Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-08-20 / 16. szám
1954 augusztus 20. KIS DONG0 — CLEAN FUN 5-IK OLDAL jnorusággal tapadt a szeme a mozdulatlan hölgyekre. — Kegyedet hogy hivják, szép hölgy? — kérdezte a rózsaszínű kalapost. — Estella. Furcsa, hogy maga nem ismer engem! Mindenki ismer a vármegyében s ezért nyugodtan szoktunk utazni — felelt a fiatal hölgy. — Eddig még soha sem ért semmi bántódás. * — Lehet, hogy ezután sem. És hová szokott utazni? — Mostanában már nem utazom, de azelőtt eljárogattunk szüretelni Badacsonyba, bálba, Füredre, atyámfiához Palotára. — Kegyed árva? — Csak voltam, ősz óta jegyes vagyok. Estella büszkén, szinte fölényes bátorsággal nézett a betyárra. Őt nem érheti már semmi baj, menyasszony. — Természetesen, szereti a» vőlegényét? Estella nagyvilági hölgy is tudott lenni, különösen, ha érté alkalom adódott. — Uram, betyár ur, az erszényemet elveheti, meg is lőhet a karabélyával, az ékszerem is letépheti, de az érzelmeimhez igazán semmi köze sem lehet. — Bocsánat. Minden kiváncsi szándék távol állott tőlem, pedig igen szeretném tudni, hogy van-e még szerelmes nő a világon? Estella szigorúan összecsukta virágkehely nagyságú száját. Méltatlankodva nézett a vén kulcsárnéra, aki szapora szemforgatással helyeselte a magaviseletét. A kulcsárné végre felemelte arcát. — Nem tudom, hogy mi a neved, te betyár — mondta kemény hangon. — 'Akárki légy, annyit mondhatok, hogy idáig csupa nemes emberek betyárkodtak a Bakonyban. Te vagy az első, aki udvariatlan vagy, pedig eleget találkoztunk mindenféle szerzettel. Még a kanászból lett Porcsai ás kezet szokott csókolni az országúton. Hát te ki vagy? — Én Sobri Jóska vagyok! Csendesen hangzottak el a szavak, hanem annál nyomatékosabb volt a hatásuk. A Vén kocsis meghökkenve hátrafordult. A piros huszár csupán azért nem kapta le csákó-A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. ját ,mert a viharszij nem engedte. — Ah, Sobri! — kiáltott fel a kulcsárné és felsikoltott a félelemtől. Csupán Estella maradt nyugodtan. Kék szemét a betyárra, vetette. A harag és méltatlankodás nyomban eloszlott. — Ön a hires Sobri? Igazán örvendünk, hogy megismerkedtünk önnel. Mindenféle parasztbetyárok kerültek eddig utunkba. Csak a fejedelemmel nem tudtunk találkozni. Sobri ur, valóban nem akartam önt megsérteni. A rózsasznü köpenyből elővonta kezét, amelyen selyemkeztyü, talán éppen a püspök keztyüje volt. Sobrinak nyújtotta és a meleg kezecske bizalommal pihent a haramia széles tenyerében. Sobri egy másodpercig habozott, aztán szótlanul lehúzta a kisasszony keztyüjét és miután a fehér kezet megsimogatta, a keztyüt keblébe dugta. A Bakony kezdett elmaradozni a nagy fák megritkultak. Szőlőhegyek sárgállottak, majd egy mély völgy, ahol a iilaszinü felhők úszkáltak a nagy fák fölött. A betyár még mindig kezében tartotta Estella kezét, mintha már nagyon régen lett volna egy finom nő keze kezében. — Szabad? — kérdezte halkan és finomkodva. Estella a szomszédnőjére pillantott, de az tudta a köteles tiszteletet és elfordította a fejét. A piros huszár háta meg- 1 görnyedt a bakon. A kocsis erősen figyelte a nyerges fülét. Estella teháít intett szemével. Sobri felemelte a kezet és kivülről és belülről megcsókolta. Majd a homlokához érintette és lassan, szinte áhitatosan végigsimitotta gondterhes, felleges homlokát az Estella tenyerével. Az ujjaknak finom párnácskái végigcsusztak a betyár halántékán. Sobri lehunyta a szemét, mig Estella tágra nyitotta. Kétszer-háromszor járta be a kis kéz a betyár homlokát. A ráncok egyszerre •elsimultak. Sobri felnyitotta a szemét, mintha valamely meszszi tartományban járt volna idáig s most csodálkozva nézné az enyhe dunántúli dombokat. — Úrnőm, az ut ezután már teljesen biztonságos, kíséretünkre nincs szüksége. Tisztelem a méltóságos püspök urat. — Már elhagy, Sobri ur? — kiáltott fel nekilendülő szivességgel a kulcsárné. — Estella kisasszony, — szólott a betyár, — jó estét kívánok! A vén kocsis kieresztette azj ostort s a turisüveges legény lekapta fövegét a hintó előtt. A kerekek gyorsan forogtak. Estella és a kulcsárné kendőjüket lobogtatva néztek vissza a betyárokra, akiknek szivét meglágyitotta a leány kedvessége és szépsége. Gyermekrovat ALKONYODIK Alkonyodik már a nap, Minden nagyobb árnyat kap. Fákon szárnyas kis sereg Takarodót csicsereg. Csendesül a természet, A kis méh sem hord mézet. Még a szellő is kimaradt Tán valahol elszunnyadt. A virág is álmos már, Feje jobbra-balra jár. Feljöttek a csillagok, Már én is álmos vagyok. Összeteszem két kezem: Vigyázz reám Istenem, Adjál édes pihenést S reggel boldog ébredést.--------*•§ § p---------A RÓKA ÉS A KISMADÁR Az erdőben egy facsonkon ült egy kis madár. Meglátta ezt a róka s a közelébe ment s elkezdett beszélgetni vele. — Itt van az ősz s nemsokára hideg szelek fognak fújni. Én el tudok bújni a lyukba, mit magamnak ástam s igy nem bánthat a hideg szél. Akár jobbról, akár balról fuj, megvéd engem. De mit csinálsz te is madár, ha a szél balról fuj reád? — Látod, én akkor a fejenq a bal szárnyam alá dugom 8 akkor nem bánt a szél fúvósa, s azzal a bal szárnya alá dugta1, a kis madár a fejét. — És ha jobbról fuj a szél? — Akkor meg a jobb szárnyam alá dugom, igy, — szólt a kis madár s fejét a jobb szárnya alá dugta. — És ha szembe fuj a szél, akkor mit csinálsz? — kérdezte a róka a kis madarat. — Akkor meg a melltollaim közé dugom, igy, — mondta a, kis madár s bedugta fejét a, melltollaiba. Csak azt várta a ravasz róka, mert tudta, hogy akkor nem lát a kis madár s odaugrott s felfalta. Vigyázzunk a rossz emberek,* beszédére, mert könnyen kárunkat okozzák.-------«8^------\ VADÁSZTÖRTÉNET ... azután mikor Ázsiában voltam egy hatalmas emberev© tigrissel kerültem szembe ...—meséli a nagyzásairól ismert vadász. — Az semmi, — vágott közbe egy ember, aki már unta a va») dász históriákat. — Én is voltam Ázsiában és és egy emberevő nyullal kerültem szembe ... Azzal az ember felkelt s ki= ment a szobából nevetve. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, meljmek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legnagyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre van szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.--------VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT-------Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N. W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök..... . dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Cimem:_______________________________• Nevem:___________________________________ Város és állam: ____________________________
