Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-07-20 / 14. szám
I 2-IK OLDAL KIS DONGÓ — Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Nem jól mennek itt a dolgok, higyjék el nekem a vadász urak. A határokon ott bömböl az oroszlán, a császár pedig mégis nyulakra vadász itt valahol Ischlben. Egy ilyen kalandja majdnem végzetes lett rá nézve; — részleteit örök homály födi. A dolog úgy volt, hogy egy szeptemberi délután rettentő vihar érte a kompániát St.-Wolfgang határában, úgy hogy kénytelenek voltak az ottani vendéglőbe menekülni. A felhőszakadás azonban annyira megdagasztotta a folyamokat és elrontotta a hidakat, hogy éjszakára is ott kellett maradniok. A vendéglőben volt elég szoba s a korcsmáros elég jó vacsorát főzött, úgy hogy semmiben sem szenvedtek szükséget. De a vendéglő tele volt gyanús alakokkal (akkoriban különben is minden idegenben francia kémet láttak az emberek) s mikor a lefekvésre került a sor, feltűnt Akiinak, hogy a vendéglős a legszebb csiliáros szobába Ferencet vezette be. — Attól félek, felség, — mondá, miután eltávozott a vendéglős. — hogy ezek az emberek fölismerték. — Miről ismertek volna fel? — A pénzekről. Egy rossz képű alak váltig vizsgálgatta a fölséged arcát és a saját tallérját. Azért tehát jó volna, ha a szobát más valaki 'foglalná el. — Például én — ajánlkozott az ezredes. — Nevetséges aggodalom hü alattvalóim között. — Egy kis óvatosság soha sem árt, — vélte Lobkowitz herceg. — Végre is, ahogy önök kívánják — szólt a császár nevetve. — Tudom, hogy ki vagyok a környezetemnek szolgáltatva és az ezredes szeretné a szobámat. Nos, tehát átengedem neki. A császár tehát a kis zugok egyikét foglalta el éjjelre" s jóízűen aludt egész reggelig, amikor rettentő lárma, kiabálás, futkosás zaja verte fel. Az ezredest szétzúzott aggyal, halva találták szobájában. Valaki az ablakon át lőtt rá. Sohase lehetett megtudni, ki volt. A császár elájult, mikor ezt a hirt meghallotta. — Csak egy hajszál hijja, — kiálta fel később, a halott ágyánál megjelenve — hogynem én fekszem most itt helyetted, te derék ember! Intézkedjék, kedves Lobkowitz! Szép temetést fog kapni, megérdemli. Valóságosan értem ál- I dozta fel magát. Oh, Akii, mennyire szerencsés ön, hogy az a szobacsere ötlete támadt és most az én megmentőmnek mondhatja magát! Egész valójában megrendülve tért vissza Ischlbe, hol ekkor már el volt terjedve a hir, AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n rn tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... >P Cá . O U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. hogy a császárt St.-Wolfgangban egy francia kém meggyilkolta, az utcákon összegyülekezett emberek ámulva éljenezték, elevenen látva őt visszatérni. A rendőrség elfogta a wolígangi vendéglőst és néhány gyanús alakot, de soha se birt semmit kisütni. Ferenc császár azonban örökre jóllakott a polgárias kalandozásokkal és könnyezve kisérte ki másnap a meggyilkolt Kovács ezredes koporsóját a temetőbe, márvány obeliszket emeltetve föléje, melyre Akii Miklós komponálta a feliratot: “Jelentsd a császárok császárának, hogy te a császár helyett pihensz e kő alatt és kérdezd meg tőle, használ-e ez neked valamit?” II. fejezet. Kevés idővel e rejtélyes, soha ki nem nyomozható bűntény után laxenburgi kastélyába vonult az uralkodó, hogy a hevesen