Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-12-20 / 24. szám

2-IK OLDAL

KIS DONGÓ

CLEAN FUN

1953 december 20.

Kis Dongó regénye

A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA

(Folytatás.)

Akii nem válaszolt, szemei elhomályosultak, a iák forogni kezdtek vele és messze túl a fákon a házfedelek is futásnak eredtek a füstölgő kéményeikkel és úgy látszott neki, egy-, másnak rohannak, mint az, összetülekedő bikák. Halántékai lüktettek, feje szédült.

— Ezt akartam csak tudni,

— motyogta zavartan, sápadtan — csak ennyit, és ez elég... éppen elég, és . . .

Elhallgatott, tompán bámult maga elé, miközben megijedt, hogy elárulta, ami lelkében forr s erőt véve magán, tettetett egykedvűséggel folytatá:

— És hát mikor történt ez?

— Most a télen.

— A Szepessy kisasszony' közbejöttével...

— Igen. ö is tud róla. De csak én vagyok a bűnös.

A férfi sóhajtást nyomott el s aztán, mint egy fájdalmad műtéthez, hozzálátott a kötelességéhez.

— Fel vagyok hatalmazva, kisasszony, jelenteni önnek,— szólt ünnepélyesen — hogy ő ma ott volt a Burgban.

— Ki? Szepessy kisasszony?

— kérdé a leány, fehérre válva.

— Dehogy, ő.

— A nevelőnő? — folytató.' a faggatástól hüledezve.

— Dehogy, ő maga.

— ő maga? Hogyan?

— Igen, igen, ő, akit szeretI ős vallomást tett a császár | ő felsége füle hallatára is.

De már erre felugrott a leány, csengő kacagással.

— Jaj, ne bolondozzon. Klipi-Lipi. Hogy elrémitett, rossz ember, a rettenetes tréfáival, j Hát most látom csak, hogy j évődik velem.

— De becsületemre mon- j dóm, hogy ott volt.

— Hát ki vitte volna oda?

NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA ajándékul

rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.

— Magától jött és olyan lármát csapott...

— A lekváros bődön?

— Miféle lekváros bödön?

— Hát amiről én beszélek.

— Nem értem — motyogta. Akii zavartan.

— Most már én sem. Hát nem arról beszéltünk?

— Persze, nem.

— De hisz ön a titkomat kérdezte s nekem csak ez az egy titkom van. Hát nem tudja? Oh, maga gonosz lélek, hogy rászedett s milyen csacsi voltam, hogy elmondtam.

Nevetett is, haragudott is, az ajkát fölbigyesztette és haragosan fenyegette meg Akiit az öklivel.

— Megálljon! Visszaveri ezt Ludas Matyi!'

(Éppen a múlt csütörtökön olvasta fel neki Akii a Ludas Matyi történetét.)

Akii pedig úgy örült ennek a fordulatnak, mintha csöpögtetett mézzel kenegették volna a száját.

— Dehogy volt csacsi, dehogy volt. Sőt valóságos kicsike bölcs. Úgy, úgy. Magam u! észreveszem már, hogy két malomban őröltünk. Majd csak eligazodunk lassan, lassan. De lássuk előbb egész mivoltában az égjük malmot. Hát mi az a lekváros bödön. mondja csak?

— Nem mondom! — toppantott a leányka a lábával. — Most már azért se.

— De ha nagyon, nagyon kérem.

— Akkoi se.

— Jű szóért jót ne várj. Nem kivánom ingyen. Nézze csak, mi van itt.

Kitakarta finom selyempapirosokból azt a fürt szöllőt. amit magával hozott. A szöllő csábítóan nevetett a bakfiscbw re. ö is majd elnyelte a szemével.

(Nem kell még ennek a főkötő — gondolta magában megnyugodva Akii.)

— Ezt a császár küldte magának, de én csak úgy adom oda, ha vall.

Próbált ellentállni, gondol kozott, miközben lopva nézte a fürtöt, aztán elnevette magát.

— No adja hát ide, maga kiváncsi!

— No hát itt van, maga paskorta.

— De kikötöm, hogy soha senkinek se szól rála, mert halálra szégyelném, ha azt valaha idegen ember megtudná.

— Nem szólok senkinek.

— Lelkére mondja?

— Lelkemre.

— Van is magának lelke!

— Persze, most már lelkem sincs, amióta szőlőm nincs, a mióta odaadtam.

— No hát hallgasson ide, hadd rázzam le hamar a nyakamról.

— Csupa fül vagyok.

— Várjon, előbb megkóstolom. Ej, menjen a szőlőjével! Hiszen még nagyon savanyu. Hát úgy volt az... de nincs-e itt közelben valaki? Mintha az előbb is megzörrent volna a. bokor, mintha valaki lesne ránk.

— Képzelődik, ürügyeket keres. Nem, nem, nem, csak végezzünk, kisasszony, végezzünk, tessék gyónni.

— De mikor olyan nagyon, szégyenlem, hogy talán meg is halok szégyenlősemben.

Bizony nagy lelki küzdelmébe került a szegény kis bakfischnak. Kékült, zöldült, akadozott, eltakarta szemét karjával és az alól beszélt ki.

Pedig hát csak egy kis csiny az egész. A szobájában van egy nagy tükör, amelyik voltaképen titkos ajtó a falba. Maguk a barátnék (már t. i. ő és Szepessy Klára) is gondoltak ilyesmire és egyszer csak addig nyomogatta Klára kisasszony a kép rámáját, hogy végre rátalált a rugóra. Fölpattant, a tükör megfordult és ime, az éléstárba lehetett bejutni a nyilason. Nosza, mit súg neki az ördög, bement a kamrába és ott megtalálta a lekváros bödcnt s azóta aztán, ha megéheztek, mindig beosontak titkon Klárával a lekvárhoz lakcmázni. A nevelőnő pedig váltig panaszkodik, pöröl, zsörtöl, hogy a szilvaiz csodálatos módon fogy, hogy 'talán az egerek eszik.

Akii nevetett, a napsugár is nevetett, a füvek is. Csak egy g-yik bámult rájuk egy lapulevél alól nagy komolyan az apró szemeivel.

— Lám, ugy-e? Nem mondtam? — kedélyeskedik Akii.— ás szörnyűség, az ilyen kis tor-> kosnak mégis már kérője akad.

— Csak nem talán? — kérdezte a leány hüledezve.

— Gubó legyen a nevem, ha nem igaz, feleségül kérte meg ma tőlem egy gavallér.

— Ugyan no... ne izéljen! — és az ernyő nyelével oldalba döfte Akiit.

— Aha, — incselkedett ez vissza — elpirult valaki.. .

— De ha nem igaz! — ellenkezett a leány fölháborodással.

— Mondom, hogy igaz. ott volt ma a kérő és a császárral ás beszélt, azért jöttem a császár nevében is, hogy megtudjam a válaszát, amit feleljünk neki. Nem találja el, ki a kérő?

— Nem tudom — felelte a

Dr. Gáldonyi Miklós

ORVOS

8001 W. JEFFERSON AVENUE

(West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében.

Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

leány tompa hangon, az izgatottságtól elsápadva.

S mintha álmot akarna látni, akaratlanul behunyta a szemeit.

— Nos, a báró Szepessy István volt ott bejelenteni, hogy feleségül akarja. Hát már most feleljen.

Lassú reszketegség fogta el Kovács kisasszonyt, egy szót se felelt, csak közelebb húzódott Akiihoz, mintegy oltalmat keresni nála. Aztán szomorúan, némán szegezte rá a szemeit.

— Miért nem felel? — sürgető Akii — ösmeri Szepessy bárót?

— ösmerem, a Klára bátyja. Minek mondta meg, hogy ő? — támadta meg egyszerre dühösen Akiit.

— Ej, Istenem, hiszen csak meg kell a kérőt nevezni. Férjet csak nem lehet zsákban árulni, mint macskát.

— Mert, ugy-e csuí'olódni akar rajtam?

És most már zápor módjára omlottak a könyei.

Akii gyorsan megértette, a mi a leányka lelkében történik.-— Úgy látom, Uuczi, nem nagyon lelkesedik azért az űrért?

(Foly tájuk.)--------s-jCa,-------LEÁNYOK BESZÉLGETNEK

— Mondd, nem tudod, hol lehet a fürdőruhám? — kérdi egy leány a másiktól.

— De igen. Itt van a cigaretta tárcád alatt.----------------------KIJÓZANITÁS

— Óh Mariska, — mondja a fiatalember a leánynak,—még soha sem láttam ilyen álmodozó szemet, mint most a magáé.

— Ön még soha sem volt fenn velem ilyen későig,.. már álmos vagyok.

JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc.

A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet

EARLE G. WAGNER, temetésrendező

8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan

Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555