Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-01-05 / 1. szám

1950 január 5.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7-IK OLDAL

Kis Dongó regénye

Hogy lett fekete a

FEHÉR KÖPENYEG

(Folytatás)

KI VAN A KÖPENYEGBEN?

Nem ez volt az egyetlen eset hajdanában, hogy vendéget fogtak; aki ennyit nem akar elhinni, az már éppenséggel nem hinné, hogy még tudtán kivül is elloptak némely embert; addig itatták ‘tudniillik mig alkalmas lön olyan utazásra, hogy maga sem tudta merre viszik.

Badacsony rég volt ily élénk, s a fiatal testőrtisztnek jelenlétét hamar észrevették a hat vármegyéből összesereglett leányok, s a Kisfaludy-név a badacsonyi szüreten került először közszájra, ... és nagyon kevesen lesznek már akkor magyarok, mikor megint elfeledik.

Horváth Zsigmond a legvidámabb ember volt valamennyi között, s minthogy azon időben hirlap nem járt, könyvet pedig általában éppen nem olvastak, mert amit két-három

Memento Mori

Gondoljon a családjára.

Ne jusson az özvegy, árva, ínségbe és nyomorba.

Ha Ön szemét lehunyja.

Akár felnőtt akár bébi. Mindegy, hogy nő, avagy férfi, Ha még nem tag, lépjen be:

A Ref. Egyesületbe.

Kötvényekben válogathat. Felnőtteknek van itt vagy hat-Különbözö módozat,

Tetszés szerint választhat.

Gyermekének szintén vehet, Olyat, amilyet Ön szeret,

Húsz év múlva kikapja:

Mehet majd a Collegeba.

Jöjjön el az irodába Veres szervező ott várja;

Ha netalán nem jöhet?

Ö házába elmehet.

írjon neki postakártyát,

Vagy vegye a telefonját.

Jöjjön azonnal: Halló! Biztosításról van szó.

Szervező ur kapja magát. Nyergeivé szép ‘Chrysler’ lovát, Nyomban ott fog teremni. Biztosítást megkötni.

VERES JÓZSEF, szervező, 7907 West Jefferson Ave., Detroit 17, Michigan, Telefon: VInewood 2-41S4.

ember irt, egy kurta nap alatt mind el lehetett olvasni, — régen akadt olyan emberre, ki neki olyan kedves dolgokat beszélhetett volna, mint Kisfaludy hadnagy.

A nagy szobának a Balatonra nyiló ablakainál ült az öregházi gazda, mellette ült Kisfaludy s még néhány bizalmasabb ember, közöttük Szegedy Ferenc ur és Róza leánya, a többi vendég házalni ment a keszthelyi cigányokkal, a szentgyörgyi banda pedig a nagy teremben szolgált a nagyságos urnák.

Nem volt a badacsonyi hegyeken egyetlen egy napszámos, ki a hires hegyeket ne ismerte volna, s amint a sok mondát a lelkes ifjú tiszt-sorba beszélte, Horváth Zsigmond szinte szeretett volna maga lenni, hogy csupa fájdalomban a múltakért, mint maga mondá: kedvére kisírhatná magát.

Fölugrott, a cigányok elé állt, s azt mondja az első hegedűsnek:

— Hallod-e, te Ferkó, busultál-e már valaha?

— Még nem próbáltam, nagyságos uram.

— No hát gondold, mintha az apádat kerékbe törnék.

— Nem ismertem szegényt, az Isten nyugasztalja meg a föld alatt.

— No, már azt látom, hogy nem igen sajnálod, fickó — véli a nagyságos ur — hanem az anyádat sajnálnád-e, ha rajt érnék, mikor ludat lop?

— Nem én, nagyságos uram. Ennyit nem sajnálnám — mutatja a cigány a körme hegyét. — Alig hogy futni tudtam. már a szomszéd tanyára kergetett.

— Ejnye, hogy a bűnöd verjen meg! — Hát már mivel szomorithatnálak meg? — Bizony még utóbb megharagitasz, és úgy elkergetlek a konvencióból, hogy vissza nem rimánkodod magad.

— Majd csak gondomat viseli az Úristen! — szabódik a cigány.

— De azt véled, rajkó, hogy ebben a szép vörös nadrágban eresztelek el? No, csak azt lesd!

— Búsulok már, nagyságos uram! de mindjárt riva is fakadok! — mondja a cigány,

nem vevén tréfára a dolgot.

— No hát most húzd el azt a szomorút — parancsolja ő nagysága, ki maga is megvallotta, hogy ilyen keserves hangon nem szólt a régi nóta, — s az öreg valóban addig keseritteté magát, hogy az ember azt hinné, hogy a feleségének temetéséről ballag haza felé, holott ő most a múltakat siratta.

Bizony, magam is azt mondom: furcsa látvány, midőn olyan gazdag ember, mint Horváth Zsigmond ur ő nagysága, kinek több talléra van. mint polyvája, friss egészségű, mint a makk, étvágya a lehető legjobb, a badacsonyi szüreten annyi vendég között, s olyan zene mellett, mint a szentgyörgyi konvenciós banda, saját pénzéért rikattatja magát; de most már csakugyan nem csudálom ám, hogy Kisfaludy kitalálta, hogy a magyar em! bér sírva vigad, és vigadva is szokott sírni — talán nem is kell mondanom, miért?

Szinte szerették volna békiteni az öreget, ha maga nem kej reste volna a fájdalmat; s rnij dőn már kedvére kizokogta magát, megölelt s megcsókolt mindenkit, hisz azt mondja, minddannyian jó barátok, mindanynyian atyafiak, azaz, hogy magyarok vagyunk! S ekkor a testőrtisztet úgy átkarolta, hogy a csontja is ropogott.

— Nem búsulok! — mondja fölvidulva az öreg. — Látom, milyen emberek lépnek nyomainkba! — mondja a fiút átmeg átkarolva, s intve a cigányoknak, kik amilyen nagyot búsultak a vörös nadrágért, mikor rájuk ijesztett a nagyságos ur: annál inkább megörültek, mikor a veszedelem elmúlt, s olyan vigat rántottak elő, hogy a nagyságos ur késő vénségére Róza kisasszony elé mert kiállni egy-két fordulóra.

A zene csalta-e a többit viszsza, vagy már maguktól is jöttek, megtellett a nagy terem vendéggel s at táncban széles kedvük támadt.

Mintha párja mellé állították volna a karcsú testőrtisztet, midőn Szegedy Rózát a táncba karolta, Horváth Zsigmond ur a két apát összeállította, s mintha mindkettővel egy jogon szeretné a két gyermeket, úgy örült, hogy nem győzte a nézést.

Később a táncban odábbkeveredtek, hová az öregek nem követhették őket, s a két fiatal szív most találkozhatott tanuk nélkül, mindenik táncosnak saját párjára lévén legtöbb gondja.

— Ma először és ma utoljára, Róza kisasszony. De bánom, hogy láttam!

— Hadnagy ur az első férfi, aki mindjárt az igazat is megmondja.

— Most is azt mondom: bánom, hogy valaha megláttam. Nehéz dolog lesz az ilyen katonaembernek, hogy oly messziről gondoljon majd vissza.

—•' Tehát feledjen el.

— Még akkor sem tudnám megígérni, ha a kisasszonynak ezzel örömet csinálhatnék.

— Hadnagy ur, valóban nem

okoskodom ki. Először azt nem hittem, hogy a katona a romok szellemei után járjon, most ismét furcsának találom, hogy még a leányokra is ráér visszagondolni. i

— Leányokra? — ismétli Kisfaludy Sándor. — Ez nagyon sok lenne, s hogy a kisasszonynak még valami szokatlant mondjak, — többnek ez életben nem lesz oka panaszkodni viszszaemlékezéseim ellen.

— Tehát igy magam leszek.

— Szentül hihetné, ha nem tudnám, mit egykor, még találkozásunk előtt mondott, hogy amit én mondok, abból egy szót sem fog elhinni.

— Rossz ember! — pirongatja a leány. — Én kezemnek odanyuj fásával kérem a bocsánatot.

— Róza kisasszony engedje meg, hogy e kézadásra visszaemlékezhessem. Hisz ezt ön nem a könnyelmű katonának nyujtá!

— Ám legyen! ön ezt megérdemlette.

— Úgy szabad még valamit kérnem?

(Folytatjuk)--------------------------A tulkövér testi méreteiről nevezetes fiatalember egyik délután a következő meglepő kijelentéssel jelentkezett az orvosnál:

— Fogyni szeretnék, doktor ur.

Az orvos mosolygott:

— Hja, az nem megy olyan egyszerűen, barátom! Sokat kellene sportolni. Na, mondja meg, milyen sporthoz vóina kedve?

A fiatalember megvakarta a fületövét, aztán igy szólt:

— A bélyeggyüjtéshez . . .--------------------------HIVATALBAN

— Te haszontalan fiú, — mondja a főnök az irodagyakornoknak, — már megint hazudtál. Tudod mi történik azzal az irodagyakornokkal, aki hazudik?

— Igen, főnök ur, idővel előléptetik elárusítónak, mert jól tudja dicsérni az árakat.

Dr. Gáldonyi Miklós

ORVOS

8001 W. JEFFERSON AVENUE

(West End sarok)

Verhovay Ház földszinti helyiségében.

itappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: FItzroy 7998 ha nem felel hívja: Fltsv?y UöO

,,ii---------------------V*