Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-20 / 18. szám
1954 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL hanem énrám. (Gondolom, más férj is tapasztalt már ilyesmit.) A szemében egyszerre kinyíltak a bicskák, amelyek a legszelídebb asszony szemeiben is megtalálhatók és azok mind én felém fordultak hegygyei ó, te cégéres gonosztevő! — villogtak a kis bicskák — hát mért nem parancsoltad te azt meg énnekem, hogy ne a Némedi Vince kocsmájából hozassam a bort, hanem a Támadi Vituséból? i Nagyon nehéz szembeszállni egy családanyával, aki azért teszi felelőssé az embert, amit) ő hibázott. Elborult homlokkal gondoltam a jövendőre, amely csak azt várja, hogy a vendégek kihúzzák a lábukat és a kétségbeesés megihletett. — Nini, hátha megkóstolnánk a csókái bort! Az ám, csakugyan, a csókái bor még megmenthetné a ház becsületét. Sok esztendeje annak, hogy azt ajándékba küldte nekem a csókái pap. ő meg a plébánia pincéjében talált belőle egy hordócskával, amit talán még a Marcibányiak felejtettek ott, a néhai való kegyes uraságok. Misebornak használta el, de egy üveggel nekem is juttatott belőle. Pedig azt az ilyen tökéletlen ember meg nem érdemli, mert hin iszen ha megérdemelné, már régen megitta volna. A feleségem szemében egyszerre becsukódtak a bicskák. — Hozd be csak Panka lelkem, a csókái bort! A spájzban van ,a kis polc alatt a sarokban egy fekete üvegben! Panka még akkor kis lány volt, de nagyon értelmes kis lány. Amint behozta a poros, pókhálós üveget és az anyukája megcsóválta a fejét, Panka rögtön elértette, hogy az anynyit tesz: — Ejnye, ejnye, hogy lehetett már ezt az üveget behozni. Persze a világi huncutságokban járatlan emberek nem, tudják azt, hogy az ilyen boroknak a piszok és pókháló a nemesi címere s amelyiken még nincs, arra azt rárögtönzik az igazi előkelő háznál. Panka úgy hozta be újra a kibontott üveget, hogy ragyogott, mint a tükör s megláttam benne a hosszúra nyúlt arcomat, mig teletöltöttem a három szakértő poharát. A megnyúlt arc nem egészen, az üveg optikai játéka volt. Kicsit hüledeztem az üvegtől, amelyből az bor nagyon lassan csörgött ki. Sürü volt, fekete volt, inkább olvasztott szurokhoz hasonlított, mint nektárhoz. A nektár szagát is mindig másformának képzeltem én. De hát a macska tudna eligazodni a szakértők gusztusán. Ellenben a borszakértők egyszerre megérezték, hogy itt a halhatatlanság itala van jelen. — Hü, micsoda illat! — tágultak papom orrcimpái. — De micsoda zamat! — csettintett és cuppantott a szi.nidirektor, lehunyva a szemét) a gyönyörűségtől. — Ugyan, hogy nem resteltek ilyenkor beszélni! — dörrent rájuk a katona. — Hanem azért ezt lassan igyuk, urak, hogy soká tartson. De azért akkorára tátotta a száját, hogy pántlika után tekintgettem, amit a pohárra kössünk, hogy az is le ne szaladjon. a torkán. Ahogy a feleségem rámvetette szemét, a hála nefelejcsei mosolyogtak rám belőle. Meg is érdemeltem, mert ritkán ültek olyan boldog emberek az asztalunknál, mint a három borszakértő. Azon ugyan nem' tudtak megegyezni, hogy Olaszországból hozta-e a bort Marcibányi, vagy Franciaországból, vagy Spanyolországból, de akárhonnan hozta, még a kapuban is áldották az emlékezetét, mikor tőlünk távoztak. Nagy ember volt az, Isten nyugtassa, csak azt tette rosszul, hogy a jótékonysági alapítványokat is borba nem fektette. Másnap aztán jelentkezett a negyedik borszakértő is: Mári néni, a mosóasszony. Még pedig panasszal jelentkezett, azzal is énnálam, mert még akkor nem gyógyultak ki a ház alkalmazottai abból a rögesz-. méből, hogy a ház feje én vagyok. — Panaszom van, tekintetösj ur, — mázolta kezefejét a szájához a mosóasszony. — Mondja no, lelkem Mari) , néni. — Hát nézze, mért nem abbul a borbul adatott mán a nagysága most is, akibül a, multi mosáskor? Azon mégis csak érözte az embör, hogy bor, mert az legalább karmolászta a torkát, de ez a mostani csak. úgy simogati, mint az olaj. Nincs ennek, lelköm, se ize, se bűze. Rosszat sejtve szólok a feleségemnek, rohan a spájzba, mint a sólyommadár, visszatámolyog, mint az ólommadár. — Rettenetes, rettenetes! — tördösi a kezét. — Képzeld, Panka tegnap elcserélte az üvegeket és a csókái bor helyett azt az üveget hozta be, amiben a Mári néni borát tartogattuk. — Hát aztán? Bor: bor. — Hiszen ha bor lett volna! De össze volt abban öntögetve minden asztali maradék, bor, ,sör málnaszörp, meggylikőr, ami egy hónap óta megfordult a háznál. Valóságos zagyvalék volt. Ilyen szégyen, ilyen szégyen! Azóta megnőttünk, meg is öregedtünk, de azt hiszem, ezt 1 a tévedését ma sem bocsátottat meg a feleségem nekem. Pedig mindenki jól járt vele és az asszonyok tudhatnák legjobban, hogy ha az ember szakér-, tőnek érzi magát, akkor a többit elvégzi a képzelődés. Gyermekrovat BÚCSÚ Vándorol a gólya, A puszták lakója, Vissza a magasból Busan néz a tóra. Mért is kell elmenni, Hosszú útra kelni? Nádas tavam áldjon az ég. Ki tudja, hogy látlak-e még? Tó is busán nézi, Búcsúszavát. érti, Integet a náddal A magasba néki. Mért is nincsen szárnya? Most utána szállna. Gólya madár áldjon az ég. Ki tudja, hogy látlak-e még?----------------------A BÍRÓ LOVA A beregszászi bírónak a lovát egy cigány ellopta. A biró elment a vásárba, hogy magának uj lovat vegyen, hát egyszer csak meglátja s, lovát, melyen a cigány ült Megkapja a ló kantárját egyik: kezével, a másik kezében lévcr bottal a tolvajt kezdi páholrn, keservesen s igy szól: — Ezt azért kapod, hogy elmenjen a kedved a lólopástól, — Uram, —szól a cigány, —> nálunk nem igy verik a cigányt, ha lólopáson érik. — Hát hogyan? — kérdi a biró. — Két kézzel, — feleli a cigány. Erre a biró megmérgesediki s elereszti a kantárt s két kézre fogja a botot. Csak ezt várta a cigány, Megsarkantyuzta a lovat s elvágtatott. A biró, mig utána nézett a c i g á n y nak, elgondolkozott; hogy milyen rosszul tette, hogy megharagudott s haragjában) nem gondolta meg mit csinál, Ezért járt túl az eszén a cigány. Lám igaz a közmondás, — gondolta, — hogy “a harag1 rossz tanácsadó”.----------------------A SZÁMLA 1 ... Itt küldöm a számlát, —> irja az orvos, — melyben 100 dollárt kérek a férje gyógyításáért, amig ő meg nem halt» A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legnagyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre tan szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.--------VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT--------Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N. W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök.........dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Cimem:_____________________________________ Nevem: ------------------------------------------------------— Város és állam:.---------------------------------------------
