Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-10-05 / 19. szám
1953 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A KIRÁLY RUHÁI (Folytatás) Nem is kellett sokat keresni, ott ült mint egy eszelős a palota ajtaja előtt. Megfogták, megmosdatták s királyi ruhájába öltöztetve, éjszaka idején a Nul folyóhoz vitték s szépen a vizbe eresztették. Nehéz volt az árnnyal, ezüstttel himzetti palást, az ujjain levő aranygyűrűk, a mellére helyezett kitüntető érmek, a zsebébe dugott aranypénzek, s azonnal a viz alá húzták, az úszni amugysem tudó Mórus királyt. Másnap vetette fel a király a holttestét a Nul folyó. ,Narcis miniszter proklamációban tudatta a néppel, hogy a király vizbefullt, amikor magányos parkjában egyedül csónakázgatott. Móris királyt illő pompával eltemették s utána Narcis azon nyomban bejegyezte a birodalmi aranykönyvbe: “Törvényeink halállal büntetik a más asszonyát hűtlenségre csábitó férfit és a hűtlen •asszonyt. S ez alól a királyok sem kivételek s a szép asszonyok sem, akik a király által akarnak megszabadulni férjüktől, hogy parázna életet élhessenek.” VÉGE. A RÉGI BETYÁR VILÁGBÓL Nemde, kedves barátocskáim^ ismeritek gróf Repey Stefinét? az ifjabbikat, nem az öreg asszonyt. Mind ismeritek, te is, ő is, én is; sóhajtoztatok utána eleget: te is, ő is, én is; de olyan szerencsés egyitek sem volt, mint én, hogy vele egy kocsiban utazhatott volna éjjel. No persze a társalkodóné is ott volt. De mind a mellett is nagy szerencse. Hanem köszönöm én az ilyen nagy szerencsét. Egyszer Kerékváron, a kastélyban eszibe jut neki késő este, hogy holnap kaszinó-bál lesz Aradon, ő neki okvetlen ottan kell lenni; azonnal be-fgggfTTfgni Vüít más. nála, csupán csak én; “kérem kedves báró, legyen szives, kisérjen el Aradra.” No kedves báró! Mit mondhatok neki? Grófné, már sötét van, felfordulunk, kitörjük a lábunkat, hogy táncolunk aztán kitört lábbal? Három Körösön kell keresztül mennünk, egynek a hid ja okvetlenül el van romolva, ez napirend; belefulladunk; Szalontánál átkozott nagy erdőn kell keresztül mennünk, az tele van zsiványnyal, én meg nem védelmezhetem egyedül. Aztán mi szükség ma elindulni? holnap reggel szépen tea után kocsira ülhetünk, délutánra a négy holdas pej beröpit bennünket Aradra, s estig elkészülünk a toilettel. Beszélhettem én annak. Ismeritek, mentői inkább beszéli le az ember valamiről, annál inkább akarja. Hogy ő bizony lóhalálába nem akar sietni. Ki akarja magát pihenni az ut után; csak nem mehet azon, törődötten, a hintóból egyenesen a bálba. Meg hogy ő menynyire szeret este utazni, hogy az milyen szép. milyen Ideális: a csillagok, a békák, meg más mindenféle; pedig semmi sem volt benne, mint egyedül az ő szeretetreméltó makacssága, a mi az ő édes fejecskéjében született s a minek teljesülni kellett, ha mindjárt az ég, föld összeszakad is. Végre mi választásom maradt? vagy vele menni, vagy ott maradni egyedül a kastélyban; én természetesen az elsőbbre határoztam magamat, a miért ő megengedte, hogy átellenében ülhessek a hintóbán. Hiszen az igaz, hogy az pom-1BHKB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — IKJti pás élvezet volt; a grófné las-1 /sankint egészen elhalmozott kegyeivel, először egy skatyuiát adott az ölembe, azután egy muffot, később egy úti táskát akasztott a karomba, azután pedig elkezdett aludni. Én kérdeztem tőle, a mennyit akartam; legfeljebb, mikor néha nagyot zökkent a kocsi, és ő felébredt, akkor kérdezett