Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)

1951-04-05 / 7. szám

1951. április 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kis Dongó regénye ZÁLOGBA TETT LEÁNY (Folytatás) — Hát a korbács mire való? Meg a virgács! Ne félj hugám, ha csak az a bajod, hogy rossz vagy, egész patika van az el­len nálam. Majd kigyógyitlak én belőle. De már átvállalom ezt a gyereket kendtül. Ilyen gyerekre van szükségem: igaz a. Csukja be csak abba a kály­halyukba. A konyhában volt valami ke­mence-bejárat, alacsony vasaj­tóval, a rugkapálózó gyereket ketten egyesült erővel, minden visitozás, harapdálás dacára oda bedugták, az az után foly­vást döngette a rázárt vasajtót ökleivel, térdeivel, az alatt, mig a bőrére megalkudtak. — No asszony, nesze a húsza­sod. — Ez nem elég ám. Hanem adjon kegyelmed egy zálogcé­dulát is hozzá, s Írja rá, hogy itt hagytam az aranyos leá­nyomat zálogban egy húsza­sért, s majd mikor a húszast visszahozom a kamatjaival együtt, akkor kegyelmed visz­­szaadja nekem a zálogomat. Romosz uram megirta neki formaszerüen a zálogcédulát. Akkor aztán a kályhaajtón keresztül elbúcsúzott az asszony a leánytól, szép, érzékeny szók­kal; az alatt a gyermek elhall­gatott, nem ordított. Romosz uram kikisérte az asszonyt a kapuig, s azt me­gint bezárva, visszajött a kony­hába, s egy jó hajlós nyirfa­­vesszőt keresett elő a szegletből. Ez a gyöngébb orvosság. Azzal kinyitotta a vasajtót s előhúzta a fülénél fogva a kis leányt. — No most kezdd rá a rug­dalózást, meg a karmolást, te borzas. Elment már anyád. A leány e szóra szétsimitá arcáról a haját két kezével, hogy megmutassa, hogy ő nem borzas s aztán csendesen oda­­állt a gazdája elé s egész szelíd hangon mondá: — Itt a hátam, nagy uram verjen rá. Aztán parancsoljon, hogy mit dolgozzam? Elvégzem szó nélkül. Nem leszek én rossz. Szót fogadok egy szóra. Csak nem akartam, hogy az anyám elhagyjon. Az uzsorás arra gondolt, hogy az ő kidobott leánya épen ilyen idős volna, mint ez. — Hm! Hát szót akarsz fo­gadni? Nem leszesz rossz? Éhes vagy-e? — Nem vagyok az. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 — Ettél már ma? — Még nem ettem. Romosz uram letette a kezé­ből a virgácsot s szelt neki egy darab kenyeret. Sok szép kamatot szoktak hajtani Romosz uramnak a hú­szasai, az igaz, de még ilyen busás uzsorát egy. se hozott heki, mint az az egy huszas, amit ezért a leányért adott zá­logra. Dolgozott az napestig, mint egy embernyi napszámos s rövid időn egészen beletanult Romosz uramnak a mestersé­gébe. Nagyon kiterjedt üzlete volt annak. Csak zálogra adogatott pénzt; hanem abban aztán zse­ni volt. Adott gyémántékszerek­re préda urhölgyeknek, s ko­pott vasalókra megszorult mo­­sónéknak; jurátusok arany órá­ja, téli kabátja úgy ismerte a házát, mintha otthon volna. Három szobája a háznak tele volt kacattal és drágasággal s egész tudomány volt abból ki­keresni, amit épen kiváltani jöttek, meg azt mind fejben tartani, hogy minek telt le már az ideje, annyira, hogy elad­ható. Ami vasból, rézből, ezüst­ből, aranyból van, az nem kér enni; de a posztóféle! Enni az sem kér; de inkább megevődik. Azzal volt Romosz uramnak a legtöbb küzködése, hogy téli ka­bátokba, bundákba bele ne es­sék a moly. A huszasos leány, ha egyéb dolga nem volt, min­dig azokat porolta nádpálcá­val az udvaron, s ha valamelyi­ken valami szakadást vett ész­re, azt olyan ügyesen befoltoz­ta, hogy a zsibárus észre nem vette, mikor eladásra került a sor. Sok ócska ruhából csinált újat. És aztán hogy tudott vigyáz­ni a házra! Éjjel minden zörej­re talpon volt, s soha sem fe­lejtette el a