Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-01-20 / 2. szám

C-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1950 január 20-ÓMAlZAI t ANEKDOTÁK ZRÍNYI MIKLÓS Abban az időben máso­dik Szolimán török császár Szigetvárt ostromolni kezdette, •basáival tanácskozott, s tudva azt, hogy a vár átadásának az lenne a jeie, hogy a vezér kardját átküldené, — elhatá­rozás hogy a császár levelet •írjon Zrínyinek, amint irt is “következőleg: — Küldd el a kardodat, ha élni akarsz, mire Zrínyi kur­tán ezt feleli: — Gyere magad a kardért, ha halni akarsz..---------=*§ ---------­■> A tőzsdeépület előtt vár egy 'Szép, fiatal, úgynevezett “filig­rán” asszonyka. Aztán kijön a tőzsdéről az ura, nagy, tenye­res-talpas ember és szelíden rá­mosolyog. — Régóta vársz? — kérdi gyöngéden. A csöpp asszony bosszús: — Hogyne! — felel. — Már félóra óta várlak és vagy tiz szolgát megszólitottam, hogy menjen be és küldjön ki téged. De egyik se hallgatott rám . . . mintha nem is értették volna.... pedig érthetően beszéltem! A nagy medve-ember kezébe veszi a felesége csöpp kis kezét. Édeskésen néz rá és ezt mond­ja: — Hát lehet értelmesen be­szélni — ilyen kis kézzel? A CSENDHÁBORÍTÓ Tamássy József, a halhatat­lan “Falu rossza,” az életben is olyan kemény és bus magyar vala, amilyen a Tóth Ede hőse. Művészetét különben papi méltóságnak, a színházat temp­lomnak tartotta. Szentségtörő volt az ő szemében, aki az elő­adást járás-keléssel, zártszék­­csapkodással háborgatni merte. Az ilyen vakmerőre mindig gyilkos pillantást vetett a szin-ELKÉSZÜLT A NAPTÁR RENDELJE MEG MOST m KIS DONGÓ csodaszép, tartalmas 1950. évi naptárát, mely tele van szép történetekkel, tréfás elbeszélésekkel, viccekkel, szép és humoros képekkel, ÁRA. POSTAI KÜLDÉSSEL EGYÜTT CSAK 75 CENT, HA SZOMSZÉDJÁVAL. ISMERŐSÉVEL EGYÜTT RENDELI MEG, KÜLDJÖN KÉT PÉLDÁNYÉRT S1.50-ET. A KIS DONGÓ előfizetési dijával együtt küldheti be. Rendelje meg mielőbb, mert csak korlátolt számban készítettünk a naptárakból s aki későn rendeli, annak esetleg nem jut.- NAPTÁRRENDELÉS -•KIS DONGÓ-CLEAN FUN 7907-09 West Jefferson Avenue ©etroit 17, Michigan Megrendelek az 1950. ÉVI NAGY KÉPES NAPTÁRUK­BÓL ........ darabot. Csatolok $ .......... ......... centet kész­pénzben, vagy bélyegben. (Nem kívánt rész törlendő.) NÉV: .......................................................................................... CÍM (utca, ház-szám, vagy box): VÁROS, ÁLLAM: pádról. Hát a fecsegők! Azokat gyűlölte ám csak véghetetlenül. Ha itt-ott csevegtek a nézőté­ren, egy csöppbe múlt, hogy Tamássyból nem lett megfordí­tott peleskei nótárius: aki le­rohan a színpadról, rendet csi­nálni. A művésznek egy este nem volt dolga a színpadon. Hát megvonult lent, a földszint egyik leghátulsó sorában, és áhitatosan hallgatta az elő­adást. Egyszerre kietlen haraggal kapja föl a fejét: az előtte ülő fiatal urak meglehetősen han­gosan beszélgetni kezdtek. Ta­mássy József rendre utasította a csendháborítókat: — Pszt! S ezt a pisszegést meghallot­ták a nézőtér minden zugában, mert egalább is olyan erős volt, mint a förgeteg. A gavallérok meghökkenve tekintettek a hátra; de hogy senki se hihesse. hogy őket meg lehessen félemliteni, azon­nal még hangosabban folytat­ták a csevegést. Ekkor Tamássyból kitört az ő hatalmas basszusa: — Az én nevem Kapeller! Egy csöppbe múlt, hogy meg nem akadt az előadás. A szín­játszók és a nézők mind oda, a hátsó zái'tszéksor felé pillantot­tak. Kinos perc volt az nagyon. Végre a fiatal urak egyike föl­áll, és Tamássy felé fordulva, fenyegetően lovagias hanglej­téssel bemutatja magát: —■ Az én nevem Kapeler! — Akár Kapeller, akár pro­peller, az ur krakeller, mond­ta rá jó hangosan. S ezzel aztán véget is ért a lovagias ügy, s a fiatal legé­nyek elhallgattak. AZ ÜGYNÖK TRÉFÁJA Egy terménykereskedőnek az a szokása, hogyha valakivel — különösen alantasával — be­szél: megfogja a mellénye felső gombját és azt' babrálgatja. ráncigálja. Ha nincs az ujjai között a mellénygomb, nem is tudja ma­gát megértetni: hebeg dadog és tízszer is újra kezdi a mondatot. Az ügynöke, akivel naponkint többször beszél és mindig ko­moly és izgalmas üzleti ügyek­ről. jól ismerte ezt a szokását és a múltkor megtréfálta. A mellénye felső gombját — mi­előtt a főnöke a börzére érke­zett — addig csavargatta, amig az csak egy vékony szál cér­nán lógott. Amikor a terménykereskedő hozzá lépett és beszélni kezdett vele, alighogy hozzá nyúlt a gombhoz: a gomb leszakadt. Egy percig kipkedett-kapko­­dott, néhány szót dadogott, az­után dühösen felcsapta a ci­linderét: — Magával, Krausz, ma egy­általán nem lehet beszélni! — kiáltotta és elrohant.----------a 5t---------­A VENDÉGEK — Eljösz-e barátom B......né estélyére? —Természetesen, hisz Mari is ott lesz. — Épen most beszéltem, X, pénzt váltóval, ki Detroitból jött; ő szinte ott lesz. — Brrrr . . . dehogy megyek, dehogy megyek. — Mit beszélsz? ha Mari is ott íesz? — Ah, barátom, Mari csak jegyesem. — És? . . . — X. pedig hitelezőm. Hevesi Dalok Amikor mi találkoztunk Forró nyári nap volt, Napsugártól volt fényes a Ragyogó kék égbolt, A viz partján sétálgattunk Árnyas erdő szélén. Megéreztem, hogy teveled Boldog lehetek én. És amikor kis karodat A karomba fontad, Nem volt nálam e világon Senki sem boldogabb. Éreztem, hogy te vagy az. kit Olyan régen vártam, Te vagy az álmaim lánya. Kire rátaláltam. S mikor titkon, lopva, félve Kezed megcsókoltam A szivemmel, a lelkemmel Tenéked hódoltam. A kezedre lehelt csókom Volt az eljegyzésünk S ez a csók köt össze minket Mindaddig mig élünk. És azóta évek múltak De én úgy szeretlek, Mint amikor legelőször Láttalak meg téged. A te édes boldogságod Célja életemnek Mert te vagy gyönyörűsége Szivemnek, lelkemnek. Megvagyunk mi szép csendesen. Boldogságban élünk. Búval, bajjal, mit a nap hoz. Bátran szembenézünk Vig örömért, mulatságért HEVESIHEZ megyünk, CÁFÉJÁBAN jó borából Pár pohárral kérünk. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents