Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)

1951-06-20 / 12. szám

1951. junius 20,

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

5-IK OLDAL

— Itt van Wimpfen kapitány. Csinos, kedves ember. Ismerem a szüleit. Nagyon előkelő, gazdag emberek. A kapitány egyetlen gyermek, őt szántam neked. Meghívtam, hogy étkezzék a mi asztalunknál. Most már csak rajtad a sor, hogy ügyeskedjél.

Manóiban megdermedt a bátorság.

A kapitány már első nap udvarolni kezdett Manóinak.

Egy szép szőke asszony is volt a társaságukban, akiről Biri néni azt mondta, hogy özvegy asszony. Ez a szép asszony és Biri néni olyan vígan voltak, hogy folyton nevettek. Néha mintha összenéztek volna a kapitánnyal és mintha a kapitány ur is túlsókat nevetett volna. Ez a nagy vigasság idegessé tette Mancit. így múlt el két nap. Manci kétségbeesetten várta az urát. Amikor a néni nem látta, sirt. Nagyon megbánta, hogy belement ebbe a játékba.

Második nap este megérkezett János. Vacsoránál Bü’i néni asztalának szomszédságába ült.

Manci könnyfátyolos szemmel félénken nézegetett át hozzá. János haragos szemmel nézett vissza.

Vacsora után sétálni mentek. Manci a kapitánnyal elől, Biri néni és Mici, a szép özvegyasszony mögöttük.

János mind a közelükben ló- Sof-1. Mérgesen íütyürészett

SZEMÉLYI HÍR

HEVESI FERENCNÉ, született Fodor Emma, a 8010 West Jefferson Avenue, Detroitban lévő népszerű “Hevesi Cafe” köztiszteletben álló tulajdonosának kedves feleségének egészségi állapota napról-napra örvendetesen javul mióta komoly operációja után a kórházból hazaszállították és otthonában szerető férje felügyelete mellett a leggondosabb ápolásban részesül, úgy hogy minden jel arra mutat, hogy hamarosan teljesen meggyógyul.

Hevesi Ferencnét úgy a kórházban, mint otthonában jóbarátai, ismerősei személyesen és levelek utján felkeresték, jókívánságokkal halmozták el, szép virágokat és ajándékokat és más városokból is sok helyről küldtek. Mindezekkel betegségében vigasztalni és szeretetüket és nagyrabecsülésüket kívánták kifejezni a köztiszteletben álló kedves honfitársunknak.

Hevesiné ezúton is szépen megköszöni mindenkinek a jókívánságokat, ajándékokat és virágokat s mindig hálás szívvel gondol mindazokra, akik betegségében ilyen szépen emlékeztek meg róla.

ra vitte. János egész nap nem látta a feleségét. Mérgelődött. Szidta Biri nénit és az örökségét. Mancira is haragudott, a

— HIHHI--------------.’-1

I kérdezte a néni hangos nevetés- 1 sei.

— Rossz szokás — felelte János röviden.

Múltak a napok. János mindig Biri néni mellett lógott. Cipelte az ernyőjét, kabátját, megvárta, elkisérte; még virágot is vett neki.

Egy este, mikor szobájukba tértek, Biri néni örömmel mondta Mancinak:

— Mancikám, légy elkészülve: a kapitány holnap megér.... Nekem már bejelentette....

Holnap hát eljegyzést ünnepiünk.

Megcsókolta Mancit és szobájába ment.

Manci megdermedt az ijedtségtől. Majd heves zokogással borult agyára. Egész éjjel nem aludt. Sirt.

Reggel korán kelt. Átszaladt az urához, aki ugyanabban a szállodában lakott.

— Jancsi, én már nem bírom tovább. A tengerbe ugróm! — zokogta és a nyakába borult.

— Te akartad — felelte mogorván János.

— Szökjünk meg — indítványozta sirva Manci.

— Azt nem. De még ma megmondom a néninek, hogy áll a bál. Ha megbocsát, jó, ha nem, az se baj. Megleszünk az öröksége, a segítsége nélkül is. De azért mégis úgy készülj, hogy esetleg még ma utazunk.

Manci elrohant.

Geréb levelet irt Biri nénirok, máris a nyakamba borult

— hadarta Geréb bosszúsan.

— Most mit csináljunk?

— Csomagolunk és utazunk. Siessünk, hogy a vonaíot le ne késsük — rendelkezett idegesen és elrohant.

Manci is felszaladt a lépcsőn. Amint az ajtón belépett, Biri néni újra nevetni kezdett.

— Rajtam nevet Biri néni?

— kérdezte Manci sértődve.

— Rajtad és a hites uradon.

— A néni tudja? — kérdezte gyermekes megszeppenéssel.

— Csacsi! Hát hogyne tudnám. Hisz azért csináltam ezt a komédiát, hogy megbosszuljalak, amiért nem hívtál meg az esküvődre. De most, hogy az uradat megismertem és jól megkinoztam őt és téged is, kegyesen megbocsátok. Eredj hívd fel kedves vőlegényemet, azaz kedves férjedet, hadd mondjam meg neki, hogy egészen kedvemre való férj, de nem számomra, hanem a te számodra — mondta a néni és újra nevetni kezdett.

Manci összecsókolta Biri nénit és leszaladt a lépcsőn.

Amikor Jánossal visszatért, már a kapitány és felesége, — mert a szép szőke Mici a felesége volt, — is ott voltak és jóízűen nevettek a Biri néni jól sikerült tréfáján.