keresztvasat fel­tenni a konyhaajtóra, s ha va­laki zörgetett az ajtón, azt elébb úgy kivallatta, hogy ki­csoda? micsoda? mi járatban jött? mint egy rendőr hadnagy; a kéregetőket, koldusokat be nem eresztette, s tudott nyel­velni minden emberrel. Az étrend dolgában is jól járt vele Romosz uram. Az előtt ő maga főzött s annál fogva na­gyon rosszul élt, a Zsuzsa főzte sokkal jobb volt. Télen nem vesztegették a fát a tűzhelyen, hanem a kályhában főztek.' Nyáron, amint elkészült az ebéd, a tüzet eloltották s a ma­radék szenet eltették holnapra. Romosz uram fel is panaszolta magának, hogy milyen lakoma van most mindennap a háznál; inég a szolgálónak is megy ki az asztaltól mindig. Talán sok is az az egy “tizes” minden­napra? Egy tizes volt a napi költség Romosz uramnál (mai pénz szerint 17 és fél cent). Ennyi ment ki a konyhára. Á bevásár­lást nem is bízta soha másra. Korán reggel ő maga ment ki a szatyorral a karján a piacra s óra telt bele, amig elveszeke­dett a kofákkal, krajcárig al­kudozva. Egyszer aztán a Zsu­zsa rávette, hogy eressze őt bevásárolni a tízessel, ő még jobban fog érteni ahhoz. — Bolond beszéd! mondá Romosz uram. Mintha nem összebeszéltek volna a kofák valamennyien, hogy mit, hogy adjanak? Mintha nem szabott ára volna mindennek ebben a cudar nagy városban? Négy krajcár a marhahús: egy fer­tályfont; két krajcár a liszt, két krajcár a zsir, két krajcár a káposzta! Hol akarsz ebből va­lamit lealkudni? Azért csak próbát tett vele. S a leány meghozott mindent e még két krajcárt is vissza­adott a tízesből. — Boszorkány vagy! Loptál te valamit! A leány aztán megmagyaráz­ta neki, hogy a húst a zsidó­mészárosnál kell venni, az a vágómarhának azt a részét, ami nem kóser, olcsóbban méri, mint más; a lisztből pedig a veres liszt is jó rántásnak. Tehát naponkint két krajcár a megtakarítás. Ez a huszasos leány nagysze­rű kamatot hoz! És ezért még sem fogy el több a háznál, mint az előtt. Nem tudja az ember, hogy mivel él ez? Azt meg épen nem tudja az ember, hogy miből ruházkodik. Pedig rendesen jár: nem ron­gyos. Ennek bizonyosan az a titka, hogy mikor a házaló zsi­­bárusok el-eljönnek a házhoz a gazda-hagyott cókmókot ösz­­szevásárolni, hát egy-egy asz­­szonyi öltönydarabot, amiért MOLNÁR JÁNOS Magyar Temetkezési Intézet LEE M. WINNER, temetésrendezó' 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 már senki sem adna a zsibvá­sáron egy kan-krapcárt, szána­lomból odadobnak a velük ve­szekedő leánynak, mint ahogy szokás kenyeret dobálni a ha­rapós kutyának, ahová jár az ember, hogy bele ne kapjon az inába. Az ilyen rongyot aztán addig szabja, varr ja a leány, mig felvehető gúnya lesz belőle s meg tudja kímélni. (Folytatjuk)---------------------------• AZ UJ SZOBALÁNY — Mondja, Mari, tulajdon­képpen miért jött maga el az előbbi helyéről? — Azért, — feleli Mari, —­­mert tudtam, hogy itt.még rosz­­szabb dolgom lesz. JÓ KIFOGÁS — Minek jár maga folyton a nyomomban? — szól egy kövér lány az utcán mögötte haladó sovány fiúnak. — Bocsánat, a szél ellen vé­dekezem. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­tési dijat lejáratkor meg­fizeti. SE 1 MAGYARORSZAG LEGSZEBB PALAI nagy 64 oldalas 9*4x12*4 inch nagyságú album 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA. ÉNEKRE ÉS ZONGO­RÁRA. MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL. GYÖ­NYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN, FTNOM PAPÍRRA NYOM­VA, A NYOMDAIPAR REMEKE. * Ara $1.50, postán 10 cent szállítási díjjal $1.60 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — =£==== =3EE =38

Next

/
Thumbnails
Contents