Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-02-05 / 3. szám
1953 február 5 KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLbouo ' *■ Az éjjeli vendég (Folytatás) — Ebből még semmitsem tudok. — Ha nem tud kend, hát én többet nem szólok — mondja az asszony, és a konyhába ment-1 ki. — Én nem tudom, mi lelte anyádat? — mondja a gazda bejövő lányának, — vagy van neked bajod? Örzse! — Nincs bajom, hálaistennek, édes apám. — De volt? — Nem is volt. édes apám, — felelt rá a lány. — Lány, ne hazudjál . . . ■anyád itt nyöszörög, a szó középén elnyeli a végét, — mit mondtál neki? — Semmit, édes apám. — Most találja ki okos ember, hogy ez a két asszony mit akar ? . . . sem ez nem szól, sem anyja. — Nem is szólok, — mondja újra a bejövő asszony, lányát kiküldvén. — Minek küldöd ki azt a lányt? ha már beléd ragadt a szó, azt hadd vallassam ki. — Csak lesse kend, mig az megvallja. — Te asszony! — riadt föl a gazda. — No mi baj? — volt a kérdő válasz. — Jár valaki ez után a lány után? — Most jut eszébe kendnek, hogy megkérdezze? — Hát mért nem szóltál nekem előbb? — dörgött a lángba gyűlt gazda.-— Mert soha sem kérdezte kend? azért nem mondtam. — No ne is mondd; mert ha én megtudom, hogy ki ólálkodik házam körül, az nem eszik többet az Isten kenyeréből; most megmondtam, értetted. — Értettem! — mondja az asszony, kimenvén a konyhába, hol akaratlanul is kitört belőle a szó mondván: — Istenem! ez az én emberem csak okos ember, de ha még ez is ilyen bolond, hát a többi férfi milyen lehet? Utóbb pedig mintegy toldalékul dörmögé el: — Hát ha őt is agyon csapták volna, mikor én utánam jött, mit szólna i ahhoz? S az öreg néninek félig igaza van. III. Mondtam, hogy Tamási Pál nagyon megválogatta az embert; félesztendeig, de néha tovább is vártalta a legényt, mig utóbb rászánta magát, hogy egy áivalányt keze alá adjon. Ebben az időben volt egy árva fiú a faluban, ki ugyaiv I csak kiágaskodott a többi közül, s nem egy leány volt, ki a szenes vizet itta, hogy a né ; zése meg ne ártson neki. Mint afféle árva. bele tartozott Tamási Pál számadásába, ki az árvákat mindaddig csak darabszámra vette, mig emberrorba nem nőttek; aztán pedig válogatta összevissza; javátrcsszát mérték alá vette, s addig keresett kutatott, mig a vásottabb legénynek olyan feleséget szerzett, akinek a nyelvét fölvág a a bába; a lusta lánynak olyan párt keresett, ki az ifiasszonyt biztatókép kézzel is elérte. Ilyenképen adtavette az árvák dolgát, és ha már igazat kell mondani, nem átkozta i senki. Fejes Imrét vette most kéz Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. * Ara csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ...................................................... alá az ör'eg, — rőfszámra is elég j hosszú, gondolá magában, fér-1 hét rá a jóból, s ha majd arra való leszen, ennek is megkerül u melléje való. — Itt légy minden héten két-; szer, — mondja a fiúnak, — mielőtt a kezem alól kiszabadulsz, hadd lássam, mi válik belőled? előbb meglátom a szarvadat, mint más; mert én majd leütöm, mielőtt valakit megöklelnél vele. Nem kelle t Imre után vendéghivót küldeni, még akkor is megkérdezte: Itthon-e, gazdauram? mikor az utcán maga beszélt vele. Tamási Pálné szerette lányát? egy kis szemrevaló cifraságot jó pénzért is megvett, s ha aztán a lány magára szedte, maga is jól tudta, hogy amennyit a cifráját, ugyannyit lányát is nézik. Elég az hozzá, nem igen akadt még olyan lány, ki a tükröt földhöz vágta volna; mert ha már a cigányasszony is szépnek tartja saját porontyait, a szép lány könnyebben hiszi, kinek más is mondja. Jól esett az anyának, ha meglátták a legények a lányát, s ámbár jól tudta, hogy csak egy veheti el. Még sem csapna agyon egyet is, ha egyszerre tizenketten nézik. Alkonyodott a nap, Imre az udvarba lépett, s minthogy Tamási Pál még mindig a falu házánál van, azt mondja: megvárom. Az öregasszony elvégzé munkáját, bekezdésül ekkép szólitá meg Imrét. — Imre fiam, ágaskodói, vagy magad vagy olyan hosszú? — Belémíogódzott az idő, nénámasszony, az nyújtott meg majdnem egy ölnvire. — De igy megnőni. . . . uram bocsá, . . . talán a földből ástak ki, — mondja rá Tamásiné. — Magam sem tudom nénémasszony, csakhogy az ilyen árva gyereket, mint én voltam, földhöz dobtak, padlásra hánytak, mostak, szapultak száraz kézzel, a megevő falatomért pedig akkorát kellett kapaszkodnom, hogy mig egyszer elértem, hát kétszer is nyújtózkodtam érte. — Szegény pára te, hát mióta voltál árván? — Három esztendős lehet fém, mikor apa-anya nélkül mások tornácára kerültem. — Csakhogy agyon nem ütöttek! — Hát aztán az nem volt elég nénémasszony? nem is hinné talán, hogy ... de sok kocamalac kövérre hízott én mellettem, én meg hulladékon éltem. — Hát enned sem volt elég? — Azt akkor megszoktam hamar, nénémasszony ... a kevés is jól esik az éhesnek, . . . csak 'azt vártam nehezen, hogy nagyobb. még erősebb leszek. — Miért? — kérdi az asszony. — Hogy dolgozni tudjak; mert a munkásnak megvan a kialkudott bére; s amilyen a munkája, olyan bért kap érte; JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 amit Istennek legyen hála; jókor megkap'.'am. — Azóta hát nincsen bajod ugy-e? — Bajomat nem éreztem; annyi kéztül a bajt megszokhattam, nénémasszony, csakhogy az ilyen ember, mint én. utóbb aztán a tele tál mellett is keres valamit, mintha a legjobb falatjából elmaradt volna a java. — Ugyan mit — édes fiam Imre? — Nem is hiszi, nénémaszszony, még ha mondom is. — Dehogy nem hiszem, gyermekem, . . . csak mondd meg, mid hiányzik? — Az, amit senki sem mond. — Hogy jó fiú vagy? — Azt akárhányan mondják, nénémasszony. — Tán, hogy jó dolgos vagy? — Dolgoznom csak kell, nénémasszony, akarom, vagy nem akarom. — Ej selma ! . . . bizony még azt várod, megdicsérjenek, milyen szép legény vagy? — Eszembe sem jutott soha, nekem elég. hogy ép kezem lábam van. — Hát mi az, amit úgy megkívántál? édes fiam! — mondja jó képpel az öreg. (Folytatjuk.) JÓ MAGYARÁZAT Két férfi találkozik a klubban. — Nem veszed ugyebár rossznéven — mondta az egyik, — ha emlékeztetlek arra a bizonyos 20 dollárra, amit ugyebár kölcsön kértem tőled, de te a mai napig sem adtad ide nekem. CLEVELANDI * T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENSKI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbíztuk előfizetések szerzésével és a régi előfizetések kollektálásával és az általa felvett előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehéi munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala
