sem tudja, mire való a tü. Meg kell védenünk őket, mert legalább kilencven százalékuk igenis tudja, hogy a tü a gramofonnak nélkiilönhetetlen alkatrésze. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, sz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett i '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. • Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. $2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
