Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-07-20 / 14. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 julius 20. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A VERS, MEG A POÉTA Nyughatatlan vérű ember volt Csokonai Vitéz Mihály. A csurgói református gymná­­ziumban is csak egynéhány hónapig bírta ki a professzor­kodást, noha nem vala ott sem­mi bántódása, sőt igen megbe­csülték. Egy nap azzal állitott be a direktorhoz: — Megyek! — Hát csak menjen öcsém uram hagyta helybe a direk­tor; de mikor jön vissza? — Azt tartom, soha! — Isten úgyse, tréfál kedves öcsém uram. — De Isten úgyse, nem tré­fálok, kedves bátyám uram; megyek ebben az órában. — Kár itt hagyni ezt a kis biztos hivatalt, mégis csak megélhet belőle. — Nyűg nekem, nem bírok lekötve lenni. — De az élet, az élet, édes öcsém! — Az élet nem ér egy ütet taplót, ha lelkem a tanitó­­székhez van láncolva. . — Látszik, hogy poétaember öcsém uram. Csokonai vállat vont. — Édes barátom, kezdte me­gint a direktor, lássa, még a kiszabott versnek is mérték szerint kell menni. — Csakhogy én nem vers va­gyok, hanem poéta. Mondotta Csokonai Vitéz Mihály és örökre hátat fordí­tott Csurgónak. A HOZOMÁNY-VADÁSZ Fehéri elmegy Kékihez és megkéri a lánya kezét. — Mennyi a maga fizetése? — kérdi Kéki. — Százhúsz dollár. — És ebből akar maga eltar­tani egy asszonyt? — Egy frászt, — mondja Fe­héri — hát mit képzel maga, hogy a hozományt majd jóté­konycélra ajándékozom?--------------------------­A SZAKÁCSNŐ — Fizetés javítást kérek, — mondja a szakácsnő az özvegy­embernek. — Mi a Mari néni, maga épp úgy viselkedik, mintha a fele­ségem volna, mindig több és több pénzt kér.--------6»-.----------­KÖNNYŰ ÉTEL — Pincér, szeretnék valami könnyűt enni. — Talán egy becsinált csir­két. — A csirkét nem szeretem. — Akkor talán egy borjú­­szeletet. — Azt már tegnap ettem. — Akkor talán két lágy to­jást. — Nem, nem, valami köny­­nyebbet. — Tessék várni csak, fogok két legyet. Az csak elég köny­­nyü lesz.---------------—,---------------------­— Anna jó barátnőd neked? — kérdi egy leány a másikat. — Természetesen. — Dei mondd már megint mi rosszat beszélt rólam.--------------------------­G W A JÓ VADÁSZ — Hány nyulat lőttél, fér­­jecském. — Egyet se, de alaposan megijesztettem őket.------------—-----------------­MEGFELELT — Ha Petőfi Sándor élne, még most is nevezetes ember volna? — kérdi a tanító. — Meghiszem azt, — feleli a diák, — mert már több mint 130 éves lenne. SERESSY ÉS JULIRA Dr. Serssy volt a vállalat disztisztviselője. ő volt a sok szegény rabszolga között az ur. Családi összeköttetések segít­ségével került be annakidején a vállalathoz, ahogy a család­ban mondták, hadd tanuljon a fiú valamit. Szülei jómódú kereskedők voltak és örökség révén neki magának is volt valami vagyona, a szükresza­­bott fizetés talán csak épen cigarettára kellett neki. A sok szegény rosszultáplált és rosszulöltözött, kopott tiszt­viselő között irigység tárgya volt. Szépen, elegánsan öltöz­ködött, mindig tiszta és illatos volt. Csakhamar igazgatósági titkár, majd cégvezető lett. Jó megjelenése és kellemes modo­ra határozottan hasznára volt a vállalatnak, ha protekcióval került is be, határozottan jó munkaerő és hasznos tisztvi­selő lett. A többiek, mint igavonó ál­latok húzták az igát, ő jókedv­vel dolgozott. A többiek épen csak hogy éltek, hivatali mun­ka és magángondok közt ten­gették életüket, Seressy doktor élt. Tudott élni. Szabadideje a társaságé és a szórakozásoké volt. És a nőké. Jelentősebb, ki­rívóbb szenvedélye nem is igen volt, csak a nők. Itt is haszná­ra volt jó megjelenése és sima, kedves, előzékeny modora. A városban, a társaságokban úgyis nevezték: a Hóditó Se­ressy. A hivatalban nem igen be­szélt privát ügyeiről, csak egy bizalmasa volt, Julika, a mellé rendelt gépirókisasszony. Juli­ka már idősebb leány volt, jó gép- és gyorsíró nő, de csúnya nő. Dolgos, szorgalmas, sorsá­val már régen megbékélt koros lány, aki egy szép napon arra ébredt, hogy szerelmes Seres­­sybe. Hogy ez hogy jött, mint jött, ő maga sem tudta, az ilyen szerelmi dolgokban nem igen volt járatos, nem tudta, hogy jön az magától, nem kell hívni, hiszen annyi éven át nem jött, pedig olykor talán hívta is. Ha van a világon reményte­len szerelem, a Julikáé az volt és ha a költők meg is énekel­ték annyiszor a kesergő szerel­met, ahhoz a kesergéshez a vi­lág eddigi poétái mind erőtle­nek voltak, ez már több volt minden földi szenvedésnél, mert az elérhetetlenséggel az is párosult, hogy neki tudni kellett Seressy minden szerei­ről és kalandjáról, ő volt a Se­ressy bizalmasa, neki mesélte el mindig hódításait és újabb sikereit. A nőket, ha szabad ez­zel a kopott irói képpel élni, az ujjai köré csavarta és való­sággal uralkodott felettük. Julikat, akit a hivatalban mindenki Julikának nevezett, ő Júliának hívta. Mintha, ezzel is jelezni akarta volna, hogy nem tekinti nőnek, hivatalnok és punktum. Arra persze gon­dolni sem mert volna, hogy a hivatalban egy ilyen öreg szív dobog mellette, hiszen ha erre gondolt volna, ez kész sértés lett volna önmagával szemben. Hóditó Seressy képzelete ma­gasabb régiókban röpködött, ő felfelé nézett a saskisasszonyok felé és nem le a porba, ahol az ilyen szürke verebek ugráltak, mint ez a Julika. Sok volna a szerelmek és ka­landok végtelen sorára rámu-LAPKÉP VISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő’, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Thumbnails
Contents