Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-06-05 / 13. szám

» ■ KIS DONGÓ — CLEAN FUN______________________ 1950. Julius 5. 2-IK OLDAL (Folytatás) Miklós ennek is azt mondta, hogy Pálóczi Miklósnak hívják, katona és megunva a durazói herceg zsoldját, hazafelé igyek­szik. — No ez derék! Engemet meg Karcsay Lőrincnek hív­nak, Visegrádról való vagyok. Hanem ne urazzuk egymást, földi! A te bátor, merész arcod tetszik nekem. Legyünk hát jó­barátok és utazzunk együtt, azt hiszem egyikünk se fogja megbánni. A két ifjú erre melegen meg­rázta egymás jobbját s össze­ölelkezett. — S mivel Miklós gyalogszerrel volt, Lőrinc is le­szállt lováról és gyalogszerrel ballagott mellette. — így ni! Iszákodat pedig akasszad a nyeregkápára. Vidám beszélgetés között mendegéltek egymás mellett és mennél jobban összeismerked­tek, annál jobban megszeret­ték egymást úgy, hogy Lőrinc bizalmasan elbeszélte egész élettörténetét. Azon kezdte, hogy most egye­nesen hazamegy szüleihez Vise­­grádra, hol édesapja a királyi várkert első főkertészmestere. Egy-két hetet szülői és testvé­rei körében tölt el, azután beáll a hadseregbe, mert már Ná­polyba is eljutott annak a hire, hogy a király hadra készülő­dik. Arra a kérdésre, hogy mit csinál Nápolyban, egészen el­szomorodott. és bus sóhajjal fe­lelte, hogy a szerencsétlen vé­get ért Endre magyar királyfi udvari kíséretében, mint má­­sodsólyommester és szereshad­nagy utazott Nápolyba. — Hát csakugyan való az a rémtörténet, amelyről csak fül­heggyel hallottam valamit? — kérdezte Miklós. — Nem tudom, mit hallottál, de elmondok neked mindent, amiket Izoldától, szerencsétlen John K. Szőllosy Temetkezési Intézet 8027 WEST JEFFERSON AVE. Telefon: VI ne wood 1-2353 Szőllosy János Kálmán okleveles balzsamozó és hatóságilag enge­délyezett temetkező. királyom magyar származású öreg dajkájától hallottam. — Ott kezdem, hogy az én jó uram és királyom, Endre királyfi, Lajos király öccse, nő­ülvette Nápolyi Johannát, ezt a sátánt, szép női alakban. Nem mocskolom be a számat s nem sértem meg az én jó ki­rályi uram emlékét azokkal a förtelmes mende-mondákkal, mikkel Johanna királynét vá­dolták. A királyfi, ki korát meghaladó bölcs mérséklettel sokáig tűrte neje ármánykodá­sait és alattomos tetteit, vég­re megsokallta a dolgot. Eré­lyesen sürgetni kezdte bátyja, a magyar király hathatós köz­benjárásával, hogy végre vala­­hára királlyá koronázzák. így nagyobb eréllyel és királyi szi­gorral léphetett volna fel ud­vara ármánykodói és a taran­­tói hercegek ellen, kik folytono­san zavart, elégületlenséget szí­tottak az országban. Végrevala­­hára csakugyan kitűzték a ko­ronázás napját. — Lehet, hogy ennek a kö­vetkeztében, de lehet, hogy már tovább nem bírta türelem­mel, a királyfi letett eddigi szelidségéről és mérsékletéről. Haragja fenyegető bosszujelek­­ben nyilatkozott, mert uj zász­lójára a királyi cimer fölé hó­­hérbárdot és békót festetett. — Ez lett nékie a veszte! — Ezekre a félremagyaráz­­hatatlan fenyegető jelekre a bűnösök, élükön Johanna ki­rálynéval, nagyon megijedtek. Tudták, hogy Endre királyfi, amilyen szelid, éppolyan vas­következtetésekkel tud szigorú is lenni s amit igér, amivel fe­nyeget — azt be is váltja, ösz­­szeesküvést szőttek tehát elle­ne és gyors vesztét határozták, még mielőtt a jogart és hatal­mat kezébe veszi. Johanna királynő, Katalin császárné, Artus Károly s fia, Bertrand és még többen voltak azok az átkozottak, kik kirá­lyom ifjú életére szomjuhoztak. — De Nápolyban nem mer­ték orvtervüket végrehajtani, hanem hízelgő, alattomos ud­varlással rávették, hogy né­hány napra menjen az udvar vadászni, a vadászat fáradal­mait pedig Aversában pihen­jék ki. így is történt. — Egész nap száguldoztak, vadásztak és késő este meg­szálltak az aversai kolostorban, hol a vacsorát vig tréfa és jó­kedvű nevetgélés között költék el. — Ki sejtett volna bármit is! — Éjfél után egy órakor gyü­lekeztek össze az orgyilkosok fekete alakjai a templom mel­lett, s nesztelenül belopództak ama terembe, melyből a kirá­lyi pár közös alvószobája nyí­lott. — Ekkor egy teremőr által szólitgatni kezdették a király­fit, ki megismerve a hivó han­got, minden gyanú nélkül, csu­pán egy hálqfcöntöst öltve ma­gára, minden fegyver nélkül kilépett a nagyterembe. — Az orgyilkosok legott rá­rohantak, hogy leteperjék és megfojtsák, mert babonásan azt hitték, hogy méreg és acél nem fog rajta, anyjától kapott bűvös talizmán-gyűrűje követ­keztében. — A megrémült ifjú kétség­­beesetten védekezett. Összekar­molt arccal, tépett hajjal em­berfeletti erővel tépte ki ma­gát támadóinak karmai közül és segélyért sikoltozva, rohant hálószobája felé, hol fegyverei voltak. De mire az ajtóhoz ért, gonosz jegyzője ráfordította a zárt, neje pedig meg se moc­cant, csak ágyában ülve, hall­gató királyfi férje kétségbeesett segélykiáltásait. — Ellenben Izolda nevű, hü magyar dajkája, hallván imá­dott ura sikoltásait, rémülten szökött ki ágyából s felrántva az ablakokat, velőthasogató módon sikoltozott segélyért ki­felé a sötét éjszakába . . . Az ő és a királyfi sikoltásai, ki kétségbeesve szaladgált egyik ajtótól a másikig, be­visszhangozták az egész házat. De miután ez a várostól távol feküdt és az orgyilkosok a szol­gákat eltávolították, senki se jöhetett segítségére . . . — E nagy lármától azonban a latrok mégis annyira meg­ijedtek, hogy tágítani kezdtek. De a pribék Bertrand vérebként vetette magát újra áldozatára s fojtogatni, harapni kezdte. Mi­re a többiek is vérszemet kap­va, hosszú, aranyos hajánál fogva a földre rántották, sar-Butorokat, edényeket, Kályhákat és festékeket, Szerszámokat, vasárut, Jobbat, mint bárhol másutt, Készpénzért vagy hitelre, Detroitban, Michiganben, Olcsón szerezheti be, Géguséknak üzletében, 8013 West Jefferson Ave. kaikkal gázolva, tipródva raj­ta, kihurcolták az őrség részére szánt kertre nyíló erkélyre, itt a királyné által sajátkezüleg font selyemzsinórral hurkot ve­tettek nyakára és tolvajként felakasztva az erkélyrácsra, lógni hagyták, mig csak meg nem fulladt. Azután ledobva tetemét a magasból, nyugod­tan távoztak. — Ezen égbekiáltó orgyilkos­ság pedig Urunk 1345-ik esz­tendőjének szeptember hó 19- ik éjjelén történt! (Folytatjuk)---------4-5 -------­fim-—■’ KÜLÖNÖSEK AZ EMBEREK — Igazán mondhatom, hogy nagyon különösek az emberek. — Mi történt? — Két fiatalember találko­zott egy italmérőben, megba­rátkoztak s beszélgetésbe ered­tek s akkor megtudták egymás­ról, hogy mindketten jegyesek. Később kiderült, hogy mind­ketten olyan lányba szerettek, aki iskolatársuk volt. Azután megtudták egymástól, hogy a menyasszonyuknak a kereszt­neve is egyezik. Ennek azután még jobban örültek s nagyokat koccintgattak. Közben azon­ban megmondták egymásnak a menyasszonyuk vezeték ne­vét is, ami szintén egyezett. Er­re elmúlt az öröm s egymás­nak rontottak s úgy összeverték egymást, hogy a mentők vit-Itek mindkettőt a kórházba. 53 Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMÁSSAL. Ára csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — IBB

Next

/
Thumbnails
Contents