Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-09-20 / 18. szám

1954 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL hanem énrám. (Gondolom, más férj is tapasztalt már ilyesmit.) A szemében egyszer­re kinyíltak a bicskák, amelyek a legszelídebb asszony szemei­ben is megtalálhatók és azok mind én felém fordultak hegy­gyei ó, te cégéres gonosztevő! — villogtak a kis bicskák — hát mért nem parancsoltad te azt meg énnekem, hogy ne a Né­­medi Vince kocsmájából ho­zassam a bort, hanem a Táma­­di Vituséból? i Nagyon nehéz szembeszállni egy családanyával, aki azért teszi felelőssé az embert, amit) ő hibázott. Elborult homlokkal gondoltam a jövendőre, amely csak azt várja, hogy a vendé­gek kihúzzák a lábukat és a kétségbeesés megihletett. — Nini, hátha megkóstol­nánk a csókái bort! Az ám, csakugyan, a csókái bor még megmenthetné a ház becsületét. Sok esztendeje an­nak, hogy azt ajándékba küld­te nekem a csókái pap. ő meg a plébánia pincéjében talált belőle egy hordócskával, amit talán még a Marcibányiak fe­lejtettek ott, a néhai való ke­gyes uraságok. Misebornak használta el, de egy üveggel nekem is juttatott belőle. Pe­dig azt az ilyen tökéletlen em­ber meg nem érdemli, mert hin iszen ha megérdemelné, már régen megitta volna. A feleségem szemében egy­szerre becsukódtak a bicskák. — Hozd be csak Panka lel­kem, a csókái bort! A spájzban van ,a kis polc alatt a sarok­ban egy fekete üvegben! Panka még akkor kis lány volt, de nagyon értelmes kis lány. Amint behozta a poros, pókhálós üveget és az anyuká­ja megcsóválta a fejét, Panka rögtön elértette, hogy az any­­nyit tesz: — Ejnye, ejnye, hogy lehe­tett már ezt az üveget behozni. Persze a világi huncutságok­ban járatlan emberek nem, tudják azt, hogy az ilyen bo­roknak a piszok és pókháló a nemesi címere s amelyiken még nincs, arra azt rárögtön­­zik az igazi előkelő háznál. Panka úgy hozta be újra a ki­bontott üveget, hogy ragyo­gott, mint a tükör s meglát­tam benne a hosszúra nyúlt arcomat, mig teletöltöttem a három szakértő poharát. A megnyúlt arc nem egészen, az üveg optikai játéka volt. Ki­csit hüledeztem az üvegtől, amelyből az bor nagyon las­san csörgött ki. Sürü volt, fe­kete volt, inkább olvasztott szurokhoz hasonlított, mint nektárhoz. A nektár szagát is mindig másformának képzel­tem én. De hát a macska tud­na eligazodni a szakértők gusztusán. Ellenben a borszakértők egyszerre megérezték, hogy itt a halhatatlanság itala van jelen. — Hü, micsoda illat! — tá­gultak papom orrcimpái. — De micsoda zamat! — csettintett és cuppantott a szi­­.nidirektor, lehunyva a szemét) a gyönyörűségtől. — Ugyan, hogy nem restel­­tek ilyenkor beszélni! — dör­­rent rájuk a katona. — Hanem azért ezt lassan igyuk, urak, hogy soká tartson. De azért akkorára tátotta a száját, hogy pántlika után te­­kintgettem, amit a pohárra kössünk, hogy az is le ne sza­ladjon. a torkán. Ahogy a feleségem rámvetet­te szemét, a hála nefelejcsei mosolyogtak rám belőle. Meg is érdemeltem, mert ritkán ül­tek olyan boldog emberek az asztalunknál, mint a három borszakértő. Azon ugyan nem' tudtak megegyezni, hogy Olaszországból hozta-e a bort Marcibányi, vagy Franciaor­szágból, vagy Spanyolország­ból, de akárhonnan hozta, még a kapuban is áldották az emlékezetét, mikor tőlünk tá­voztak. Nagy ember volt az, Isten nyugtassa, csak azt tet­te rosszul, hogy a jótékonysági alapítványokat is borba nem fektette. Másnap aztán jelentkezett a