Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-10-20 / 20. szám

1953 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A RÉGI BETYÁR VILÁGBÓL (Folytatás) A grófnő még kacagott raj­tam; azt mondta, hogy én mindezeket a rémdolgokat csak az újságból olvastam, a mik soha sem történtek meg; és hogy aztán, ha volna másik vendégfogadó, abba szállnánk, de minthogy csak ez az egy van, hát nincs válogatás. Azzal meghagyta kocsisának, hogy szép csendesen hajtson utána, majd ő előtte megy gyalog, s mutatni fogja az utat. Minden sopánkodás, ellenke­zés haszontalan volt; mennünk kellett cakumpak az elátkozott csárda felé; mert ő azzal fenye­getett, hogy egyedül is oda megy, ha mi félünk. Már az igaz, hogy ez a kis rossz tündér nem is félt sem­mitől. Amint közelebb értünk a csárdához, egyszerre vig kutya­kopogó zene ütötte meg füle­inket, mely az ablakon keresz­tül hangzott. — Oh, Istenem; most éppen tele van zsiványokkal. — Lássa! — szólt kötekedve a grófné, — bálba indultunk s bálba jövünk; sorsát senki sem kerülheti el. — Azzal vakmerő­én sietett az ajtó felé. Én egy percre azon gondol­koztam, hogy megfordulok, ott hagyom és elszaladok; de e2 még se'm ilTétt volna, meg nem is tehettem, mert a társalko­­dóné, úgy bele csimpaj kozott a karomba, hogy nem menekül­hettem tőle. A jámbor személy már félig meg volt halva, csak félelevenen követte grófnéját. Az ajtón kivül is jól lehetett már hallani a szilaj táncrobajt s a vig rikoltozást, amit egy csoport férfi odabenn elköve­tett; az én grófném mind ettől meg nem riadva, merészen föl­nyitotta az ajtót, s belépett a csárdába. Csúnya nagy hosszú meszelt szoba volt az, melyben első j.jedtember vagy ötven embert láttam ugrálni, táncolni; ké­sőbb azután, hogy megszám­láltam őket, tűnt ki, hogy csak kilencen vannak, azok közül is egy a korcsmáros, a ki nem táncol, és három ci­gány, a ki muzsikál. Hanem hiszen az öt is elég nekünk. Mind nagy magas szál legé­nyek voltak, csak úgy ütötték ököllel a mestergerendát, rette­netes széles vállu fickók; mind ,az öt puskája oda volt támaszt­va egy szögletbe. No mi jó helyre jöttünk. A fickók, amint megláttak ben­nünket, egyszerre abba hagy­ták a táncot s bámulni látszot­tak merészségünkön. Az én grófném azonban hóditó moso­lyával mondá nekik: — Megbocsássanak jó bará­tim, hogy mulatságukat zavar­juk. Eltévedtünk erre utazva, s minthogy odább nem mehe­­tünük a sötétben, betértünk |ide, ha szállást adnának. E szóra egy karcsú nyalka fickó kivált a többi közül, egyet pödörintett a pörge bajuszán, levette betyáros kalapját, ösz­­szeüté bokáit s meghajtva ma­gát a grófné előtt, azt mondá neki, hogy épen nem találja megjelenését alkalmatalnnak, sőt inkább nagyon szerencsés­nek érzi magát, ő most itt a gazda, neve Fekete Józsi (a hi­res zsivány) hát a nagysága kicsoda? Mielőtt megránthattam vol­na a grófné kabátját, hogy meg ne mondja, kinek hijják; már ő felelt is: “én gróf Re­­peyné vagyok innen Kerékvár­ról.” — óh van szerencsém. Is­mertem az öreg grófot; egy­ezer utánam lőtt dupla puská­val, de nem talált. Tessék leül­ni, grófné. Kellemes ismeretség! A grófné leült a lócára; a fickó melléje; engem nem is kínált. — S hová tetszik utazni ilyen éjszaka? (Meg ne mondja! inték neki szemeimmel.) — Aradra megyünk a kaszi­nó bálba. (Isten Veletek, báli éksze­rek! ) — Óh akkor hát nagyon jól jött az eltévedés: nem kell 'nagyságtoknak tovább menni, mi is épen bált adunk; ha nem vetnék meg hívásunkat. Igen jó cigányaink vannak, szalon­­tai banda. Pompás csárdásokat húznak. More, a szép asszony nótáját! Láb alatt legyen a szemed! A semmirekellő nem is kér­dezősködött tovább, hanem a mint rárántották a csárdást, félvállra vette gombos dolmá­nyát, derékon kapta a grófnét s kipörditette a középre. Egy másik kamasz meg oda­ugrott a társalkodó nőhöz, azt félájultan, egész őrülten for­gatta; annak azután soha nem kellett magáról gondoskodnia, mert egyik kézről a másikra .adták, hogy soha sem érte a lába a földet. Hanem az én grófném kitett magáért. Mintha csak Aradon a parketten járná, oly kedvvel és tűzzel lejtett. Soha sem lát­tam őt csábítóbbnak, kedve­sebbnek, mint ez órőban. Más­kor is láttam én már magyar táncot,de igy még nem értette meg velem senki, hogy mi az? mint ez a semmirekellő betyár. Eleinte nagy délcegen jár­­tatta körül táncosnéját, mint­ha neki volna legtöbb oka a világon mostan kevélynek len­ni, csak úgy félvállról büszkén tekintve le rá, majd meg bele rikkantott a zenébe, mikor már sok volt, ami sok, s kiállt a középre, maga előtt járatva táncosnéját, aki szemérmesen húzódozva lejtett előtte, mint valami lepke, mely minden vi­rágot megérint, de