Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-12-20 / 24. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 december 20. Daloljunk— BEFÚJTA AZ UTAT ... Befújta*.az utat a hó, Céltalanul fut a fakó. Eleresztve a kantárja, Bubánatos a gazdája. Betyár gyerek ül a lovon, Nagyot sóhajt olykor-olykor: Hogy megcsaljon, soh’se hittem Büntesse meg az Ur Isten!--------£jPs----------ÁZOM, ÁZOM . . . Ázom, ázom, azt gondolom, hogy esik, Hej, pedig csak a két szemem könnyezik. Sirhatok én, könnyezhetek eleget, Mert elhagyott, ki oly forrón szeretett. Hej, hogyha én vadgerlice lehetnék, Mindég szomorú fűzfára fészkelnék, Szomorú fűz hajlós ága megbima, Az én szivem te miattad nem sírna.--------------------------------:--------BEFORDULTAM A KONYHÁRA... Befordultam a konyhára, Rágyújtottam a pipára... Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már’ nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én avégett; Azért mentem, mert megláttam Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is amint rakta; Jaj, de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja. Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szivem meggyulladott.--------.'«{t y»-.-------EZEK A VIRÁGOK .. . Ezek a virágok úgy szeretnek engem, Illatuk csókjával elárasztalak engem. Vígan repül lelkem föl az ég boltjáig, Föl az ég boltjáig, rózsám ablakáig. Ezek a virágok, csendes susogással Engem múlt időkbe varázsolnak által, Harmatos ibolyák, tarka százszorszépek, Ugye ide illenék a rózsám közétek. AZ ITALOSOK TÍZFÉLE FAJTÁJA Egy sereg orvos, pincér, bár-mixer és egyéb szavahihető szakember véleménye alapján módunkban áll az ivók legjellemzőbb csoportját bemutatni. Elvétve csapadék Ide tartoznak azok, akik alig isznak. Ez a tipus nem barátja, de nem is ellensége az italnak. Nem ismeri az italokat, nem, tud különbséget tenni közöttük. Vendégségben, ha megkérdik, mit parancsol, likőrt, konyakot, vagy bort, zavart mosollyal feleli: Nekem mindegy • • • Parancsolj, kérlek szépen Csak a társaság kedvéért iszik. Ha vendégségben van, sohasem utasitja vissza a poharat, ha vendégei vannak, szívesen és szertartásosan kínálja őket. Ha egyedül van, eszébe1 se jut, hogy ital is létezik a világon. Sohasem volt mámoros és menekül az olyan társaságból, ahol kezd a hangulat emelkedni. Az utcán még senkinek sem mondta: — Gyerünk be öregem egy pohár italra... A vacsora előtt pálinkázó Ez a fajta főleg a városokban virágzik. Napi munka után, vacsora előtt megköveteli az egykét pohár pálinkát. Nem azért iszik, hogy berúgjon. — Hátas mögött, néha a rossz nyelvek azt hiresztelik róla, hogy iszákos, de ez minden alapnélküli pletyka. Az idegenben ivó Otthon alig nyúl a pohárhoz, de hetekig készülődik egy jó kiruccanásra a vidékre. A vidéket a környékbeli borok szerint osztályozza. Ha Ohiót emlegetik, a könnyű borok jutnak eszébe, ha Kaliforniát, az édes borok és pontosan tudja, hogy két meghívás közül melyiket kell elfogadni. Itt elereszti a gyeplőt, versenyt beszél, nevet, iszik a többivel. Vidéken iszákos, otthon óvatos, maga az eleven józanság. A társaság kedvence Szereti az embereket és azok őt. Gyakorlott ivó, úgy kezeli a poharat, mint a mester lövő a pisztolyt. Pontosan tudja képességű határát, mely néha kevesebb, néha nagyobb. A legritkább esetben rúg be, de még akkor is tudja, hol van, mit csinál. Az esti ivást reggel sohasem folytatja. A fröccsöző Ez már a nehezebb fajtához tartozik. Munkája után úgyszólván mindennap “beugrik” kedvenc vendéglőjébe egy “álló fröccsre.” Ebből rendszerint kettő, sőt három is lesz. Az sem ritkaság, hogy az első vendéglő után egy másodikat isj meglátogat. Ez az ember már a megbízhatatlanság határán mozog. A surranó Igyekszik minden körülmények között a látszatot megőrizni. Még önmaga előtt is tiltakozik a részegeskedés vádja ellen. De napközben munkahelyéről is el-eltünik. Csak úgy kalap nélkül, mintha a, szomszéd helységbe menne. A bánatos Súlyos eset. Rendszerint akkor kezd inni, amikor mások abbahagyják. Nem akarja elhinni, hogy alkoholista, vagy képtelen rádöbbenni... Úgy érzi, hogy ital nélkül elviselhetetlen az élet. A szombatosok Nem lehet eldönteni, vájjon sötét vonalban melyiké az elsőség, a szombatosé, vagy a bánatosé? A szombatos napközben iszik ugyan, de minden energiáját a hét végére tartogatja. Szombat déltől hétfő reggelig a szemében minden alkalom jó az ivásra. Akkor is iszik, ha nem ízlik neki. Ez a legnagyobb baja. A nehézüteg Bírja az italt, mégis majdnem állandóan mámoros. Tiltakozik a részegeskedés vádja ellen, mert ő csupán akkor iszik, amikor kedve telik benne .. . Nehézmozgásu, lassú észjárású, okvetlenkedő, munkahelyén pontatlan és összeférhetetlen. Tudja, hogy alkoholista, de azt hiszi, hogy igazán sohasem lesz az. Hogyha ir majd...
