Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)
1950-08-05 / 15. szám
I 1 / 1950. augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kis Dongó regénye Élte v «, MISKA BÁCSI CSINTEVESEI (Folytatás) Hozott aztán egy palackkal a legjobb borából; valóságos 1793-ikí diószegi volt. — Hát nincs többféle? — kérdé elbámulva a kocsmáros, hogy csak egyfélét hoz. (Hjiih. ez ugyan hozzá akar látni! — gondolá Kardos uram, s hozott aztán mindenfélét, ami csak jóféle ital volt a pincetokjában.) Kovács Mihály sorra kóstolta mind, müértő arcszinforgatással, s a legtalálóbb megjegyzéseket tévé mindegyik minémüsége felől. (Ez ugyancsak ért a borokhoz, nem hiába poéta a lelkem.) — Mind nagyon jó borok ezek, nemzetes uram, hanem nem nekem valók; nekem csak olyan komisz emberek számára való bor kellene, tudja: amilyet kocsmába mérnek. Kardos uramnak uj napvilág támadt erre a fejében. így van ni. Ilyenek a poéták: nem kell nekik a jó bor. Az kell nekik, amit a komisz emberek isznak á kocsmában. Hozott .aztán neki olyast, amilyet a komisz emberek isznak. — No, ez jó, — mondá á kocsmáros, — ez nekem való. Mennyi van belőle nemzetes uramnak? — Van biz az, tisztes uram, vagy húsz akó. — Oh, az nekem nagyon kevés, nemzetes uram, ha tudom, annyiért ide sem jövök. — Kevés! (Uram, ne hagyj! húsz akó bort megiszik egyszerre!) No, de van ám még harmadévi is vagy harminc akó. — No, az már más, gyerünk hát a pincébe; nézzük meg. (Kardos uram gondolta magában: ha én most ezt a poétát, akinek húsz akó bor kevés, leviszem a pincébe, onnan ugyan holtrészegen hozzuk haza; s mielőtt a pincekulcsot levenné a szegről, szende mosoly-SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat leiáratkor mef \ fizeti. gással fordula Kovács Mihály urnámnak.) — Kovács Mihály uram! A- mig lemennénk a pincébe, tisztelje meg azzal az én szegény házamat, mondjon egy szép verset ennek a napnak az örömére. — Mond bizony kelmédnek a mennydörgés mennykő verset; sohasem volt az nekem mesterségem. — Hát micsoda a kegyelmed mestersége? — Korcsmáros vagyok a Nagypéterfia-utcán. Kardos uram ezúttal bizonyosan megvasvillázott volna, ha jókor meg nem oldom a kereket, hanem utóbb mégis megértették egymást a korcsmárossal, s minthogy megalkudtak a komisz emberek számára való bor felett, hát aztán nekem is megbocsátottak kölcsönösen. VI. . . . Mikor már a teológiai tanulmányokra kellett volna átmennem: szünidők alatt elküldték gyakorlatra. E tisztességes foglalkozás közben az ember sok földet bejár, sok emberrel megismerkedik, ez a jó oldala a dolognak; a kevésbbé jó pedig az, hogy ezt az utat gyalog kell megtenni: igy hozván magával az ősi szokás. No, hiszen majd lett volna hire az olyan gyakornoknak, aki kocsin ment volna valahová. Pedig biz a közbeeső állomásokat jó lett volna az embernek amúgy könnyű szerével átröpülni. A gyakorlatot jókor be végeztem, még egy pár hetem maradt fenn, azt arra szántam, hogy felmegyek Pestre, országunk fővárosába; megnézem milyenek a magyar mágnások (ilyen Debrecenben nincs.) A tiszafüredi révnél, amig a kompra várakoztam, jön nagy csengő-bengő zajjal egy ötlovas hintó, abban ül egyesegyedül egy nagy potrohos öreg ur; skárlátmeptében, copfosan. A- mint meglát, odaint magához, kérdi, hogy ki vagyok és hová megyek? Mondtam neki, hogy diák vagyok, Pestre megyek. — S igy gyalog? — Apostolok lovain biz én. — Nem volna kedve velem jönni? Én elvinném 'magammal kocsin. (Folytatjuk) Detroiti esetek Lapunknak Norfolk, N. Y. városban lakó egyik hűséges előfizetője s Hevesi Ferencnek, a detroiti hires nevezetes HEVESI CAFE tulajdonosának jóbarátja, látogatóba jött Detroitba kedves élete párjával. Vele jött, mert hát párosán szép az élet utazás alatt is, de egyébként sem jó a férfiakat egyedül nagy útra engedni, mert bizony azok sok és nagy kisértéseknek vannak kitéve a szépnem részéről. Az természetes, hogy bárki jön más városból Detroitba, annak első útja a Hevesi Cafeba vezet, egyrészt mert az utón megszomjazik az ember, de ha nem is szomjas, jól esik a magyarnak, ha a torkát Hevesi borával öblögeti. — No anyjuk, — szól Barátunk feleségéhez, — megyek egy kortyantásra Hevesi komámhoz. te meg ha végeztél a szomszédokkal való pletykázással. jöjj utánam, a Hevesi Caféban foglak várni. Barátunk el is ment Hevesihez s mikor már annyit ivott, hogy megvilágosodott kellőképpen az esze járása — ahogy ő mondta —, csak odaveti: — De sok szép szerecsen nő van Detroitban, — s azzal iszik újra a meg nem számolt hányadik pohár borból. — Van itt elég fekete szépség, felelik neki. — Mert nálunk Norfolkon, még mutatóba sem kerzl, — mondja tovább Barátunk, majd eként folytatja, — már csak nem jön az asszony, addig én kimegyek egy kicsit körülnézek. Felkel. Kimegy. De alig tesz egy fél blocknyi utat, egy fe-A dolog pont úgy nézett ki, mintha karjaiba kapná Barátunkat, mint régi jó ismerősét. Úgy látszott, mintha össze akarnának ölelkezni, mert Barátunk, nehogy a földre essen, a szerecsen nőbe kapaszkodott. Ez volt a veszedelem, mert éppen akkor ért oda Barátunk felesége, aki férje után indult Hevesihez. Megdöbbenve nézte a jelenetet, mert neki is úgy tűnt fel, mintha azok ölelkeznének. Odaugrott férjéhez .'. . hogy azután mi történt, azt nem írjuk meg...... hiszen nem is történhetett semmi más, mint kimagyarázkodás ... a többit, a külső jeleket, amivel a magyarázkodás járt, már elvitte az idő. Annyi bizonyos, hogy Barátunk megfogadta, hogy ha megint Detroitba jön s egy fekete szépség kerül elébe . . . először a járdát jól megnézi, nem-e göröngyös . . . Azután végig néz az utcán előre-hátra. hogy nem jön-e az élete párja és csak azután, ha semmiféle olyan veszedelem nem fenyegeti, mint a fennti, csak akkor fog esetleg megint megbotlani ... ha egy szerecsen menyecskén felejti a szemét. ■JELMAGYARÁZAT — Papa, kérlek, lehetséges az, hogy egy bohóc sir jón? — Hogyne, fiam. így piheni ki magát a sok nevetéstől. BÍRÓ előtt — Miért kellett mindjárt vasvillával leszúrni a kutyát? — kérdi a biró. — Nem lehetett volna a’villa másik végével elkergetni a kutyát? — Hát lehetni lehetett volna — feleli a vádlott — ha a kutya is a másik végével támadt volna rám ... A BORTÖNTOLTELEK Háziasszony: Szegény ember, maga úgy látszik, mindig rossz társaságban élt. . Kéregető: Oh, tizenkét éves korom óta csak rendőrökkel és birákkal van dolgom!--------j£*.’-------BIZTATÓ — Csak az olyan vadászatot kedvelem, amely veszedelemmel jár. — Jöjj csak egész nyugodtan velünk. A sógorom a múlt vadászaton is lelőtt valakit. MAGYARORSZÁG LEGSZEBB DALAI nagy 64 oldalas 9^x12 V4 inch nagyságú album 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA, ÉNEKRE ÉS ZONGO RARA. MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL. GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN, FINOM PAPÍRRA NYOMVA, A NYOMDAIPAR REMEKE. Ára $1.50, postán 10 cent szállítási díjjal $1.60 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — t =$s
