Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-20 / 18. szám
1954 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás) De hát az még messze van. Most egyelőre még csak Dé vény-Ujfaluról indult az utolsó szekér a Bori uram embereivel — ott hagyva egy pár aranyat a korcsma asztalán, ahogy illik nemes emberekhez Málnásy uram annyira benyakalt, hogy még a maga pénzéből isi oda guberált egy fényes aranyat a többihez. Hiába kapacitálták a többiek, hogy anélkül is meg lesz elégedve a korcsmáros, ha majd le mer jönni a padlásról: — Ejh, mit, — ellenveté Málnásy — hadd higyje a szamár, hogy álöltözött királyok jártak a korcsmájában. Nagy dölyffel, parádéval, szeszélyekkel teltek meg a cimetes bortól a többiek is, úgy hogy a kevélységtől már szintié kirepedni készültek, azt követelvén Bori uramtól, amint Stadlau felé haladtukban újra' csipni kezdte a hideg a füleiket és lábaikat, hogy szánjanak ki egy utbaeső malomnál ,s azalatt küldjön ki ő kigyeltne előre valakit vagy valakiket, akik útközben egy-egy osztrák falut fegyuj tanának, hogy némi-nemü melegség vegyülne a levegőbe, — amint ők arra elhaladnak. — Hiszen megtehetném utóvégre, — szólt a vállait kellemetlenül vonogatva — de kár ja virtust pocsékolni. Stadlauban persze megint ivás volt és nagy ebéd. (Csak az a mienk, amit megeszünk — bölcselkedett P é 1 y Pál uram.) A vendéglőben osztrák urak is ebédeltek s valami csodatáos lefkete levet ittak ebéd. után cukorral. Málnásy uram js rendelt olyat, megkóstolták néhányan, de kiköpték. “Kaíé”-nak hivták a németek a ■förtelmes folyadékot. Szeleczky Máton uram, aki tapasztani ember volt, megjegyezte a tanakodásokra, hogy miből lehet: “Nem egyéb az, mint az Fekete-tenger megmelegitve, azt iszogatják a nyavalyások apródonkint.” Csak Akii tudta aztán megmagyarázni a mivoltját. Jó sokáig elmulattak be a délutánba ,midőn lovas huszár állt meg tajtékos paripán a vendéglő udvarán. Pogány Gábor kinézett az ablakon. — A Szepessy huszárja — mondá csodálkozva. — Az. aki a báró kocsija mellett szokott lovagolni. — Valami történt — ugrott fel Bori uram, egyszerre kijózanodván. — Ez nem ok nélkül tért vissza. Csak maradjanak veszteg kegyelmetek. Ő maga kisietett és a pitvarban találta szembe az urasági huszárt. — Éppen a nemzetes urat keresem, — szólt a huszár — jó, hogy egyedül kapom, mert parancsom van a bárótól, hogy csak négyszemközt adjam át a levelet, melyet már a többi szekerek vezetői útközben elolvastak. Bori uram előkereste az ökuláréját. — Lássuk hát, mi a medve? > AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanuiásra, sz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... $2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. Ceruzával hevenyében teleirt papirost nyújtott át a huszár. Nehéz volt a báró szarkalábait szavakba összerakni, mivelhogy a Bori uram szeme is kettőt látott, de mégis végére járt nagy fejcsóválások között. Állt pedig a “tábori parancsában a következő: “Egy lovas embert fogtunk el, közel a városhoz, akinél, megmotozván őt, levelet találtunk, mely császár ő felségét értesíti tervünkről. A veszély elmúlt ezzel, de kitűnik, hogy áruló van közöttünk a szekereken. ügyeljenek a szekerek vezető hadnagyai, hogy úgy az utón, mint Bécsbe érve, egyetlen léllek se közlekedhessék idegenekkel, még kevésbbé, hogy valaki elszökhessen és eláruljon. A gyanús emberek részére rendeljenek két-két titkos őrt a vezetők, kik minden összeköttetést megakadályozzanak. Ha valamelyik hadnagy nem lenne elég óvatos, azzal én számolok le. Dixi. Szepessy de Négyes.” Bori uramnak nagy szöget ütött a fejébe az eset. Hm, hátha véletlenül az ő uj embere, Farkas a Judás. Mert a többiért jót állhat. Dehogy is jutna ezeknek eszébe lovas ember által tudósítani a császárt! Azt se hiszik ezek, hogy császár van. Ámbátor az uj embernek is olyan becsületes arca van, hogy kontraktus nélkül lehetne neki pénzt kölcsönözni. Csak az az egy gyanús. hogy a kávét tudta. Nem jó jel. Látszik, hogy már sok mindent kóstolt. Azzal az elővigyázattal élt hát, félrehivta Málnásy és Pély uraimékat, a lelkűkre kötvén, hogy vigyázzanak Farkasra, mint a szemük világára és ha valami gyanúsat vennének észre, az egyik rögtön jelentse Borinak, a másik pedig ne tágítson mellőle s ha szökni akarna, — töltse meg sóval a karabélyát és lőjjön bele. Vigyáztak is rá egész Bécsig, sőt még annál is jobban, mikor este beértek és a “Kókuszdióba” letelepedtek. De bizony fölösleges volt. Eszeágában se volt Farkasnak, illetvei Akiinak semmi csalafintaság. Gondolta magában: “Befütöttem már az egész pereputynak.” Egy csöppet se tartott többé veszedelemtől. Tudta körülbelül a kimenetelt, hogy a rendőrség vagy a katonaság körülveszi őket és elfogja, vagy egyszerűen szétkergeti. Hanem azért ott akart lenni végesvégig; érdekelte a dolog, mint az irót, mikor a színdarabot előadják, melyhez ő csináta a muzsikát. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 tanyákat s aztán visszajött urának jelenteni. Szepessy lent a földszinti ebédlőben a vacsoránál ült s feltűnően csinosan volt öltözve. — No? mi az újság? — kérdé a belépő Bajmódytól. Minden úgy megy, mint a karkacsapás. Isten áldása van rajtunk. — Ne emlegesse az Istent, barátom, — jegyzi meg nevetve — ne figyelmeztesse ránk, legjobb, ha észre sem vesz. üljön le inkább és vacsoráljon, még nagyon sok az időnk. Kivette címeres aranyóráját, éppen kilencen állt a mutató. — Az egész létszám bejött? — kérdé aztán. — Kétszáz nyolcvanan. Kétszáznyolcvan nemes ember. A Belzebub ördögeit is megveri ennyi. — Nem maradt el valaki útközben? — Nem, hála Istennek. — Jó hangulatban vannak az atyafiak — Bemennének azok most a tigris torkába is. — Csak az a fő, hogy valamelyik el ne áruljon. Minden ezen fordul meg. (Folyta] uk.) ÓRÁSNÁL — Elromlott az órám, szeretném megcsináltatni. — Kérem. Meglesz. — És meddig kell várni? — Egy jó óráig.--------'-«5 -------IGAZA VAN Asszony: Hol csavarogtál? Már pitymallik. Férj: Hisz ha itthon lettem volna, akkor is pitymallana már. Különben minden a legjobb rendben ment. Feltűnés nélkül érkeztek szállásaikra a szeker'ek, talán egyetlen bécsi szem sem látott közülök kettőt. Maga Szepessy a “Stadt Frankfurt”-ba szállt s oda kapta a bulletine-okat a stomfai ispántól, Bajmódytól, ki este fiakkeron bejárta az egyes SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor meg fizeti.