Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-10-05 / 19. szám
1954 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL (Folytatás) — Ebéd után rágyújtott a | bátyám a makrára és kérdezi, hogy fáradt vagyok-e az úttól? — Nem igen, bátyám. Aludtam a kupéban hajnalig. — Nohát akkor gyere ki velem az aratókhoz. Aztán ha segíteni akarsz nekem az ügyelésben, hozz magaddal papirost, plajbászt: dűlőneveket. Mert kétfelé is aratunk. Jó ha olykor meg-megjelensz te is a munkások között. — Szives-örömest. Int a Laci gyereknek. A gyerek kifut. A bátyám egy csésze kávét iszik meg. A dohányzacskóját is megtömi. Mikorra kilépünk ott áll a, három ló az ajtó előtt. A Laci gyerek egy nádpálcácskát nyújt: — Tessék Tamás bácsi. S ő maga megint fut a szürkéjéhez. A kocsis ülleten fogja és feldobja a lóra. Restelem mondani, hogy sohse ültem lovon. De gondoltam, nem nagy mesterség az. Járó lábú szék: megülhetek benne. Persze jobb lábbal hágtam a kengyelbe és úgy másztam feljebb, mintha valami kerítésre másznék. A két ló megindul. Az enyim1 csak áll. Megpöcintem: — Gyi! A ló megszalad. Én ijedtemben azt se tudom, hova kapjak. Végre is hasra fekszek és átkapom a ló nyakát is. — Hó! — kiáltom, — hó! A ló azonban még bőszebb futásnak ered. De ménkű beléd! — gondoltam, engem nem vetsz le! S ragaszkodtam kézzel-lábbal, mint a majom az anyjába. A ló meg vágtatott, száguldott, robogott. Hova robog? Meddig robog? Nem láttam. Fák és házak, utak és hidak táncoló képekként kísértek valameddig. Aztán ég és föld egybekavargott a szemem előtt. Tüzes napok forogtak alattam, fölöttem, körülöttem. Mi lesz ennek a vége, teremtő Istenem? Hát az lett a vége, hogy egyszercsak a ló nagyot ugrott és én repültem ... Valami puhára estem. A ló elszáguldott. Csend következett és valami boldog és ünnepi nyugalom érzése. Mikor fölnyitottam a szeszememt't, egy ókulárés vén hollót láttam, ingben, gatyán ban. Zsiros pörge kalap a fején. A kezében kapa. Áll a napsütésben. Csak bámul rám: — Ej! Bántott a szemüvegének a fénye, hát másfelé néztem. Valami fehérlett oldalt is. Odapillantok, hát egy fehér-inges paraszt-lány. Halvány arc, fekete szem. Száraz, szökés haj. Az is mereszti ám a szemét. Az öreg holló végre megmozdul, hogy fölemeljen. Dei én fölkeltem magamtól. Akkor láttam, hogy a hordály mögött vagyok, krumplis kertben. Az öreg éppen a krumpliját töltögette. A lányra nézek, mert szokatlan szép figura. A szoknyája is fehér, mintha csak alsó szoknya volna rajta. A lábán piros bocskor. S fiatal még: alig zsemlyényi a domborodás a mellén. A nézésre elpirul és pillog. Az. öreg szemüveges megszólal: — Nem ütődött meg urfi? — Nem. — A ló elszaladt. Majd hazatér. Akkor robogott oda a bátyám is, a Laci gyerekkel. Megálltak kívül a kerítésen. — Nincs bajod? Atteremtéssit, hát mér nem mondtad, hogy nem tudsz lovagolni? Aztán gyalog mentünk föl a hegyre. Onnan mutogatták el: melyik tájon aratnak, melyiken kapálják a kukoricát és krumplit, s melyik földnek mi a neve. Följ egyeztem mindent, föl is rajzoltam nagyjából. Nem mondhatnám, hogy nagy kedvvel. Pihenni küldtek engem oda, nem dolgozni. Még könyvet se engedtek magamhoz vennem. Titkon csúsztattam a belső zsebembe Jókainak egy könyvecskéjét, a Petki Farkas leányait. A táj azonban érdekes volt a hegytetőről. Észak felé kéklő hegysor. Dél felé síkság. A távolban óriási ezüstkigyó. A Tisza. És kék nyárfák. Egy helyen orgonasipokként egy sor jegenyefa. A távolban egy vonat úgy haladt a mező sárga és zöld tábláin át, mint valami siető fekete hernyó. Csend volt körülöttünk, csak a nyáj kólómpjának a hangja hallatszott o 1 y ko r alulról, mintha valami náthás harangocska volna. Másnap még javában alszom, a házban már mozgást hallok. A Laci gyerek ott mosóik nagy liccsel-loccsal a mosdónál. Velem egy szobában, hált. — Te Laci, — mondom neki, — már reggel van? — Az! — Hány óra? — Már öt, Tamás bácsi. De ezt olyan hangon mondta, mintha azt mondta volna, hogy tiz. — Hát tik ilyen korán keltek? A gyerek csodálkozva néz fám. — Már -ät óra. Megértettem, hogy ötkor van reggel. Eszembe jut, hogy a bátyám azt mondta: Nézz ki reggel legelsőben is az Imre-dülőre.. Ilyenkorra gondolta? Nagykedvetlenül fölkeltem. Hiába, teljesítenem kell a rendelkezést. A gyerek kifut, befut. — Mit tetszik reggelizni? — Mindegy, akármi. — Jó lesz, amit édesapám szokott? — Jő. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező . és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 — Ő a zsebében viszi ki. Odaki eszi meg. — Jó-jó. Három perc múlva visszatér egy viaszpapirosba burkolt valamivel. Nem is nézem, hogy micsoda, csak dugom a zsebembe. Sietek, hogy mindjárt az első nap kitessék a buzgóságom. Mikorra kilépek, Laci már ott ül a falusi tanítóval a ház előtt a hársfa alatt. Könyv van előttük. — Merre* is van az az Imredülő? A gyerek mutatja. Sietek. Útközben nézem meg, hogy mit szokott reggelizni a bátyám? Hát egy karajka barna kenyér, meg kétujjnyi szalonna. Soha életemben nem ettem szalonnát, legfeljebb sülten tojásrántottán vagy lencsén. Idegenül néztem rá. Kedvem lett volna eldobni De hátha megismerik, hogy a bátyám kamarájából való? Visszagöngyöltem a papirosba és csak a kenyeret költöttem el. — Nevezett dűlő messze volt. A hegy felé kellett mennem. Vájjon ott legeltet-e az a szép tisztaképü juhászleány. Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben: — Miért hivják kisasszonynak? (Fclytajuk.)--------------------------MAI UDVARLÓ — Te vagy az első leány Iluska, akit valaha megcsókoltam, — ömleg az ifjú s benyúl a zsebébe s rágyújt egy cigarettára, azután karjaiba veszi az ideálját.--------------------------JÓ TANÁCS Ifjú vőlegény kér tanácsot az idős tudóstól: — Mondja meg nekem Mester, helyesnek tartja-e a hoszszu jegyességet? — De még mennyire, fiam! Mennél hosszabb a jegyesség, annál rövidebb a házasság. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizet tési dijat lejáratkor meg fizeti. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanuiásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett i '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szop kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, q» C n tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára................. vZ ,DÖ Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. - DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. A FÉRFIAK SORSA: A NŐ