egyre sem száll le: igazán mondom, nem látszott, hogy ér-e a lába a földhöz? A legény nagy nyal­kán oda-oda hajlott hozzá, mintha mindjárt át akarná ölelni, azután csak megállt, egyet dobbantva lábával s a fejét fölvetve büszkén; a grófné ide-oda csalogatta maga után, néha egészen oda futott hozzá, mintha kebelére rohanna, azzal egyet pördült, megint messze volt tőle, csak a szemeik nézése mutatta, hogy összetartozó pár. A legény utóbb, mintha nehez­telne, elfordult táncosnéjától, oda állt a cigány elé s annak járta a maga dacos haragját, mikor aztán kitáncolta a bosz­­szuját, egyszerre visszapattant, elragadta táncosnéját, megfor­gatta maga körül, mint a for­gó szél; a grófné úgy táncolt, mint egy táncosnő. Én a nagy gyönyörködés mel­lett csak azon aggódtam foly­vást, hogy ez a vad fickó nagy hevében nem engedi-e magát valami illetlenségre ragadtatni a grófné ellenében? Tudjátok, JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezö 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 a kisértés nagy volt. A grófné egészen az ő hatalmában; a fic­kó úgy is régen halálfia, egy gonosz tettel több vagy keve­sebb sem árt, sem használ. El voltam rá határozva, hogy a mint a grófnét csak egy illetlen, érintéssel is megbántja, odaug­­rom a lerakott puskákhoz, fel­kapok egyet s agyonlövöm a gaz fickót. Becsületemre mon­dom, hogy erre egészen el vol­tam szánva. Azonban erre nem volt szük­ség: a táncosok eljárták a há­rom táncot, a zsiványvezér szé­pen helyére vezette a táncos­néját s tisztességgel kezet csó­kolt neki; megköszönte szíves­ségét s azzal odalépett hozzám s kegyesen vállamra veregetve kérdé: — Hát öreg uracskám, nem táncol? (Én per öreg uracskám!) — Köszönöm, nem tudok táncolni. — No jól van. — Szólt és visszament a grófnéhoz. (Folytatjuk.)----------a 5 5»-'-------­A MEGOLDÁS — Beszélt a nővel, kit fele­ségnek ajánlottam? — kérdi a házasságközvetitő. — Ezt a nőt nem vehetem ,el, mert nem elég müveit. — Csak vegye el nyugodtan, — mondta a házasságközvetitő — legfeljebb majd vesz neki a hozományból egy lexikont.----------------------Statement required by the Act of August 24, 1912, as amended by the Acts of March 3, 1933 and July 2, 1946 (Title 39, United States Code Section 233) Showing the Owuershin, Management and Circulation Of KIS DONGO—Clean Fun, published Semi-monthly at Detroit, Michigan for Octo­ber 1st, 1953. 1. The names and addresses of the pub­lisher, editor, managing editor, and business managers are: Publisher: Kis Dongo Publishing Co.. 7907 W. Jefferson, Detroit 17 Mich. Editor: Bela Kolos, 7907 W. Jefferson, Detroit 17, Mich. Managing Editor: Bela Kolos, 7907 W. Jefferson, Detroit 17, Mich. Business Manager: Bela Kolos, 7907 W. Jefferson, Detroit 17. Mich. 2. The owner is: (If owned by a corpora­tion, its name and addres3 must be stated and also immediately thereunder the names and addresses of stockholders owning or holding 1 percent or more of total amount of stock If not owned by a corporation, the names and addresses of the individual owners must be given. If owned by a partnership or other unincorporated firm, its name nad address, as well as that of each individual member must be given.) Kis Dongo Publish­ing Co.. 7907 W. Jefferson, Detroit 17, Mich. Elizabeth Kolos, 7907 W. Jefferson, Detroit 17, Mich. 3. The known bondholders, mortgagees, and other security holders owning or holding 1 percent or more of total amount of bonds, mortgages, or other securities are: None. 4. Paragraphs 2 and 3 include, in cases where the stockholder or security holder ap­pears upon the • books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting; also the state­ments in the two paragraphs show the af­fiant’s full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the hooks of the company as trustees, hold stock and securities in a ca­pacity other than that of a bona fide owner. 5. The average number cf copies of each issue of this publication sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid sub­scribers during the 12 months preceding the date shown above was: (This information is required from daily, weekly, semiweekly, and triweekly news­papers only.) ELIZABETH KOLOS (Signature of business manager.) Sworn to and subscribed before me this 30th day of September. 1953. COLOMAN MTNDSZENTHY, Notary Public. (My commission expires Dec. 18, 1956.) llBEBQEllHEIIHIIIIIReillllllSBIEBBiEBHCE! Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak SO cent, postán 5 cent szállítási difjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ■ ■RSSHiissBaasgRiKiSRaigBiBaaBaBBBBStsiaEii

Next

/
Thumbnails
Contents