Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-06-20 / 12. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 junius 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK GRÓF ANDRÁSSY BÁTORSÁGA Andrássy Gyula gróf, mint fiatal ember hosszabb utazásai közben meglátogatta Spanyol­­országot is. Az időtájt, miként nálunk, ott sem volt vasút és több-kevesebb kénye lemmel tengelyre volt utalva még amo­lyan előkelő utastársaság is. Andrássy egész társasággal utazott; még hölgyek is voltak vele. Útközben a beszélgetés a rettegett rablóhistóriákról is folyt és a társaság minden tag­ján látszott, hogy nem szívesen venné, ha valami Jósé Maria­féle úri ember útjukat állná. Andrássyból tört ki a vele szü­letett hevesség: — Dej szén nem hagynám én magamat olyan könnyen kira­bolni. A kocsis, aki jól ismerte a saját hazáját, kétkedőén mo­solygott. Etetés alatt a társa­ság egy közeli erdőbe sétált. — Visszajövet Andrássy egyik tár­sával beszélgetve, már jó előre haladt, midőn háta mögött ré­­mületes kiabálásra fakadt a társaság: visszaszalad. Szembe találja magát egy spanyol paraszttal. Ez a grófra szegzi fegyverét, Andrássy viszont ráemeli pisz­tolyát, úgy, hogy a két fegyver majdnem keresztezi egymást. Andrássy, amint később maga is bevallotta, nem akart első­nek lőni. A zordon tekintetű paraszt egyszerre csak elmoso­lyogja magát, a társaság pedig éljenezni kezdte Andrássyt. Csak csel volt az egész: a kocsis csapott fel rablónak, hogy próbára tegye Andrássy bátorságát, mellyel oly nagy­ra volt. De meg is állta a he­lyét. GYIKLESŐ ÉS FOKOS ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc- Japja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket iiditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök dollárt ..... centet a Kis Dongó ............. évi előfizetésére és kérem azt az alanti cimre j szíveskedjék tovább is küldeni: —megindítani: Nevem: ..................................................................................... J Utca, box: ................................................................................ Város: ...........................................................................„.......... Állam: ..................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. kedett, hogy ő mindenkit le­győz. Valóban jól forgatta a gyiklesőt és több fiatal urat derekasan helyben hagyott. — Hanem az én bakonyi ka­nászom fokosa mégis csak töb­bet ér az ur gyiklesőjénél! — mondta neki egy dunántúli gróf. — Állok elébe ennek a fokos­nak! — válaszolta a vivómes­ter. És nagy hetykén még azt is hozzátette: — Csakhogy a dolog ne le­gyen ám tréfa! A gróf felhozatott a Bakony ból egy szép szál kanászboj­­tárt. A viadalt nézni összegyü­­iekezett a fogadó szálájában az országgyűlés egész ifjúsága A kanász fokosára támasz­kodva oly nyugodtan áll, mint a kőszent. A vivómester meg peckesen eléje ugrik és azt mondja: — Először is kifúrom a jobb fülét. A gvikleső villan és átszűrj a a legény füle cimpáját. A boj­tár azonban mozdulatlan, — mintha nem is őt érdekelné ez a dolog. — Másodszor kifúrom a bal fülét! — kiáltja a mester és legott meg is cselekszi. A kanász meg még erre sem veszi le az állát a tokosról, — csak keservesen pillant maga körül. — Most következik az orra! — szól vígan a gyiklesős em­ber. De ekkor közbevág a gróf: — Hát hagyod magadat. — Pista? — Hát üssem, méltóságos uram? — Üsd fiam, üsd, azért vagy itt. Több se kellett a Pistának. Egyet, egyetlen egyet sújtott a fokosával és a viadal véget ért: a nagy vivómestert lepedőben vitték haza. Élete fogytáig er­ről a kanászos párbajról kol­dult. A TILALOM Az ötvenes években még sok helyütt meg volt az a régi ti­lalom, hogy a falvakban nem volt szabad dohányozni. Deák Ferenc Zalának olyan vidékén utazgatva, ahol már rég nem járt, egy falu szélén leszól a kocsiból egy jóképű parasztemberhez: — Ugyan mondja csak. — atyámfia, szabad ebben a köz­ségben dohányozni? — Szabad kérem, de tisztes­séges ember nem teszi. Deák röstelkedve tüntette el égő szivarját. KORA ÖRÖM, SZOMORÚ VÉG Egy borsodi faluban, Mis­kolc mellett, disznóölésre ké­szültek a komák. Szerencsésen leszúrták a disznót az udva­ron, amibe alaposan belefárad­tak s egy kis felfrissítésül a koma behívta társát egy ku­pica pálinkára. Az egy kupicá­ból több lett s jó ideig tartott, mire kimentek újra az udvar­ra, hogy most már megpörzsöl­­iék a már nem röfögő állatot. Igen ám, de mig ők bent id­­dogáltak, az alatt valaki el­emelte a disznót. Keresték mindenütt, de bizony annak lábakéit és nem is került soha elő. így abbamaradt a disznó­tor s a koma megfogadta, hogy soha többet nem iszik előre a disznó pörzsölésre. Hevesi dalok Mind azt mondják, ez az élet Hajh, nem szép ... így beszéltem egykor én is, Régesrég. De azóta rájöttem, hogy Nem ugv van ... Szép az élet, de csak hogy ha Ital van. Mert az Isten szőllőt azért Teremtett, Hogy legyen bor s fokozza a Jókedvet. Ki megiszik egy-két-három Pohárral, Nem törődik a világ száz Bajával. Nyáron, hogy ha meleged van És izzadsz: Jégbehütött pár korsó sört Megihatsz. Nemcsak hiisit, megszünteti Meleged S tetejébe kerekedik Jókedved. Fáj a szived? Elhagyott a Kedvesed? Sose busulj. Igyál s mindjárt Feleded. S ha nem segít a sör, a bor, A. nóta ... Kedvre hangol, téged a jó Pálinka. De ne igyál akárhol és Akármit. Oda menj hol, nincs más csak a Leg jobbik. Ez a hely a HEVESINEK CAFÉJA Hozzá jár, ki a legjobbat Kívánja. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents