Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-01-05 / 1. szám

1954 január' 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ Decemberi est. Köd az utcán. Köd a lelkeken is. A klubban már jóval négy óra előtt meggyujtották a lámpásokat. De a ház üres. A játszó szoba is. Olvasó-terem is. Csupán a társalgó zöld bor­székeiben, a vörösréz-fényű kandalló körül gunnyaszt há­rom öregur. Öt óra tájban érkezik csak megint valaki. Végigkószál az üres termeken. Végre benéz a táralgóba is. — Meghalt a világ? Vagy mi? — harsog az ottülőkre. Szintén öregur. Angolbaju­­szos. A haját füle mellől fésüli fel a fejére. Arca ötvenen felül való. Termetre azonban még idősebb: görhes és roskadt balvállu. Csak a szeme élénk. Estélyi ruha van rajta. — Tudod, hogy karácsony estéje van, — szólal meg egy fakó hang a bőrszék mélyéből. — Még a legény-embereket is lekötik ilyenkor, — mor­mogja a másik. Az érkezett maga is leül a kandalló mellé és keresztbe veti sovány, csontos lábát. — Nodehát ezt mégse gon­doltam, hogy ennyire kong­jon a kaszinó. Magam is meg vagyok hiva. De csak vacsora utánra Ígérkeztem. Hát egy kártyapartit nem volna jó ját­szani? Senki se mozdul. Aztán jön megint egy és so­kára megint egy klub tag. Az­tán egy kopaszfejü és vastag­baj uszu ur dugja be a fejét: — Hát mégis van itt Valaki? A bajuszának szakállal tol­dottsága katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel ment nyugdíjba. S mintha a kopaszok verse­nye volna, egy teljesen kopasz fej jelenik meg. Tarkóig ko­pasz kis öregur., akinek csak a füle mellett maradt emlékül valamelyes barna haja, de még az is rövidre van nyírva. — Szervusz Petrovics, — mondják neki. A kopasz benéz a szomszéd szobába. — Senki? — Senki. Leül közéjök, s a kezét me­legíti a kályhánál. Aztán egy csupa-szakál báró érkezik. Álmos arccal bólint jobbra-balra, és nem szól sem­mit. — Förtelmes unalmas hely ez ma! — mordul fel végre az estélyi ruhás. Javaslok vala­mit: vacsorázzunk együtt a Hungáriában. Nyittassunk kü­­lön-szobát és vacsorázzunk együtt. Utána meg kártyáz­zunk. Valami szokatlan játé­kot ... Valami butaságot. Kár­tyázzunk pénz helyett pezs­gőbe. A javaslatra minden fej megmozdul. Fölkelnek. Elfo­gadták. — Még Kelement megvár­hatnánk, — mondja az ezre­des. Ámbátor azt is biztosan elcsípték ma. Épp indulnának, mikor az ajtó megnyílik, és egy potro-i hős öregur vig kerek arca je­lenik meg előttük. — No végre! — üdvözlik — végre egy családos ember is. — Szervusz Kálmán! — mondják a többiek is. Tarts­­velünk: a Hungáriában vacso­rázunk. És durákozunk! Pezs­gőben! — Jó: veletek tartok, — fe­leli az öregur. Egyik fiam sincs otthon, hát nincs hol töltenem az estét. A két pattantyús fiamat Krakóba helyezték át épp most. A kis művész meg Olaszországban kószál. Az estélyi ruhás megnyomta a villamos-csengő gombját. — Telefonozzon János a Hungáriába: tiz vagy tizenegy személyre való külön-szobában várjon bennünket terített asz­tal. Az utón még két klub-tag csatlakozott hozzá jók: egy bundás bankigazgató, meg egy öreg tanár, akinek a bundája gallérjából csak épp az orra veresük elő. Az idő már akkor nyolc felé járt. A Hungária tornácában egy papos arcú öregur állította meg őket: — Hova? — Tarts velünk Imrus. Itt vacsorázunk. A szoba már várta őket. Csil­logó teríték a nagy kerek asz­talon. A magas fehér cserép­kályha kellemes meleget, áraszt. Leültek az asztal köré. — Hányán vagyunk? — kér­dezte a báró. — Éppen tizenketten. — Milyen jó, hogy nem vár­tunk tovább!... Vacsoráztak. De nem igen beszélgettek. Valami unalom lebegett rajtok. Egyszer a kövér öregur kö­rülnéz a társaságon. — Érdekes, — mondja, — csupa agglegény. Egyikünk sincs a negyvenen alól. — Hiszen te nem vagy agg­legény! — Az vagyok biz én. A há­rom fiam voltaképen három unokaöcsém. Én neveltem őket, hát úgy szoktam mon­dani. — A festő fiad? — Az se, csak hasonlít rám: unokaöcsém. A tizenkét agglegény elgon­dolkodva eszegette a sajtot, — Érdekes! — szólalt meg a csupaszakál báró. De hogy mit vél érdekesnek, arról nem szólt. Az estélyi ruhás ivott a vö­rös borból. — Kitűnő. Látjátok: ezt a vacsorát minden esztendőben megismételhetnénk. A családos emberek úgyis otthon ülnek. Mi agglegények szintén együtt tölthetnénk az estét. Javas­lom, hogy alakuljunk társa­sággá: Karácsonyesti társaság. — Éljen! Éljen! — A társaság alapszabályai egyetlen sor: Célja: minél kel­lemesebben tölteni a kará­csonyestét. A javaslat tetszett. A szemek csillogtak, a bajuszok moso­lyogtak. Az estélyiruhás folytatta: — A Karácsonyesti társasá­got tehát megalakulnak je­lentem ki. Tisztikar nem kell. Szabályok sem kellenek. A mű­ködést vacsora után megkezd­jük: kártyázunk pezsgőben. Amit nyerünk megisszuk. — Helyes! Helyes! De már a tányérokat is el­hordták, csak szivarozgatva ül­dögéltek. Ki teát ivott, ki ká­vét, — Ezen az egy napon mégis irigylem a családos apákat, — szólalt meg a paposán beret­­vált arcú, aki a vendéglő tor­nácán csatlakozott hozzájok. Csak az vigasztal, hogy az esz­tendő többi napján aztán nem irigyelni őket. — A nők sok életet rontot­tak meg! — vélekedett a tanár. A bankigazgató legyintett: Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 — Többet mint a kolera. — A házasság mindig ha­zárdjáték, — szólt a nyugal­mazott ezredes. A legbolon­dabb hazárdjáték. A játékos azt se tudja, mire játszik. Mert hiszen nem ismeri a nőt, akit elvesz: csak annyit ismer be­lőle, amennyit a nő mutat. Van annyi esze minden nőnek, hogy nem a hibáit mutogatja. S legyintett. — Hazárdjáték. — És a tétel mindig egy életsors, -— fűzte tovább a bankigazgató. Ha csak egy es­hetőség van is a vesztésre, nem játszom. — A házasság olyan, mint a drótból font egérfogó, — mondta Petrovics, a tarkóig kopasz biró. Az egér’ csak a ícsemegét látja ... A bankigazgató nevetett: —r Az Isten azért adta a sze-* reimet, mert józanon nem házasodna meg senki. (Folytajuk.)-------------------------­CÁFOLAT Azt mondják, hogy az ameri­kai lányok legnagyobb része azt sem tudja, mire való a tü. Meg kell védenünk őket, mert legalább kilencven száza­lékuk igenis tudja, hogy a tü a gramofonnak nélkiilönhetet­­len alkatrésze. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, sz angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett i '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. • Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. $2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Thumbnails
Contents