Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-03-20 / 6. szám

1954 március 20. KTS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL tek nevetni, hahotázni, akko­rát kacagtak, hogy jobban jmeghasznált nekik, mint két heti fürdőzés s mindezt sze­gény Pennay Sándor rovására. Csakhogy az öreg se volt rest. Hogy kitört belőle a szó, hát lármázott, hogy a szomszéd fa­luban is meglehetett hallani. Olyan patáliát még nem csele­kedett meg a fürdőben senki. Minden utcavégről összecső­dültek az emberek. — Tegyék bolonddá az öreg apjukat, de ne engemet — kia­bálta folyton — azért jövök ide, hogy gorombaságot tűrjek én? én vegyek pénzért szolgaságot? No megálljatok komisz fráte­rek! adok én nektek. Nyom­ban pakolok, megyek, futok, süssétek meg a fürdőtöket, mindenkit lebeszélek.... És a többi, amennyi már a haragos embertől kitelik. Mindenki mulatott, csak a fürdőtulajdonos futott kétség­­beesetten az orvoshoz. — Az Istenért! — kiáltotta lelkendezve — mit csinált? Az az ember nyomban faképnél hágy bennünket. — Csak nem bolondult meg? — De ha egyszer mondom. S ha elmegy, hát olyan veszett hírét költi a fürdőnknek, hogy birkausztatcnak se válik be a végén. Édes doktor ur — fogta azután a fürdőtulajdonos ri­­mánkodásra a dolgot — ne kös­se meg magát kérem, hadd pi­páljon az az ember s ha föl­fordul tőle, üsse a kő, én mo­som a kezemet, legalább a für­dő nem vallja kárát. — Hm — morgott az orvos. — Édes doktor ur, hallgas­son. — Jól van no — tekerte ked­vetlenül a fejét az orvos — majd eligazítom a dolgot. — De okosan — kérte a für­dőtulajdonos esedezve — mert tartok tőle, hogy a fürdő vallja kárát. — Semmitől se tartson uram Tudja Pál, mit kaszál. A fürdőtulajdonos kissé vi­gasztalódva hagyta el a szobát és kiváncsi volt, mi lészen már most. Az lett, hogy a fürdőorvos nemsokára megjelent a vendé­gek között hatalmas porcellán­­ból gyúrt pipával a kezében. Pennay Sándor még mindig dühösen magyarázott a közön­SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg. fizeti. ségnek, de mikor azt a hatal­mas pipát megpillantotta, meg­hökkent. — Tessék urambátyám — mondta az orvos, miközben az a pipát Pennay Sándor mar­kába nyomta — tessék, ebből pipáljon! Hanem az öreg gyanakodva nézett a doktorra. Szentül azt hitte, hogy lóvá teszi az az em­ber. — Ne féljen tőle, ha mon­dom — biztatta az orvos — magának hoztam. Pennay Sándor újból csak rázta a fejét. Nem fért bele, hogy előbb az ő selmecijét el­viszi, az az ember s most há­rom akkorát hoz vissza annak a fejében. Hogy abban huncut­ság leledzik, az már szent igaz. Azért csak félve kérdezte: — És.... és.... csakugyan ne­kem szánta a doktor ur? — No persze, hogy önnek szántam. Tetszik tudni, az a selmeci nem egészséges, hanem ebből bátran pipázhat. Sőt te­kintve, hogy urambátyámnak a dohányzás már egészségi szempontból is okvetlen szük­séges, azért én irom elő, hogy naponta délelőtt öt jó pipára valót okvetlen elfüstöljön, dél­után meg körülbelül mégegy­­szer annyit. — Ebből a pipából? — mél­tatlankodott Pennay Miklós,— hiszen abba egy tömésre félfont dohány fér. — No persze, hogy abból. Az öreg kedvetlenül rázta a fejét, nézegette azt a porcellánt kívül és