Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-08-05 / 15. szám

1953 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL EGY GOMBOLYAG FONÁL REGÉNY (Folytatás) — Varjas uram, ne járjon az esze mindig a pénzen, — mond­ja Sándor, — hanem emlékez­zék vissza, midőn én magának egyszer olyan jó hirt mond­tam, hogy a hideg majd kilelte. — Átkozott kópé az ifjú ur, hogy megtréfált. — Most meg tréfáljon vissza engem. Varjas ur, — és adja vissza azt a nyugtát, mivel az özvegy asszonyságot fölzaklat­ta. — Közbenjárónak jött az ifi­­ur? — Ahogy tetszik venni, ne­kem az mindegy, az öreg asz­­szonyság bizalmát birom, eny­­nyi az egész. — Jó, tehát ne zörögjünk. — Magam is azt akarom, ne­hogy oktalanul koldusbotra jusson az asszony. — Mondja meg hát neki, hogy támaszkodjék rám. — El akarja venni Varjas: uram az asszonyt? — mondja félig mosolyogva Sándor. — Azt már nem teszem, ked­ves ifiur, hanem ... — Mit hanem? — Hanem ... a lányát! — Nem jól hallok, Varjas ur, — mondja Sándor ügyetlen arccal, — mondja csak még egyszer? — Az özvegy ügyvédnőnek lányát akarom elvenni! — ki­áltja hangosan. — Az én mátkámat? — ri­adt rá Sándor. — Ha az, hát azt! még pe­dig ma akarom tudni a vá­laszt. — Majd elmegyek postának, — mondja Ágnes asszony be­jőve, — hát ezért kellettem én mai napig a háznál, ugy-e? Varjas ijedten nézett körül: nincse valahol a szobában egy ördög, hogy Ágnest elvitesse vele. — Kérem a teins ifiurat, — mondja Ágnes, — hagyjon csak engemet magamat Varjas urammal,' — elég leszek én ma­gam is, — mire Sándor csaku gyan elment, előbb módba hagyva az asszonyt, hogy csak annyit bántsa, hogy ő üthesse agyon. — Mit akar Ágnes asszony? — hebegi Varjas. — Húsz esztendőmet add visz­­sza, vén tolvaj! ... add vissza hitemet, mit zálogba adtam 1 vén orgazda, neked,... hol a húsz esztendő? — Kedves Ágnesem, — min­dent adok, amit Ígértem, csak ne dühösködjék! — Én Írást akarok... nem ígéretet; magától, ki nekem még egy gombolyag cérnát sem adott. — Jó! ... meg lesz, csak hagyjon lélekzetet vennem! — Meglesz, — mondja Ág­nes — egy órát hagyok, de többet egy percet sem, vagy 1 megyek. Ezzel magára hagyta Varjast, ki Ágnes asszonyt húsz éve bolonditja bér fejé­ben. de még egy fillért sem adott, sőt régebbi néhány száz forintját is markában tartá. Eszébe jutott Sándor; és na­gyon hitte, hogy a mátka job­ban megőrzi a lányt, minthogy ő hozzá férhessen, s ime még a ház is fejére gyűlt! Hogyan oltsa most el? Fél órai gondolkodás után meglelte a legolcsóbb módot. Elővette az ügyvéd nyügtató­­ját, és azt összehajtogatván ■ ■■■BBIHIBBBBBIBaBBaBBaaBiaBlgBIBliiGBEEEB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak $0 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — BBBBBBBBBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBEB egy csomó fonalat gombolyított reá. Azt gondolta magában, Ágnes asszonynak több lesz ez a soknál, és ha Sándor át akar­na jönni, Ágnes asszony szájá­nál nagyobb ágyú nem készült a földön, — ha az elsül: jaj annak, aki szemközt áll vele. Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd házra nézett, nyit­va lévén az ablak ott is; — éppen Rózát bámulgatta, mi­ként jár föl-alá. — Ágnes asszony! — mond­ja Varjas nyájasan, — ma szü­letés napja van. — Igen, mit akar vele? — Ágneskám! ezen a napon mindig jó kedvű volt. — Annál rosszabb van ma! — Ne búsuljon, Ágneskám... ne búsuljon, ma nem lesz pa­nasza rám, — mondja Varjas Ágnes asszony kosarába csúsz­tatva a gombolyagot, — egy kis ajándékkal kívántam meg­lepni, kezdetnek ez is jó, Ág­nes asszony. — Na! ... majd meglátom, mi az? — mondja engeszteltebb hangon Ágnes. — Csak addig ne nézze meg, mig itt vagyok, galambom Ág­nes asszony, csak addig ne, mig itthon vagyok, — ezzel ki­ment. — Ugyan mi tellett ki ezen fösvény párától? — kíváncsis­kodók az asszony a kosarat az ablakhoz huzva. — Egy gombolyag fonal! — csodálkozék Ágnes asszony, — még ez is milyen goromba! — indulatoskodék tovább — ki veled az ablakon, — mondja; s amint tőle tellett, kiveté, s ép­pen a szomszéd ablakán be­esett. VII. — Egy gombolyag fonal! — mondja Róza a bejövő Sándoi’­­hoz, — éppen most vetették be az ablakon. — Ez bizonyosan valami tit­kos imádó, — véli Sándor. — Nem szabad! — inté Róza, fenyegetve... — Kétkedik, édes Rózám?— kérdi Sándor, — ám lássuk, mindjárt meggyőződhetünk. ■— Nincs itt semmi egyéb, mint ez a gombolyag, még pe­dig az is a legdurvább fonal­ból. — Hogy nehezebb legyen, — hanem belül a titok. — Sándor! ... tréfa ez vagy bosszantás? — kérdi Róza. — Becsületemre, a legkomo­lyabb dolog ... ám gombolyítsa le, s meglátjuk, hogy ennek titka van. — Jó! — mondja Róza — de bűnhődni fbg Sándor. — Arra is készen vagyok! — mondja Sándor gombolyitni se­gítvén a fonált, mely egy ne­gyed óra alatt csakugyan el­fog yott. — Csakugyan valami papír, — mondja az öreg asszony. Róza elpirult, a papírt any­jának adá, maga pedig köny-JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 telt szemekkel, a másik szobá­ba ment. Az alatt Ágnes asszony meg­csípte Varjast. — Hát maga bolondot üz én belőlem, hogy kócfonállal tisz­tel meg engem? — Nézze meg csak jobban,— mondja Varjas. — De láttam én, mikor fon­tam ... vén csaló, hisz saját kenderemből való, — pattog még odább, — hisz itt lóg a többi kötet számra. — Nézze meg belül, édes Ág­nesem! — Kidobtam! — feleié Ág­nes. — Ekkor jött be Sándor; de Varjas folytatá. — Tízezer forintot dobott ki boldogtalan! — Ennyit szánt nekem? — kérdé Ágnes. — Ennyivel tartozom magá­nak édes Ágnesem ... mondja v Várj as, szelídíteni akarván az; asszonyt. (Folytatjuk) JÓ VÉDEKEZÉS A fiatalember gyakornok egy nagy textilcégnól. A főnök egy napon behivatja őt és igy szól hozzá: — Panasz van magára. — Micsoda, kérem? — A cégvezető ur azt állítja, hogy maga, ha delet harangoz­nak, leteszi a tollat és képes a szó közepén félbehagyni az Írást. — Bocsánat főnök ur — mondja a gyakornok — de ez nem áll. — Nem áll? — Nem. Mert ha én látom, hogy délre jár az idő, akkor bele se fogok abba a szóba. CLEVELANDI T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENSKI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbíztuk előfizetések szerzésé­vel és a régi előfizetések kollek­­tálásával és az általa felvett előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehéa munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala

Next

/
Thumbnails
Contents