Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-07-05 / 13. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 julius 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A MEGHATÓ PERC Amikor Rákóczi és bujdosó társai hamvait elhelyezték a kassai dóm kriptájában és a szertartás véget ért, egy pesti uj ságiró odalépett Thaly Kál­mánhoz, — Rákóczi néhai hű­séges “Íródeákjához”—aki oda­támaszkodott a templom egyik oszlopához, merengve nézett maga elé és úgy látszott, mint­ha imádkoznék, hogy megér­hette élete nagy müvének a be­teljesedését. Az újságíró halkan megszó­lította a merengő ősz kurucot: — Mit érez ebben a pillanat­ban, nagyságos uram? Thaly felriadt a kérdésre. A főszolgabíró már ismerte és unta őket és valahányszor bejöttek, rájuk se nézett már, hanem, amint előadták pana­szukat, igy szólt: — Szegény Mózes! A zsidók nem tudták, mit akar ez jelenteni, egyszer az­tán egyik mégis bátorságot vett magának és megkérdezte: — Miért mondja főszolga­bíró ur, mindig, hogy szegény Mózes? — Nézzék, — mondta a fő­szolgabíró — én húsz zsidóval alig bírok, mennyi baja lehe­tett annak a szegény Mózesnek a pusztában annyi zsidóval.... — Kedves jó uram, — felelte — hogy kérdezhet ilyet egy jó­hiszemű újságíró? Nézzen rám: négy nap óta vagyok talpon, éjjel-nappal utaztam hajón és vasúton, az igazgatóságtól ét­­len-szomjan. Hogy mit érzek ebben a pillanatban? Álmos és éhes vagyok. . .--------------------------­A RÉGI VILÁGBÓL Egy kis városkában Magyar­­országon mindössze húsz zsidó lakott és azok is folyton civa­kodtak. Egyházi ügyekben so­hasem tudtak megegyezni és folyton a főszolgabíróhoz sza­ladtak panaszt emelni. A KÓKAI ASSZONY KORSAJA # Az isaszegi csata napján a kókai dombon lett híressé egy korsó, mely nem járt azóta a ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS I A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszia, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő- J seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. vígja itt ki és küldje be nekünk i! Kis Dongó Kiadóhivatala j 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök dollárt ..... centet a Kis Dongó [ ............. évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre j szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: ...................................................................................... Utca, box: ................................................................................ |j !|| i Város: .................................................................................... j Állam: ....................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. kútra és meg van töretlenül most is valakinél. Egy paraszt­­asszony hozott benne akkor vi­zet és kinálgatta az ott üldö­gélő és álldogáló uraknak. — Tudja-e, ki ivott a korsó­jából? — kérdé Kossuth az asszonyt, midőn Görgey tovább adta a korsót, melyből egy jót húzott. — Nem tudom. — No hát ne felejtse el, — hogy a magyar hadsereg főve­zére, Görgey tábornok ivott abból a korsóból. Aki pedig most iszik, az Horváth, Ma­gyarország főpapja. A szegény asszony hülede­­zett, de akkor volt még csak igazán oda, mikor Görgey meg­mondta neki, hogy az is valaki ám, aki bemutatta társait, úgy hívják, hogy — Kossuth Lajos.--------------------------­A ZSIVÁNYÖLŐ Egy Oláh János nevű huszár káplár a sumlai pasánál cse­­édkedett. Egyszeí behívta a pasa. kezébe ád két zacskó pénzt meg egy levelet és azt mondja: — Vidd ezt Halim pasához Várnára. — De uram, adjon hát leg­alább valami fegyvert; hogy menjek ennyi pénzzel fegyver­telenül? — Eh, ha fegyvered lesz, ak­kor gyanítják, hogy pénzed is van, de igy ki gondolná; dugd el a pénzt és menj. Oláh el is indult és már majd elérte Várnát, midőn a kukoricából eléje ugrik egy izmos török kivont handsárral, s feléje vág. Oláh ösztönszerüleg védte is magát rossz fűzfa botja és balkarja felemelésével, de a csapás oly erős volt, hogy nem csak a botot vágta ketté, de bal karján is mély sebet ejtett; hanem Oláh nem engedett időt második csapásra, derékon ra­gadta az emberét és az életéért küzdő kétségbeesett erőfeszíté­sével leterité. Ekkor kiragadta a török övéből egyik pisztolyát s homlokára nyomva durrantá agyon. E percben egy oldallövés a süniből az ő hátán súrolta vé­gig a ruhát! ő hát felkapván a meghalt török második töl­tött pisztolyát és a mellette he­verő handsárját, felugrott és a sürü kukoricásba menekült, s futott egyenesen Várna felé, hová csakugyan meg is érke­zett további háboritás nélkül. A pasa átvette a pénzt és a levelet, végighallgatta az egész kalandot, elvétette tőle hódí­tott fegyvereit, őt pedig ...... bezáratta. Majd egy hónapig ült bezár­va, úgy, hogy ezalatt senkivel sem beszélhetett, kivévén . az orvost, ki gvógyitgatta; ekkor kieresztették, a pasa megdi­csérte, visszaadta elvett diadal jeleit, a fegyvereket és adott neki kétszáz piaszter ajándé­kot — Ember vagy magyar, úgy­mond, megöltél egy hires zsi­­ványt. — De effendim, miért tar­tattál bezárva? — Azért kaptál most ajándé­kot tőlem, hanem előbb meg kellett tudnom, hogy nem ha­zudtál-e?----------*•§ --------­TAKARÉKOSSÁG — Jani azt a rongyos eser­nyőt adja ide. Szolga: Miért nem az újat? Gazda: Mert sajnálom eb­ben az esőben az újat hasz­nálni. Hevesi dalok Nincsen nekem jobb tanyám, Mint a babám bal karján. Ha balkarja elunja, Jobbkarjára fordítja. Nincs szebb csillag az égen, Mint a babám szemében, Ha a szemét behunyja, Rámborul az éjszaka. Nincsen gyönyörűbb rózsa, Mint babám hamvas arca. Hajnal pírja bevonja, Ha az ajkam csókolja. Az éneklő csalogány, Elmereng babám daián, Áhítattal hallgatja, Dalát tőle tanulja. Ha babám nem láthatom, Szörnyű nagy a bánatom. Mit gondolnak? Mit teszek? HEVESIHEZ elmegyek. Hevesi ur kérem szépen, Egy üveg bort adjon nékem, Becsülettel megfizetem, Hadd jöjjön meg a jókedvem. Gyere cigány, állj glédába, Aztán huzz rá egy nótára. Pohár mellett, nóta mellett, Kapok újra életkedvet. Éifél után hazatérek, Csöndben nyugovóra térek. S álmaimban a babám. Velem van, eljön hozzám. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents