Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)
1951-04-05 / 7. szám
1951. április 5. KIS DONGÓ) — CLEAN FUN 5-1K OLDAL Évekig kellett volna fösvénykedni, hogy egy kis pénzt félre tegyek erre az öngyilkosságra s ki vagyok téve annak, hogy mire a pénz együtt lesz, kiábrándulok Arabellából s kárba veszett a takarékosság! Mást kell kitalálni. Kötél, méreg, pisztoly mind megfordult a fejemben, de hamar ki is vetettem onnan. Mit tegyek? Arabella, vagy a halál. Igen, de milyen halál? Mint a villám csapott le mellettem egy napon a cirkusz egy falragasza, mely ezt hirdette: ötszáz dollár jutalmat kap az. aki Santa Lucia grófnővel, az ismert oroszlánszeliditő nővel bemegy a fenevadak ketrecébe. Meg vagyok mentve! El vagyok veszve: itt a halál. Bemegyek az oroszlánketrecbe; Tegyük föl, hogy az állatok széttépnek: akkor az oroszlánok követték el az én öngyilkosságomat s célomat elértem. Nagy feltűnéssel, mint egy lehulló üstökös, fogok elhunyni s a világsajtó tudomást vesz rólam. Tegyük föl azonban, hogy az állatok nem tépnek szét. Mi lesz akkor? Mi? Megkapom az ötszáz dollárt s azonnal elutazom Niagara Fallsra, kiállani a sziklára és belebömbölni a vízesésbe. Könnyen végrehajtom kedves eszmémet. Azonnal megjelentem a cirkuszigazgatónál, s megmondtam neki, hogy bemegyek az oroszlánok közé. — Vannak gyermekei? •— kérdé. Memento Mori Gondoljon a családjára, Ne jusson az özvegy, árva, ínségbe és nyomorba, Ha Ön szemét lehunyja. Akár felnőtt akár bébi, Mindegy, hogy nő, avagy férfi, Ha még nem tag, lépjen be: A Ref. Egyesületbe. Kötvényekben válogathat, Felnőtteknek van itt vagy hat-Különböző módozat, Tetszés szerint választhat. Gyermekének szintén vehet, Olyat, amilyet Ön szeret, Húsz év múlva kikapja: Mehet majd a Collegeba. Jöjjön el az irodába Veres szervező ott várja; Ha netalán nem jöhet? Ő házába elmehet. írjon neki postakártyát, Vagy7 vegye a telefonját, Jöjjön azonnal: Halló! Biztosításról van szó. Szervező ur kapja magát, Nyergeivé szép ‘Chrysler’ lovát, Nyomban ott fog teremni, Biztosítást megkötni. VERES JÓZSEF, szervező, 7907 West Jefferson Ave., Detroit 17, Michigan, Telefon: VInewood 2-4184. — Nincsenek. — De talán agg édesanyjának egyetlen gyámola? — Nem. A bátyám az egyetlen gyámola. Én csak önmagámnak vagyok a gyámola. — Nem ígért senkinek házasságot? — ígértem, de az illető hölgy nem teljesiti Ígéretemet. — Vannak adósságai? — Vannak, de hitelezőim már lemondottak arról, hogy valaha a pénzüket lássák. — Szóval, önnek a földön semminemű kötelességei nincsenek? — Büszkén mondhatom: nincsenek. — Vár önre valami örökség? — Ha az egész világ kihalna, az esetben örökölnék. — Katolikus? — Az. — Nos, gyónjék, üldözzék, vegye föl az utolsó kenetet, s este nyolckor legyen itt. Mondhatom, hogy az igazgató vallatása balsejtelmekkel töltött el. Csakugyan ütött volna utolsó órám? Egyetlen órám, melyet nem lehet zálogba tenni s az is az utolsó! Eh, elhatároztam, hogy meghalok, nem hátrálok meg. Elmentem Arabellához délután. Cukros mandulát evett. Mondtam neki, hogy ez rontja a fogakat. Ez volt az átmenet az oroszlánokra. Mikor meghallotta, mi lesz estére, elsápadt, s félretolta a cukros mandulát, óh, mily jól esett ez sajgó szivemnek. — Miért csinál ilyen ostobaságokat? — kérdé fuvolahangon. — Meg akarok halni. — Ah, bolondság, ne tegye. — Egy esetben elállók tőle.... maga tudja.... Elvörösödött és kiment. Nem is jött vissza. Megettem a cukrosmandulát és eltávoztam. Este nyolc óra. Zsúfolt ház, nagy közönség volt ott. Arabella és papája az első sorban. Az oroszlánok bömböltek, én reszkettem. Bár. inkább én bömböltem és ők reszkettek