Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-08-05 / 15. szám

10. Jubileumi év--10. Anniversary Year S' Saving^ düo Mart Js°h Ave., y> N. j CLEAN FUN \ol. X. évfolyam. — No. 15. Detroit, Mich., Cleveland, O. 1950. augusztus 5. «äg|§^> 51 IGAZA VAN — Mondd barátom, miért jársz te ilyen kopott, rossz ru­hákban? — Ezek nem rossz ruhák. — Dehogy nem, hiszen olyan vagy benne, mint egy csavar­gó. Én jól emlékszem,, hogy milyen szépen öltözködött el­hunyt apád, az ő ruhái mind kitűnő anyagból és remek sza­­básuak voltak. — Hát, hogy mondhatod ak­kor, hogy a rajtam lévő ruha kopott és rossz, hiszen ugyan­azokat a ruhákat hordom, a­­miket 20 év előtt apám hordott.---------------------------­TISZTASÁGSZERETŐ — Mondja csak, barátom, nem érzi maga néha annak a szükségét, hogy fürdeni kéne? — Érzem én sokszor, — vá­laszol a beteg, — de én olyan ember vagyok, doktor ur, aki uralkodni tudok magamon.-----------e'».---------------­ALBÉRLŐ — Mit kér ezért a szobáért? — kérdi az albérlő, — termé­szetesen beleszámítva a zongo­ra használatát. — A szoba heti 9 dollár, s a .zongorahasználatért majd csak akkor mondhatom meg, hogy mennyit számitok, ha már hallottam Önt zongorázni.---------<«§§*»---------­JÓ INDOK Biró: Nem szégyenli magát? Harmadnapos házas létére ilyen kegyetlenül elveri a fele­ségét? Kétheti fogházat kap! Vádlott: De kérem, biró ur,i ne tessék tönkretenni a mezes­heteimet! I — Van gyermeke? — kérdi a népszámláló Palit — Van. — Hány? — Sok. — Mennyi az a sok? — Hát van vagy nyolc-tiiz. — Mi az, hogy 8-10?. Azt csak tudja, hogy hány gyer­meke van? — Sajnálom, de nem tudom, mert kérem én nem avatkozom be az asszony dolgaiba.--------.<*3 Cső-------­KRITIKA — Ebben a színdarabban iga­zi bort isznak és igazi pecse­nyét esznek. Mi kell még? — Csak annyi, hogy néhány igazi színészt szerződtessenek.------------4-j £**----------­ÓVATOSSÁG — Miért nem megy ön soha bálba? — Mert az ember ott köny­­nyen náthát kaphat, vagy fe­leséget, — feleli az agglegény.------------------------­ISMERI MAGÁT — Mit csinálsz? — kérdi Sanyit barátja. — Láthatod — feleli Sanyi — saját magammal kártyá­zom. — És nyersz? — Nem lehet, mert folyton csalok.---------vaj ---------­A MAI DIVAT — Hallom, hogy meghűlt a feleséged. — Még pedig alaposan s mindennek a mai kivágott ru­hadivat az oka. — Torokgyulladást kapott a feleséged? — Dehogy, gyomorhurutot. A FURCSA NÁSZÚT — Hová-hová? — kérdi ba­rátját a vonatban Sanyi. — Nászuton vagyok. — Gratulálok, de hol van a fiatal asszony? — Egyedül utazom, mert egyikünknek otthon kell lenni az üzletben. Ha majd visszajöt­tem. ő fog nászutra menni.-----------.<«3 ----------­MAI LÁNYOK — Mariska, legyen a felesé­gem, — kéri meg a leányt Jós­ka. — Mi a válasza? — Igen, magához megyek,— felel Mariska. — De most már menjen, mert nekem ma este találkám van Frigyessel.-------------«3 ----------­DICSEKVÉS — Mikor értesültünk, hogy tűz ütött ki a faluban, azonnal kivonultunk s tiz perc múlva, hogy a kigyulladt házhoz ér­tünk, már el is oltottuk a tü­zet, — dicsekszik a tűzoltó. — Nagy lángokban állt-e a ház, mikor odaértek? — kérdi egy ember. — A ház teljesen leégett mi­re odaértünk s csak a pince téglafala füstölt még. A CSODAGYEREK — Ez a Jóska mikor meg­született, már ősz volt. — Hát az meg hogy lehet? — Mert októberben született.-----------<<*3 ----------­BÖLCS APA CSALÁDI JELENET — Te iszákos ember, hát ilyenkor kell hazagyünni? — Ne porolj, anyjuk, én nem akartam, de a többiek erősza­koltak, hogy menjek már ha­za ...-----------v*3 £*>-----------A TENGERPARTON — Mit szólna a mamája, ha látná ebben a tulkicsi fürdő­ruhában? — Nagy botrányt csapna. — Na ugye? — Igen. Mert az övét vettem fel....----------a 5 t? &-•-------­FÉLREÉRTÉS — Sajnálom magát, — szól egy ur a pincérlányhoz, — hogy ilyen szép lánynak itt, eb­ben az étteremben kell lenni. — Sohase sajnáljon engem uram, mert én nem étkezem itten.--------------------------­KIOKTATTA — Fogja, jó ember, ezt a tiz centet. Nekem is nagyon rosz­­szul megy, nem adhatok töb­bet. — Na hallja, ilyen derék, erős ember, mint ön! Miért nem dolgozik többet?-----------^s-3 ----------­A MENYASSZONY — Papa, menjünk be a lát ványos bódéba, — kéri apját a gyerek, — nézzük meg az óriáskígyót. — Minek ilyesmiért pénzt ki dobni, majd otthon fogj egy gilisztát s nézd meg nagyító üvegen át, az éppen olyan lesz, mint az óriás kígyó. Egy Németországban állomá­sozó amerikai katona olyan táviratot kapott menyasszonyá­tól, mely egy egész regényt ki­fejezett tömörségével. A táv­irat igy szólt: “Nem tudtam tovább várni rád, férjhez mentem az apád­hoz. Csókol anyád.” 1

Next

/
Thumbnails
Contents