megindult hadjárat miatt közel legyen a Burghoz. Már a dér csípte meg a parkot, a falevelek sűrűn hullottak alá, amerre a szél járt 1 (mint a katonák, amerre Napoleon járt), midőn a császár egy na.p künn sétálgatva Akiivel, a kerítéshez érve hallotta, hogy az őrtálló katona a faköpenyeg mellett haragosan felesel valakivel. A császár kiváncsi volt, odalépett a rácshoz s látta, hogy két gyereket fenyeget a strázsa, egy kis fiút meg egy leánykát. akik a kerítésen akarnak átmászni. — Miért bántod a gyermekeket? — szólitá meg a katonát. Az elsápadva szalutált: — Mindenáron a kastélyba akarnak hatolni. Már a tegnapi pajtásaimat is zavarták. — Szegény kicsikék — sajnálkozott a császár. — Már tegnap óta be akarnak jönni? De hisz a kastélyt minden alattvalómnak szabad megtekinteni Ez nem kerül pénnzbe. Nem igaz, Akii? — Csakhogy ezek a porontyok, — bátorkodott közbeszólni a most lihegve odaérkezett udvarmester — egyenesen fölséged színe elé kívánkoztak. Nekem jelentették ezt s megparancsoltam, hogy egyszerűen kergessék el a kis semmirekellőket. No, még mi nem jut eszükbe? Ők a császárhoz akarnak menni. Hallott már ilyet valaki? Tiz-tizenkét éves kölykök, akiknek iskolamester kell, meg nádpálca, ami körülbelül mindegy. Mi mindent megél az ember! igazán nevetséges! Ferenc ma túlságosan jó hangulatban volt, épp csak az imént jött ki a kápolnából a gyóntató atyától, lelkét frissnek és szelidnek érezte — Ne legyen olyan mérges, CLEAN FUN________________ 1953 julius 20. Kolowrat. Nincs igaza. Miért ne jöhetnének hozzám gyerekek? Hiszen ők is alattvalóim. S nem mondja-e az irás: Engedjétek hozzám a kisdedeket. — Hát hogy miért nem jöhetnek? Megfelelek fölségednek. Mert először is nincs fogadtatási nap. De ha volna is, mit keresnének ilyen oktalan lények fölségednél? Nem engedi a császári trónus méltósága. — De ha én kiváncsi volnék rá, hogy mit akarnak? — mondá a császár. — Ez esetben mindnyájunknak meg kellene hajolnunk — szólt Kolowrat, meghajtva félig térdét a kor divatja szerint. — Nos, hát eresszék be őket! Csázsár akaratára legott behitták a gyermekeket; gömbölyű arcú, pufók volt a fiúcska, de villogó, bátor tekintettel, mint a sasfiók; inge piszkos, haja fésületlen, az öltözéke elhanyagolt, megviselt, kifoszlott, de látszott rajta, hogy jó posztóból való; krispin-formáju kabátot viselt, mint a magyarok akkoriban. A fiú lehetett kilenc éves, a vele jött leányka több volt vagy három évvel, szép nyúlánk, vézna gyermek, a hidegtől kicsipett ovál arccal, melyet kedves őzike-szemek ragyogtak be; a feje, szöszke hajtól körítve, egy fekete sapkából mosolygott ki, a kurta barchet-szoknyácskája ki volt ráncaiból szakítva és lelógott baloldalt a -bokáján alól, mig a jobb láb formás bokája látható volt. < (Folytatjuk.) ----? 5*9------JÓ TANÁCS Arra vonatkozólag, hogy a sok vendéget, akik állandóan felkeresik, le tudja rázni, adunk egy jó tanácsot:- A szegény vendégeknek adjon pénzt kölcsön, a gazdagoktól pedig kérjen. Sose fogja őket többet látni. SZERENCSÉS FÉRJ — Igaz,-e, hogy elváltál a feleségedtől? — Igaz — felelte Morrison boldog mosollyal. — Na és simán ment a válás? — De mennyire simán: A biró ugyanis a feleségem első férje volt. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel - mulattatni tudja. Eát pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.