belül, örült is neki, hanem amellett mégis iszonyu­­mód bosszankodott. — De hogy valaki az ilyen cserepet a selmecinek elébe te­szi, megfoghatatlan s még hozzá egy délelőtt 2 V2 font do­hányt füstöljek el — morogta magában. A doktor ezt már nem hal­lotta, mert időközben más be­tegekkel kezdett diskurálni. Pennay Sándor pedig nem lármázott már. Nyugodtan ment haza. Attól a naptól kezd­ve azonban nem látták a ven­dégek többet pipálni, különben is ritkán mutatta magát a für­dőhely gyógytermében. Úgy be­szélték egyesek, hogy naphosz­­szat künn csavarog az erdőn s ott sem pipált. Belátta, hogy az orvosnak iga­za volt, amikor ilymódon lec­kéztette meg. Teljesen felhagyott a do­hányzással s meg is gyógyult.-------v-í^gís:------­OKOS EMBER Egyik barátunk nemrégiben villát vásárolt és látogatóinak boldogan mutogatta, milyen szép gyümölcsfákat ültetett. — Nézzétek — mutogatta — ez egy diófa, most ültettem. — Na, — mondta egyik vendég — ezzel bebizonyítot­tad, hogy nem vagy okos em­ber. — Miért? — Mert okos embernek a diófáját már az apja ültette. A MOSDÓTÁL A városi bevonul a kaszár­nyába, de mivel fürdőszobához van szokva, nem tudja, hogyan kell mosakodni a lavórban és ezért megkérdezi egy bajtár­sát, aki már leszolgálta az első évét: — Kérlek, hogyan kell meg­mosakodni egy lavór vízben? — Kérlek szépen — magya­rázza az — tréfára fogva a dolgot, — én a mosakodásnál mindig betartottam a sorren­det. Először megmostam a lá­bamat, azután a kezemet, ki­öblítettem a számat és végül, megmostam az arcomat. A SZERELEM ÉS SZÁMTAN A számtanban egy meg egy az kettő — szól a számtantu­dós. A szerelemben egy meg egy az egy — szól az ifjú. A házasságban egy meg egy az... három — szól a fiatal férj, akinek most hozott babát a gólya. — Te zsírt rejtegetsz? — Igen. Két hónap alatt le­fogytam 7 fontot és fogalmam sincs, hol lehet az a hét font zsír? — Azon könnyű segíteni. Menj el a henteshez, vegyél 7 font zsírt és kend magadra. — Jaj de okos vagy te, erre nem is gondoltam, megyek is, szerbusz. Gyermekrovat CEASAR ÉS A NYULACSKA Ceasar, a hires vadászkutya, elcsípett egy nyulacskát és mellső lábaival magához szorí­totta. — Add meg magad! — rivalt rá a rémülettől reszkető nyu­lacskára. — Én Ceasar vagyok, akinek hire az egész világot bejárja! — És mi történik, ha meg­adom magamat? — kérdezte a nyuszi. — Akkor meghalsz — felelte Ceasar. — Igen? Meghalok? — kér­dezte. — És ha megszököm? > — Akkor is meg kell halnod! — Tehát igy is úgy is meg kell halnom. Akkor engedje meg Felséged, hogy szökni próbáljak. Szólt és egy pillanat alatt kiragadta magát a kutya ölelé­séből. Azután eliramodott, ahogy csak bírták a lábai. A kutya utána. A vadász észrevette ezt. Vál­lára kapta a puskát, célzott és lőtt. A következő pillanatban, nagyot bukfencezett és holtan terült el a porban — Ceasar, a, vadászkutya. A nyulacska meg­menekült. Tanulság: Segíts magadon,-------------------------­ISKOLÁBAN — Kedves gyermekek, most megtanultuk a fiú- és leányne­veket. Mondj egy leánynevet, Pista! Pista: Zsuzsi, leánynév! — No jól van! Mondj te is, Ignác! Ignác (gondolkozás után): Szakácsnő! Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Thumbnails
Contents