Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-08-05 / 15. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 augusztus 5. A FÉLBEMARADT LÉVÉL KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879, A HONVÉDEK ÉS A HADI FOGLYOK Amily elszánt a magyar katona a harctéren az ellenség iránt, éppen olyan jószivü és nemeslelkü a magukat védeni nem tudó, lealázott hadifoglyok irányában; mig vad népek a legdühösebb kegyetlenségeket viszik végbe a lefegyverzett hadifoglyokon. Miután Roth cs. k. tábornok hada a forradalomban a honvédek által elfogaték, a horvát foglyokat a szabolcsi önkéntesek kisérték hazájukba. — Egy ezek közül a pihenő állomásnál elővevé kobakját, s ebből kis üvegbe reggelire pálinkát töltött. A szép sárga italra iszonyú szívfájdalommal tekintgettek az elcsigázott horvátok. Észrevévén ezt az egyik magyar fiú, megesett rajtok a szive, s a hozzá legközelebb álló horváthoz igy szólt: — Ej, ördög bújjék a hasadba, szeretnél ugye egy kis pálinkát inni? No, ne, igyál! A horvát alig merte hinni, hogy az ellenség részéről ily nagy gráciában részesüljön, s félve, levett kalappal nyélé le a neki nyújtott kedves italt. Ekkor a többi fogoly még keservesebb pofát vágva pillanthatott a másodszor megtöltött! üvegre. A szánakozó szivü magyar fiú tréfás szavak közt ezt, is egy másik horvát boldogitására áldozá fel. Tölt harmadszor is, de akkor sem állhatja meg, hogy egy horvát ifogolylyal, kit az italért majd hogy ki nem tör a hideg, meg he ossza pálinkáját. Tölt négyedszer is, de a kobak már üres. Észrevévén, hogy LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. bőkezűsége miatt magát fosztotta meg a reggelitől, egész Pgykedvüséggel igy szólalt meg: — Ejnye, aki lelke van, most látom, hogy magamnak semmi sem maradt! Se baj no, majd ád az Isten.--------<*§£**--------ÉLETREVALÓSÁG Hazatért egy férfi éjjel s már messziről látja, hogy egy betörő akarja álkulccsal kinyitni a lakása ajtaját, de nem boldogul. Odasompolyog hozzá s halk hangon súgja neki: — Hadd, én kinyitom az én álkulcsommal az ajtót, ha te mész be először. (Tudta, hogy őt a felesége seprűvel várja.)----------S? -------APAI TANÁCS — Olga, jön a kérőd, ülj a Wertheim-kassza mellé, hogy ne látszassál olyan vénnek.-------------------------— Ne feledd, — mondja az anya a fiának, — azért jöttünk a világra, hogy másokon segitsünk. — Igen, és akkor miért jönnek a világra mások?--------'-»5 -------A KORHELY \ Korhely: Vendéglős, adjon nekem egy pint bort. De ne üvegbe. Vendéglős: Hát mibe? Korhely: Hitelbe.--------’-«5 -------DICSEKVÉS — Én már hat hónapos koromban magam kerestem a kenyeremet. — Hogyan? — Az anyám bérbe adott egy koldusnak.---------------------------SZÍNES eset Biró: Hát miért verekedtél a Kolompárral? Vádlott: Ő befeketített, hát én kékre vertem. Csöndesen ültem a szerkesztőségben éjjel és azon gondolkoztam, mit írjak. Egyszerre csöngettek és a telefonhoz hivtak. — Haló! Ki beszél? — A Nápoly-kávéház. — De ki az? — Lajos pincér. — Mit akar? — Kérem, tiszteli a Párvay Ödön ur, tessék azonnal a Spanyol Mulató-ba jönni. — Miért? — Baj van, zavargás, vérengzés... — Mindjárt jövök. Aztán kocsiba ültem és a Spanyol Mulatóba mentem. A Spanyol Mulatót eddig csak hírből ösmertem, ahol kétes múltú hölgyek hamisan énekeltek, ahol méregdrágán irtóztató rossz italokat mértek és ahol hamis kártyások leselkedtek az ártatlan áldozatokra. Néha bevetődött egy csomó jogász és olyankor verekedés lett a dologból. Mert a jogász a legrosszabb bort is szívesen megissza, de a legjobb bort is csak kedvetlenül fizeti. Mit csinálhat ott Párvay Ödön? Igaz, hogy már két hói napja szalmaözvegy, de hatvan nap alatt ennyire eljogászosodott volna? ő, aki három gyermekes családapa volt? Kiváncsi voltam, hogy micsoda meglepetés vár rám. Párvay Ödön egyike volt legjobb barátaimnak és zivataros időkben önfeláldozólag szoktuk támogatni egymást. A Spanyol Mulató előtt éjjeli alakok álldogáltak, akik már értesülve voltak a botrányról. Odabent az előadás szünetelt és a rémület nagy volt. A primadonnák az asztalok körül ültek s nagy elszörnyedéssel tárgyalták a betyár magyarnak a viselkedését. A betyár magyar nem akarta megfizetni a csekket. Erre a pincérek gorombáskodtak vele, ő szétütött köztük, ők meg akarták verni, erre a magyar revolvert rántott, behátrált egy szobába, azt magára zárta és nem akart onnan kijönni. Odamentem a bezárt ajtóhoz, mely előtt egy rendőr alkudozott az üldözöttel. — Ödön, hallod-e? — Te vagy az, Muki? — kérdé egy rekedt hang. — Nyisd ki az ajtót. — Nem én, mert a kalózok betörnek. — Nem megy be senki, csak én. Kérem, biztos ur, engedje meg, hogy magam mehessek be. Jót állok, hogy megszeliditem. Különben nem felelek semmiről. A biztos ur megengedte. Ödön egy széken ült, kócosán, letépett nyakkendővel, összeszaggatott inggel. Kezében a revolver. — No, ember, te ugyan szép dolgokat mivelsz. — Kérlek, csak nem engedhetem, hogy kiraboljanak. — Mit csináltak veled? — Egy vacsoráért, sörrel, borral, két üveg cukrosvizzel (amit ők pezsgőnek neveznek) negyvenkét forintot számítottak föl. — Hallatlan. Jöjjön csak be biztos ur. A biztos ur meghallgatta, a fejét csóválta és szólt: — A summa sok, de én csak az éjjeli zavargásban járok el. — De én azt a summát ki nem fizetem ám, — heveskedett Párvay. — Az a bekisérésen nem változtat semmit. Tessék a revolvert átadni. — ügy van, öreg. Add át a fegyvert és gyerünk ebből a bünbarlangból. — Kíséretemben, — egészíti ki a biztos ur. A vendégek fenyegető sorfala közt vonultunk kifelé, öt forint jutalmat adva Lajos pin-Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek cimét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élvezetes, vig órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyar nyelvű élclapját.