negyedik borszakértő is: Mári néni, a mosóasszony. Még pe­dig panasszal jelentkezett, az­zal is énnálam, mert még ak­kor nem gyógyultak ki a ház alkalmazottai abból a rögesz-. méből, hogy a ház feje én va­gyok. — Panaszom van, tekintetösj ur, — mázolta kezefejét a szá­jához a mosóasszony. — Mondja no, lelkem Mari) , néni. — Hát nézze, mért nem ab­­bul a borbul adatott mán a nagysága most is, akibül a, multi mosáskor? Azon mégis csak érözte az embör, hogy bor, mert az legalább karmolászta a torkát, de ez a mostani csak. úgy simogati, mint az olaj. Nincs ennek, lelköm, se ize, se bűze. Rosszat sejtve szólok a fele­ségemnek, rohan a spájzba, mint a sólyommadár, visszatá­molyog, mint az ólommadár. — Rettenetes, rettenetes! — tördösi a kezét. — Képzeld, Panka tegnap elcserélte az üvegeket és a csókái bor he­lyett azt az üveget hozta be, amiben a Mári néni borát tar­togattuk. — Hát aztán? Bor: bor. — Hiszen ha bor lett volna! De össze volt abban öntögetve minden asztali maradék, bor, ,sör málnaszörp, meggylikőr, ami egy hónap óta megfordult a háznál. Valóságos zagyvalék volt. Ilyen szégyen, ilyen szé­gyen! Azóta megnőttünk, meg is öregedtünk, de azt hiszem, ezt 1 a tévedését ma sem bocsátottat meg a feleségem nekem. Pedig mindenki jól járt vele és az asszonyok tudhatnák legjob­ban, hogy ha az ember szakér-, tőnek érzi magát, akkor a töb­bit elvégzi a képzelődés. Gyermekrovat BÚCSÚ Vándorol a gólya, A puszták lakója, Vissza a magasból Busan néz a tóra. Mért is kell elmenni, Hosszú útra kelni? Nádas tavam áldjon az ég. Ki tudja, hogy látlak-e még? Tó is busán nézi, Búcsúszavát. érti, Integet a náddal A magasba néki. Mért is nincsen szárnya? Most utána szállna. Gólya madár áldjon az ég. Ki tudja, hogy látlak-e még?----------------------­A BÍRÓ LOVA A beregszászi bírónak a lo­vát egy cigány ellopta. A biró elment a vásárba, hogy magának uj lovat vegyen, hát egyszer csak meglátja s, lovát, melyen a cigány ült Megkapja a ló kantárját egyik: kezével, a másik kezében lévcr bottal a tolvajt kezdi páholrn, keservesen s igy szól: — Ezt azért kapod, hogy el­menjen a kedved a lólopástól, — Uram, —szól a cigány, —> nálunk nem igy verik a ci­gányt, ha lólopáson érik. — Hát hogyan? — kérdi a biró. — Két kézzel, — feleli a ci­gány. Erre a biró megmérgesediki s elereszti a kantárt s két kéz­re fogja a botot. Csak ezt várta a cigány, Megsarkantyuzta a lovat s el­vágtatott. A biró, mig utána nézett a c i g á n y nak, elgondolkozott; hogy milyen rosszul tette, hogy megharagudott s haragjában) nem gondolta meg mit csinál, Ezért járt túl az eszén a ci­gány. Lám igaz a közmondás, — gondolta, — hogy “a harag1 rossz tanácsadó”.----------------------­A SZÁMLA 1 ... Itt küldöm a számlát, —> irja az orvos, — melyben 100 dollárt kérek a férje gyógyítá­sáért, amig ő meg nem halt» A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legna­gyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre tan szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.--------VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT--------­Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N. W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök.........dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Cimem:_____________________________________ Nevem: ------------------------------------------------------— Város és állam:.---------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents