Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-02-05 / 3. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 február 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK SZÓSZERINT Megszökött egy szekerész közember ,ki midőn elfogták s kérdőre vonták tettéért, igy védekezett: — Kérem alásan, én csak a p a r a ncsnak engedelmeskedem. A káplár ur azt mondta, menjek a szekérhez és oldjak kereket, én tehát a szekérhez mentem és kereket oldottam. ----------------------ÜGYES ÜGYNÖK Egy tolakodó biztosítási! ügynök már hetedszer alkal-, matlankodott egyik veszprémi: hivatalfőnöknél. Ez utoljára ridegen kiutasította. Hanem az ügynök nem azért volt tolakodó, hogy könnyen le hagyja magát rázni. A hét egyik reggelén megint csak ballagott ám a hivatal, felé hóna alatt a bőrtáskába rejtett biztosítási nyomtatvány mintákkal. A főnök megpillantotta az ablakon át s haragra gerjed. Rögtön csöngetett a szolgálnak: gáttá össze a markait a megbízatásra: — Tessék rámbizni a szűrét, 'tekintetes ur! A főnök eltűnt a másik szoba ajtaja mögött és a fülét a 'kulcslyukhoz nyomta. Jó ideig várt. Előbb odakünn zűrzavaros kiáltozást, lármát és haragos szóváltást, majd csendes beszélgetést hallott. Vagy negyed óra múlva türelmét vesztve tárta föl az ajtót. Odabent volt János a szobában, az ügynök okmányt tartott eléje. — Mit csinál maga János? — rivalt rá a főnök elképedve. — Rögtön kidobom tekintetes ur, csak aláírom ezt az ezer forintos biztosítást. VIVÁT ÉS ÉLJEN A főherceg kíséretéből megkérdezi aztán valaki a jegyzőt, miért vivátoznak ezek, hiszen tiszta magyarok, miért nem mondják inkább, hogy éljen? — Jaj, méitóságos uram — felel a jegyző füle tövét vakarva — nagy sora van ám ennek. Úgy kellett ezekbe jóformán bottal beleverni a “vivát” szót, mert az a veszett természetük van, hogy az “éljent” nem tudják kimondani egymagában, azonnal utána teszik, hogy “Kossuth Lajos”.----------.-«$ £»»---------JÓ HOGY NEM ÉRTETTE Balázs gazda nagyon szerette a boritalt s ez oknál fbgva a két szeme felmondani ké szült a szolgálatot. A környéken már minden doktort, javasasszonyt kipróbált, kúrájuk rnitsem használt, mert Balázs gazda mindennap újból ivott. Végre azt mondták neki, hogy menjen fel Bécsbe, az ottani klinikán levő szemorvoshoz. — János! Én átmegyek a Albrecht főherceg körutjámásik szobába! Ha jön ez az ban történt, hogy egy tiszta ügynök, minden szó nélkül i magyar falu kirukkolt lakossárugd ki. j ga élén “vivát! vivát!” kiáltá-A szélesvállu János, aki va- sokkal fogadta a fönséges urat. lamikor versenybirkózó volt, “Éljen!” nem hallatszott vágyakozó szemekkel szórón- egy sem. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereli s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök ......dollárt ....... centet a Kis Dongó ............. évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: .................................................................................. Utca, box: Város: ... Állam: ... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. Balázs el is ment. A doktor megnézi a szemét s ir is egy receptet. Balázs gazda megköszöni s távozik. A doktor azonban még utána kiált: — Kein Wein trinken! — Mit mond a német? — kérdé Balázs gazda kísérőjétől. — Hát biz azt mondja, hogy nem szabad bort inni. Balázs gazda erre ránéz a kísérőjére és nagy nyugodtsággal válaszol: — Ejnye, de jó, hogy nem értettem?---------------------------RÉGI DIÁKFURFANG A rég ió világban történt: Egy szegény diák a városból hazautazván, krajcár nélkül állított be egy utszéli vendéglőbe s ott jól evett-ivott. Aztán kérdé a fogadóst, hogy miJ .szoktak fizetni e tájon büntetésül egy pofonvágásért? — Öt forintot — mondja a ikorcsmáros. — No hát vágjon pofon engem, aztán fogja ki az öt forintból az ebédem árát, mert nekem egy krajcárom sincs, másként nem fizethetek. A fogadós dühbe jött, hogy neki mit ér az, ha akárhogy pofonüti is s szörnyen lármázott s szidta a diákot. — Ne lármázzon az ur oly) nagyon — mondja neki a diák — mert bizony megszalasztom. — Mit engem megszalaszt? Még maga akar engem meg-i szalasztani? Ejnye, de már azt', í szeretném látni! — Hát fogadjunk! És fogadtak melegiben öt foíintba. A diák azzal kioson a szobád ból és futni kezd az országúton. Utána pedig a fogadós az ebéd áráért. Egyszer aztán hirtelen viszszafordul a diák. — No ugy-e, hogy megszalasztottám? Már most adjon vissza az öt forintból, mert megnyertem a fogadást. A fogadós mit tehetett egyebet, visszaadott az ebéd árából, mert a diák csakugyan megszalasztotta.--------’-a <5 A SZÉP HAJ — Mit adnál érte, ha ilyen hajad volna, mint az enyém? — Nem tudom ... hát te mennyit adtál érte?-------------------------KI A FEJEDELEM? Mikor a templomba léptek, József császár levette a kalapját; Esterházy püspök pedig, ki addig födetlen fővel követte az uralkodót, föltette biretumát: — Felség, itt én vagyok a fejedelem.--------------------------Hevesi dalok Nyár volt, amikor téged Először láttalak. Legszebb virága voltál A csodaszép nyárnak. Az édes, csengő hangod Madárdal volt nekem. Boldogan simult kezem, Kezedbe kedvesem. A kék szemed olyan volt, Mint nyáréj csillaga, Mikor az ég palástját Felhő nem takarja. Az első nap emlékét Soha se feledem. Hisz akkor tudtam meg. hogy Mily szép a szerelem. Hogy legnagyobb boldogság Valakit szeretni S annak viszontszerelmét Tudni és érezni. Emlékszel akkor este Tele volt a szivünk S barátaim körébe Hevesihez mentünk. S Hevesi jó borával Köszöntöttek minket És úgy éltették a mi Boldog szerelmünket. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