volna. Santa Lucia grófnő (aki épp j oly kevéssé volt Santa, mint: Lucia és grófnő, ellenben nagy mértékben szeplős és sovány volt) kezembe nyomott egy ha- j talmas furkósbotot és szóla: — Ha az oroszlán magára találna ugrani, üssön az orrára. — Köszönöm szives utasítását, — mondám halkan, miközben éreztem, hogy arcom kékül, mint az érni kezdő szilva. Éppen be akartunk menni a ketrecbe, mikor a cirkuszigazgató a grófnő után kiáltott: — A tintát nem felejtetted el? — Minden a zsebemben van, — felelt Lucia. Megragadta a kezemet és bevonszolt. Isten hozzád szerelem! A vadállatok ordítottak, behunytam a szememet. — Mondjon le az ötszáz dollárról, különben széttépetem, — súgta a fülembe egy kellemetlen hang. A grófnő volt. — De asszonyom .. — Nos? —-folytatta a grófnő és lábával toppantott. Iszonyú orditás követte a toppantást. Éreztem, a besiták forró lehelletét. Az élet mégis oly szép! Hát sohse halljam többet a madarak dalát? — Aláírom! — kiáltottam reszketve. A grófnő papirost vett elő a zsebéből, tollal és tintával. Egy kis asztalra tette, aláírtam. Ez volt az ötszáz dollárról való lemondás. A következő percben csattant az ajtó és mi künn voltunk a ketrecből. A nép üvöltött, vállaira emelt és körülhurcolt. Aztán Arabella papája fogott el. — A lányom elájult. Épp most tért magához. Jöjjön pofa azonnal. „ . .. .. . Arabella edes mosollyal ío-. gadott. — Rossz ember, ugyancsak megijesztett. — ó, Arabella, remélhetek?— kiáltám és letérdeltem. — Igen, — suttogta ő és megölelt. Szivem hevesen dobogott, az oroszlánok ordítottak. Boldog , voltam. Később feleségül vettem. Azóta úgy érzem, állandóan oroszlán ketrecben vagyok. A i ketrec a lakásom s az oroszlán — Arabella, a nőm.------------------------Gyermekrovat ÁLLATVERSEK Hűséges állat a kutya, Ezt mindenki bizony tudja, őrzi a gazdája házát, Kicsi fiát, kicsi lányát. Szakállas allat a kecske, Csemegéje a füvecske, De ha éhes nem válogat, Száraz fát is megrágogat. Ott kapar a szemétdombon, Kot-kot mondja: sok a dolgom. Kis csirkéi nézegetik S tyukanyó enni ad nekik. Hosszú az elefánt orra, Mégse kötheted csokorra, Erős munkát végez vele, Mert izommal van az tele. TAKARÉKOS EMBER — Mit kóstált egy jegy .innen Clevelandiig? — kéreti a farmer a vasúti pénztárost.. — Egy dollár1 50 eeívt, — Az nagyon drága, — vélekedik a sógor. — Ha egy »tollárért ide adja, megveszem, — Itt nincs alku. Kell, nem kell? — felelt - bosszúsan a pénztáros. A farmer pedig szépen viszszaballag a faluba és odahaza meséli az élményéit, — Hanem aztán halJottátoik volna csak, ffsaroniszor fütyült utánam a vasút, bogy men jel# vissza,-de én bizony nem mentem. Miért nem adta olcsóbban a .legyet, mikor kértem.--------------------------■ - A BRUGSTCRBAN — Kerem — mondja a dioguista — ebből á -porból €$f Iont elég a világ összes poloskái kiirtására. — Bravó,1 akkor lesz szivei' nekem pont egy fontot adni Ma éjjel ugyanis úgy éreztem, hogy a világ összes poloskái az én ágyamban voltak. ELÁRULTA MAGÁT Az imasgyerefe visszahozza a szatócsnak az apró pénzt, .melyet az imént váltott egy busz dolláros bankóért. — A. majszter ur azt mondja, hogy negyven rent híja van a pénznek. — Nem igaz, te huncut, — kiált fel a szatócs, — mert csak busz cent htja volt, mikor odaadtam!--------------------------A GAZDAG LEÁNY S A. I SZEGÉNY KÉRŐ — Mondja, hát igazán nein tudna nálam «nélkül élni? — Hát hogy őszinte legyek, nem mondom,, hogy egyáltalán nem tudnék, -de .udnde.neset»« sokkal nehezebben, TÖBBEKNEK,. Ha- sztrájkol -vagy munkanélküli van és előfizetése esedékessé válik, írjonegy póstakártyát s mi halasztást adunk-az előfizetési dij beküldésére. i