Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-11-05 / 21. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 november 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Akii fölemelte az ott maradt pisztolyt s élénken fölkiáltott: — Oh, az a csaló! Hiszen ,hem volt megtöltve. A császár maga is megnézte, aztán elszomorodva j e g y z é ,imeg: — Maga nagy szamár Akii, elrontja, a császárja örömét. — De hisz fölséged bátorsá­ga azzal nem lett kisebb. — Igaz, igaz, de mit csinál­junk most már azzal a vad emberrel? — Éppen kérdezni akartam. A császár gondolkozva járt fel s alá; a burnót-szelencéjé­­töl kért tanácsot. — Nekem nem tetszik ez az ember, mondhatom, nagyon ellenszenves és az hiszem, ha Kovács ezredes élne, ő se lenne telragadtatva, hanem hát úgy (tudom, módos ember és a há­zassághoz éléskamra is kell. A csók végre is nem minden. Ha tehát a leány szereti, én nem ellenzem. F Ugyan, hogy szerethetné? iáltott fel Akii. > j— No, no. Minden lehetséges. Mert az Ízlés igazán különféle. E&y pár év előtt a francia ko­mornyikom, a Baptist nősült, kérdeztem tőle, szép-e a jöven­dőbelije. “Oh felség, — feleltei — elragadó, oly szép pici sze­mei vannak és oly nagy piros s?ája, hogy csupa boldogság 'ránézni.” Első teendőnk ennél­fogva fölkeresni a kicsikét és tisztába jönni vele. Menjen el délután hozzá! Vigyen neki (egy fürt szöllőt. Mondja, hogy a császár küldi. — Úgy ám, de kapok-e a iszöllőből? Martinecz kertész most az ischli parkot rendezi ,és a felesége jobban őrzi a szöl­­'lőt, mint a férje. Ugyanis a Burg kertjének üvegházában akkoriban a hi­res Martinecz főkertész jeles­kedett, aki már május elején érett szöllőt produkált egy pár tőkén. Nagy ritkaság volt ez s ügyancsak kitüntetés a ven­dégnek, ha májusi szöllővel kí­nálták a császári asztalnál. — Igaz, — szólt a császár — az üvegházakra most a főker­­tész felesége ügyel fel; mondja meg neki, hogy én parancso­lom. — Majd el is hiszi az nekem! A császár nevetett. — Úgy? ön tehát igy Ítéli meg a helyzetét? Nem hisz ma­igának a főkertészné? Talán rászedte valamivel? Maga nagy kópé, Akii, sokat mászkál a 'kertben, és a főkertészné csinos asszony. No hát, most az egy­szer kisegítem és egyszersmind 'lecáfolom a múltra nézve (ke­délyesen megfenyegette a pe­csétes ujjával). De ne használ­ja semmi rosszra! Ezzel bizonyos nyárspolgá­rias jókedvvel leült az Akii asz tálához és sietve vetette papír­ra e néhány szót: “Ez egyszer igaz, amit Akii mond. Ferencz császár.” —No, ha nem restelli és ha '.eddig nem mondott az asszony­AMERIKAI NYELVMESTER I Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. * , II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész; Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. $2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. nak csalfaságot, ám mutassa fel neki! IV. FEJEZET. Akiit kellemesen csiklandoz­na a császár ingerkedése s meg­szerző délutánra a szöllőfürtöt, ífel se kellett mutatnia az ural­kodó céduláját, amit a tárcá­jába tett el emléknek öreg nap­jaira. Mert a császári nimbusz :az egyetlen az emberi bohósá­gok közt, ami közelről se vesz­íti el teljesen a hatását. Mindjárt kocsiba ült. és el­hajtatott az Ungargasseba, a Szilvássyné nevelő-intézetébe. Komornak, felhősnek látszott iaz ég, pedig a nap sütött. Nyugtalan, sötét gondolatok nyomták a kedélyét. Máskor könnyű, vidám érzésekkel jött lezen az utón. A kis leánnyal eltöltött csütörtök délutánok most úgy tűntek fel neki, mint telmosódott édes álmok. Most ikezdte érezni a becsüket. A le­ányka rendesen várta már, meghallotta a kocsizörgést és mire beért a közös váróterem­be, már fel is tette kis szalma­kalapját a gesztenyeszin haj­­koronája fölé. Aztán kirándul­tak a zöldbe, labdával és lep­kefogóval (az még az első év­ben volt), majd a Wurstl-Prá­­tert járták a komédiás bódé­kat, a cirkuszt, az állatkertet, (meg a körhintát; lóra vagy kecskére ült még maga Kiipa ,'is.. így rövidítette a gyermek­leányka az Akii papa szót, lett belőle Kiipa, a második évben Klipi, a harmadikban Lipi; va­lóságos pajtások lettek; a le­ányka csak nőtt, nőtt, mint egy pálma, a Klipi pedig nem nőtt többet, hát egyre közeled­tek egymáshoz. A csütörtöki mulatságok is változtak. A kö­vetkező időszakban a kiraka­tokat nézegették a Grabenen, a tömérdek csecsebecsét, a bábu­kat, a játékokat. Klipi a kezén vezette a leánykát (mintha egy meleg, puha madárfészek­ben tartaná a kezét) s meg­érezte az erek gyorsabb lükte­tésén, ha valami tetszett neki, bement a boltba és megvette. Ekkor azután nagy esemény történt. Iluska hosszú szoknyát íkapott és a fülét is kifúrták. Bizony, nem is az a régi leány már ő többet. Kikocsikáztak messze a városból a nyitott me­zőkre, jártak a füvek közt, néz­ték az ugráló szöcskéket, hall­gatták a békák brekegését a mocsáros helyeken, virágot szedtek és beharmatozták a ci­pőiket, néha a szép batiszt szoknyácska is csatakos lett. Jaj, mit szól majd ehhez a ma­dame? De mindegy, akármit szól is, azt, hogy pompásan mulattak, el nem veheti többé tőlük. Hanem egyszer megszólította őket egy paraszt csősz gorom­bán, hogy miért tapossák le a füvet és szokás szerint zálo­got akart tőlük venni. A csősznek éppen ételt ho­zott ki egy bögrében a felesége, hallván a férjét veszekedni, el­­(kezdte kérlelni az öreget: — Ej, ej, mit bántod őket! Láthatod, hogy egy szerelmes párocska, hadd mulassanak szegények. Kigyult az Iluska arca, mint :a fáklya, Akii is zavarba jött. A leány szégyenlősen horgasztot­­ta le szép fejét. Akii hallgatag lett, félszeg és együgyü. Pedig milyen élénken, pompásan tu­dót ezelőtt csevegni. Talán bo­szorkány volt a csőszné, hogy elűzte egyetlen vigyázatlan szó­val az eddigi könnyed, vidám, ártatlan társalgási hangot. Ho­vá lesz az ilyen? Próbálták, próbálták, de soha többé rá nem akadhattak. Amint ott ült a kocsiban, el­gondolkozva a múltakon, mind -előugrottak ezek a kedves sem­miségek, bohóságok. (Folytajuk.) SZÁMTAN — Ha a zsebedben van tiz. cent és abból kiesik négy cent, mi van akkor a zsebedben? — Egy lyuk. L----------------------­A VATTA HASZNA — Minek vetted azt a sok vattát? — Arra kell, hogy ha a fele­ségem beszél, vattát teszek a fülembe s akkor nyugodtan olvashatok. ———*■«’§ ----------­BARÁTOK — Mikor fogsz ebédelni? — Rögtön, mihelyt meg­hívsz ebédre. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére.

Next

/
Thumbnails
Contents