sorba, megvan-e a táska? nem feküdtem-e rá a kalap-skatulyára? azután megnyugtatva •aludt tovább. Később a társalkodóné kezdett el fohászkodni, hogy Istenem! milyen fejfájása van; akkor aztán én is úgy tettem, mint aki alszik. Egyszer arra ijedtünk fel, hogy a kocsi nagyon féloldalra fordul és megáll, mintha valami árokpartnak ment volna neki. Az én grófném is fölébred és nagy álmosan kérdezi, hogy mi baj? Az inas leugrik a bakról s odajön a hintóablakhoz. — Nagyságos asszonyom, aligha el nem tévedtünk. —Nos aztán! — kérdi a grófnő; — azért nincs mit megállanunk, ha ut van előttünk, valamerre csak eljutunk rajta. — Igenis, de ... — Mit igenis de? valahová csak visz az ut? — Visz ám, de attól tartok, hogy nem jó helyre. — Bolond vagy. Van is nem jó hely a világon. Hát mi tájon vagyunk? — Istállóm, a szalontai erdőben. — No biz a szalontai erdő nem rengeteg, akár szélében,! jakár hosszában megyünk rajta| végig, két óra alatt szélit érjük. — Igenis, kérem, de attól fél a kocsis ... — A kocsis? Hát hol van a szerződésben szó arról, hogy féljen? — Igenis, hogy valami baj éri a nagyságos asszonyt. — Hát mi köze hozzám a kocsisnak? — Vagy pedig a lovakat. — No már azokhoz van köze. — Mert hogy ebben az erdőben szoktak lenni szegény legények. — De bolond az a kocsis; hát ő nem szegény legény? — Igenis; olyan szegény legényeket gondol a kocsis, akik a lovakat elveszik az embertől. Erre én is közbe szóltam: — Grófné, ez nem tréfa. Lássa, minek jöttünk el éjszaka hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén; elvehetik a lovainkat, az életünket és még más egyebünket is; bárcsak a Revolverem itt volna. — Hogy még azt is elvegyék, ugy-e? — tréfált a kis démon kacagva; azzal, mielőtt gátolhattam volna, kinyitotta a hintó aitaját s kiszökkent belőle. — Ah, minő pompás éjszaka! Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak a fénybogárkák a fűben. Nézze csak, báró. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Nézzem? Mikor három lépésnyire nem lehet látni a sötétségben. — Dehogy nem lehet. Hát ott a fák közül nem csillámlik elő valami világosság? Bennem meghűlt a vér. Valami haramiabarlang közelébe jutottunk. A kocsis a bakról olyan hangon felelt, mint akinek a torkát szorongatják. — Igenis, nagyságos asszony, •az a vendégmarasztaló csárda. — Vendégmarasztaló! Ah, bravó. Ez hát épen nekünk való. Térjünk arra. Én kétségbeestem: — Az Istenért, grófné, mit akar? Az ott egy hírhedt haramiabarlang, ahol mindnyájunkat megölnek, egy rosszhirü gyilkosverem, aminek a korcsmárosa egyetértésben áll a vidék minden rablójával, ahol már számtalan embert megöltek. (Folytatjuk.) A FESTŐNÉL — Gyönyörű ez a tájkép, — mondja a látogató a festőnek, — szeretném ezeket a gyönyörű színeket mind magammal vinni. — Ön elviszi, — feleli a festő, — Ön a festéktálcámon iil.--------------------------ISKOLÁBAN Az iskolában Dániel történetét magyarázza a hittanár és aztán feladja a kérdést: — Miért nem ette meg az oroszlán Dánielt a barlangban? Ki tudja nekem megmondani? Móricka jelentkezik. — Na, Móricka? — Azért—mondja Móricka— mert aznap éppen böjt volt. CLEVELANDI T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENSKI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbíztuk előfizetések szerzésével és a régi előfizetések kollektálásával és az általa felvett előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehéa munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala
