Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)
1950-08-20 / 16. szám
1950. augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kis Dongó regénye f V No- >Li—JkL MISKA BÁCSI CSINTEVÉSEI (Folytatás) Én ezen nagyon jól mulattam s pompásan töltöttem az egész időt, amíg utaztunk, a jó kényelmes hintóbán, mely váltott lovakkal gördült előre éjjel-nappal. Harmadnap behajtottunk egy városba, ahol egy kastély udvarán megállt a hintó, s a nagyságos ur azt mondá, hogy kiszállhatok: idáig hozott, ő már most itt marad. Én nagy örömmel ugróm ki a hintóból. keresem a Dunát, meg a Szent Gellértet, s látok ahelyett rettenetes nagy hegyeket előttem. — Miféle város ez? — kérdem elhüledezve. — Ez, öcsém? Eperjes, — felelt a nagy ur mosolyogva. — De hiszen én Pestre készültem s nagyságod azt mondta.... — Én azt mondtam, hogy nem volna-e kedved velem jönni kocsin, elviszlek: de azt nem mondtam, hogy Pestre. Egyébiránt nem messze van már Eperjeshez Pest. Azzal ott hagyott az udva-drmvr maga nevetve odább ment. Én négy napi gyalogjáró földdel messzebb voltam most Pesttől, mint tegnapelőtt Tiszafüreden. Hét napig tartott legyalogolnom a tréfát: 'hanem Máslási Lőrincz ur őnagysága nagyon csalatkozott, ha azt hitte, hogy ezalatt nem mindig azon törtem a fejemet, hogyan fizessem neki vissza a mulatságot? Ámbátor van orvos, aki egészségtelennek mondja, hogy valaki gyalog járva egy tárgyról gondolkozzon. Pestre érve, felkerestem egy volt tanulótársamat, ki grófi fiuk mellett nevelősködött s velük Berlinbe szándékozott kiutazni. Annak egy levelet adtam át, felkérve, hogy mikor Berlinbe ér. tegye fel azt a postára; jó tréfa lesz belőle. Akkoriban még nem is volt előkelő ur, aki az Augsburger hírlapot nem járatta Magyarországon; Máslási még az utón is előszedte a kocsizsebből. Egy pár hét múlva aztán, mikor fölbontja a hírlapját, nagy megdöbbenéssel vett észre egy berlini tudósítást, melyben NÉVNAPRA, SZÜLETÉS VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje ineg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. hiteles kútfőből merített hir szerint közöltetik az a furcsa eset, hogy báró JStillfriedné született Maschláschy e napokban véletlenül meghalt, elmondatott felőle, milyen különc, volt életében, macskái, szinházbajárása, testvérétől követelt köszöntő versei; kit épen amiatt kitagadott mindenéből, hogy az a legutóbbi évben elmulasztó a szokásos üdvözlést; ' gyanítják ugyan, hogy Máslási ur azt most is megküldé; de a titkár, aki átvette, elsikkasztó, azért, hogy az öreg asszonyság vagyonát a házvezetőnő kezére játsza, aki már most mint általános örökös, neki nyújtotta kezét. Hogy ebből majd milyen ! érdekes pöreset lesz.... stb. Hát amint ezt Máslási uram elolvasta, uccu rajta, ugrik ki a papucsaiból, tüzet-vizet kiált, postára ül, nyargal éjjel-nappal 'lóhalálában Berlinbe, odáig ebédelni sem állt meg; ott aztán persze megtudta, hogy semmi sincs a dologban; a báróné egészséges, mint a makk. Máslási urnák soha sem lett volna annyi esze, hogy magától rájöjjön, ki tréfálta őt igy meg? Ha én olyan szamár nem lettem volna, hogy ezen eset után egy lepecsételt levélkében eme visszafordított mondást nem küldöm a kezébe: “Berlin sem messze van Eperjeshez! Ostobául tettem, hogy ezt cselekvőm: erről nyomára jöttem a turpisságomnak, nagy lárma lett belőle, az iskolából kicsaptak, de ha ezt nem teszem, máig is nyomná a lelkemet ez a kő. VII. Mikor az’ embernek elbocsátó levelet adnak, azt csak megmondják, hogy most már elmehet, de azt nem, hogy hova? Minthogy a tanáraim csintetteim dacára is mind szerettek, azt tanácsolták, hogy menjek el személyesen Máslási úrhoz, kövessem meg alázatosan és kérjem fel, hogy bocsásson meg, akkor aztán majd talán visszavesznek. Én tehát elmentem Máslási úrhoz, ki Debrecenben a fő'kuratornál volt szállva s bekopogtaték hozzá szerényen; ő már értesülve volt róla, hogy jövök bocsánatot kérni s el volt rá készülve, hogy mennyire kéret’ magát. ♦ — Hát kicsaptak, ugy-e? — ezzel a szép szóval fogadott. — Szolgalatjára, igenis, uram. Azt tanácsolták, hogy fordulnék nagyságodhoz azzal a kérelemmel, hogy bocsásson meg, és követném meg, akkor majd visszavennének. Minthogy azonban én nekem nincs szándékom papi tanfolyamot foly- [ tatni, hanem inkább prókátor: szeretnék lenni, nem alkalmatlankodom nagyságodnak a bocsánatkéréssel, hanem inkább arra a bünhődésre ajánlom fel magamat, hogy ha elfogad, beállók oldala mellé szolgálatra; úgyis ön miatt tettek ki az iskolából, hát illendő, hogy már most tartson, s ha megharagitcttam, töltse rajtam a bosszúját. Máslási ur kénytelen volt elnevetni magát: “Igen!” Tetszett neki szörnyen, hogy én milyen furfangosan kerültem ki a megkövetést, s még inkább az, hogy egyenesen hozzá menekülök, mikor ő érte kergetnek. — No, nem bánom, gyere hozzám. Az öreg hires volt arról, hogy Kitünően tud kinozni minden keze alá kerülő fiatal embert. Aki ő nála esztendeig ki birta állni, az már hitelesített türelemmel birt. Épen akkor szökött meg tőle az utolsó, amikor én kinálkoztam hozzá, s mikor legelőször lefeküdtem a házánál, épen úgy éreztem magamat, mint akinek azt mondják, hogy abban az ágyban teg-l napelőtt halt meg valaki forró hideglelésben. Legelső baja volt neki az üstökömmel. ó még copfot viselt s rendkívül haragudott az újítókra, akik nem hátul növesz-, tik meg a hajukat, hanem for- J radalmi divat szerint elől s fel- i fésülik magasra, úgy viseltem én is. mint a többi fiatalság, j Mikor legelső reggel jelentkeztem az irodában, nagy komolyan fordult felém, mondván: “Azt az üstököt pedig nem akarom többet látni.” — Azon könnyen segíthet, uram, — ha nem néz rá. Látta, hogy ennek a gyereknek aligha rókahájjal nem kenték a talpát, s abbahagyta az üstök kérdését. Hanem azért minden nap gondoskodott valami uj szekatúráról. Szokása volt semmit se találni helyesnek, amit fiatal ember csinál; ha a másolatot áttekintés végett odavittem hozzá, belenézett, kétfelé hasította, visszatette: “Nem jól van! nem jól van! nem jól van!” írhatta le az ember újra. Egyszer mikor megint elszakította a teleirt ivet: “Nem jól van! nem jól van! nem jól van!” — én hasonló hangon kiálték rá vissza: “Mi nincs jól? mi nincs jól? mi nincs jól?” Erre meghökkent; kénytelen volt elővenni az írást s keresni benne a hibát. Talált is benne egy q-nak a szárát, ami hasonlított a g-hez, ezért újra kellett az egészet írnom. Jövő alkalommal aztán egy iv üres papirost nyújtottam át neki megnézés végett. — Mi lesz ez, fiatalember? — Hát ez a szétszakítani való példány: a másikat majd azután adom oda. Többször azután nem tépte el az írásomat. (Folytatjuk)--------------------------ÉRTHETŐ — Még sohse láttam ilyen nagy hőséget az évnek ebben az időszakában, — mondja egy farmer, aki egy szekér széna tetején ül és hajtja hazafelé a szekér elé fogott jószágot. — Az meglehet, — mondja egy vele szembejövő másik farmer, — mert bizonyára még nem ült egy szekérrakomány égő szénán. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat lejáratkor meffizeti. 1 MAGYARORSZÁG LEGSZEBB DALAI nagy 64 oldalas 91/4x121/i inch nagyságú album 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA. ÉNEKRE ÉS ZONGORÁRA. MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL. GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN, FINOM PAPÍRRA NYOMVA, A NYOMDAIPAR REMEKE. * Ara $1.50, postán 10 cent szállítási díjjal $1.60 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — i: v 1 1 ■ .......... í
