Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-05 / 17. szám
1954 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL tette volna, amiért előző napon Jánost kifigurázta. Most meg az ő piskótája tűnt el. Volt vagy két font. Ahányan csak voltunk mindnyájan összenéztünk. A szomszédos sátorból dühös kiabálás hallatszott: — De kérlek, itt volt a hátizsákomban. hozzá se nyúltam. — Ki kiabál? — kérdezte Károly. Azonban már jött is Endre és lángvörös arccal magyarázta, hogy az éjjel valaki ellopta a négy skatulya cukrozott gyümölcsét és a sátor elé mutatott. — A skatulyaroncsok ott hevertek a sátor előtt. Darabokra vannak tépve. Odamentünk s a skatulyamaradványokat megvizsgáltuk. Csakugyan, a cukrozott gyümölcsből maradtak. Egy másiknak meg ugyanakkor a szalonnája hiányzott. Erre az újabb hirre az arcok elborultak, aztán a kárvallott társaság közül Károly megszólalt: — Már bocsássatok meg, kedves barátaim és ne sértődjék meg közülünk senki, de már kimondom: Tolvaj jár közöttünk! A kárvallottak fellélekzettek. — Úgy van! Én is ezt mondom! Károly mindjárt intézkedett is: — A tolvajt elfogjuk. Egészen bizonyos, hogy itt tartózkodik a közelben. Csak azt várja, hogy -elaludjunk s akkor, ami a keze ügyébe akad, elrabolja. A.hangját letompitotta és úgy beszélt: — Idegen előtt ne szóljunk semmit. Tegyünk úgy, mintha a lopást észre se vettük volna. Estére közös sátorban fekszünk, lefekvés előtt mindnyájan kiakasztjuk a zsákjainkat és hangos szóval megmondjuk, hogy mi van benne. Közülünk pedig felváltva egy állandóan ébren marad és várja a tolvajt. Valamennyien helyeseltük a tervet. Estére egy sátorba mentünk mindnyájan és a sátor elé egyenkint kiakasztottuk a tarisznyáinkat: — Kiakasztom a tarisznyámat, szalonna van benne! — mondta János. Endre folytatta: — Mellé teszem a cukrozott gyümölcsöt, hadd szellőzzön. Pál a piskótákat jelentette be, Károly pedig a csokoládét. Először Endre virrasztóit. Aztán' lefeküdtünk. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. Csend volt mindenütt, csak a tücskök tanácskoztak a domboldalakon... Két óra múlva Jánosra került a sor. Semmi zaj, semmi nesz. János már álmosodni kezdett, mikor a völgyből halk nesz, cseszmetelés, óvatos léptek zaja hallatszott. János szeméből hirtelen elszállt az álom. Kezébe vette botját, hogy szükség esetén védekezhessen. A lépések folyton közelebb hallatszottak, végre a sátorhoz ért és valaki a tarisznyákat kezdte zörgetni. Korom sötétség volt, a fák alatt egy lépésre sem lehetett látni. János felkeltett bennünket s halkan a fülünkbe súgta: — Itt a tolvaj! Kezünkbe vettük a villanylámpákat, a másik kezünkbe pedig az előre elkészített botot markoltuk és lassan, végtelen csendben kimásztunk a sátorból, ott hirtelen talpra ugrottunk, megnyomtuk a villanylámpa gombját s ugyanakkor ütésre emeltük a botjainkat: — Állj! Ki vagy! A hirtelen támadt világosságra megrémült orditás hallatszott: — I-á! Muki volt, a szamár.--------<«§§»3------BÁLBAN — Pista, miért kért fel táncolni, — mondja a lány táncközben, — hiszen maga nem tud táncolni. — Persze, hogy nem tudok, de olyan jól esik, hogy közben magát magamhoz szoríthatom.--------c« 3 & ^-------A NAGY TITOK — Olga visszamondta nekem azt, amit neked mondtam, hogy ne mondd meg neki. — Igazán nem vártam tőle; hogy megmondja neked. — Olga is azt mondta, meg ne mondjam neked, hogy ő nekem visszamondta. — Tehát meg ne mondd neki, hogy megmondtam neked, hogy ő visszamondta, amit te mondtál neki. Gyermekrovat AZ ÖREG TANÍTÓ Iskolába mennek a kis fiuk, lányok, Viszik a könyveket, hátukon a táska. Nem is veszik észre, hogy egy öreg bácsi, Hogyan néz utánuk, szeretettel vágyva. A mai kicsinyek szüleit nevelte, Hosszú éveken át fáradva, szeretve. Most már nyugdíjban van, tüdeje elkopott, Megroskadt alakja s látni is alig lát... A gyermekvilágért áldozta életét, Most is őket nézi s a régi iskolát. Imában s -hálában el ne feledjétek, Tanítóitokat, kik értetek éltek.--------——— KINEK AD HALÁT? Veréb: Igazán nem értelek pacsirta pajtás, miért nem maradsz idelenn, minek repülsíi olyan magasan, amikor énekelsz. Látod, ha én olyan szépen tudnék énekelni, mint te, dehogy is repülnék olyan magasra, dehogy is fújnám égbet a dalomat. Hisz onnét mái.i alig hallja valaki dalodat. Pacsirta: Veréb pajtás, nem is az embereknek dalolok én, Veréb: Hát ugyan kinek? Pacsirta: Kinek? Az Istennek.----------------------GYERMEKSZAJ A kis Mariska kivágotil ruhát kapott s édesatyja mindennap meg szokta pacskolni' a csupasz vállát. A napokban Mariska nagynénje kivágott, uj estélyi ruhában jelent meg náluk, mirp Mariska atyjához fordulva; azonnal igy szólt: — No, papa, most pacskolhatsz, — s rámutatott a nagynénjére.----------------------A LEGNEHEZEBB MUNKA — Reggelizés előtt végzem fm i n d e nnap a legnehezebb munkát, — panaszkodik Pista; — És mi az? j. — Felkelni. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legnagyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre van szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 1.2 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.--------VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT--------Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N.W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök.........dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Címem:____________________________________ Nevem:______________________________________. Város és állam: ____________________________
