Kis Dongó, 1949 (10. évfolyam, 20-24. szám)

1949-12-20 / 24. szám

/ í 2-IK OLDAL KIS DONGÓ — (Folytatás) Hűséges cselédjével, Bencé­vel együtt kiokoskodták hogy levélben könyörög Miklós szá­mára kegyeleme és bünbocsá­­natért . . . Már most amiben legjobban reménykedett, az is oda van, mert a nádorispán napkeltekor népével búcsút vé­szen a háztól ... és igy a kegyelemnek, bünbocsánatnak vége van . . . Kinos szorongás között gon­dolt erre s éppen szavakat ke­resgélt szegény, meggyötört fe­jében, — midőn iszonyatos üvöltés és vonitás harsant fel az udvaron és ablaka alatt,... A kutyák kiszöktek a széna­pajtából és megérezték a far­­kasbüzt . . . Kísérteties vonítással, dühös csaholó üvöltéssel lótottak, fu­tottak fel-alá a tornác előtt. A rengeteg nagy gyümölcsös is végtől-végig visszhangzott | az ebek vonitó kardalától. mi­be süketen belemorgott aj mindinkább közeledő menny-' dörgés tompa ropogása, mert közben a derült, csillagos ég egyszerre fenyegetően beborult j s heves szélrohamok zúgtak a gyümölcsös vén fái között.... T o 1 d i n é halotthalványan roskadt vissza karosszékébe s hangja megtagadta a szolgála­tot. — Mennem kell, drága, jó szülém. — szólalt meg csen­desen Miklós és mélyen any­ja kezére hajolt, hogy ne lássa szemében égő könnyeit. — Ne még, ne még.... csak még egy pillanatig ne. édes i fiam, hiszen alig láttalak. Ná-SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­­*“<0 dijat lejáratkor me* fizeti. 1 lám nem keresnek. Nem is sej­tik, hogy itt vagy, — lehelte hangtalanul az özvegy s resz­kető lehelteiével alig bírta el­­fujni a mécses gyenge, de mé­gis áruló világát ... — A vérebek a kertben vannak, hal­lod ... és széttépnek, ha ki­megyek! — Ne féltsen a két dögtől, kegyelmed! — viszonozta alig érthetően Miklós, mert szive fájdalmasan elfacsarodott, lát­va, hogy édesanyja mennyire meg van törve a bánattól.... Csakugyan, tompa hördülé­­sekkel bömbölt, csaholt a két véreb egy ideig az ablak alatt, azután vad dühvei tépték, ka­parták a gyepet, ott, hol a két farkas hevert.... A sötét szobába T közben egymásután villogtak be a ci­kázó villámsugarak, a szél sü­völtött és az ablak ónkarikái megrázkódtak a mennydörgés csattogó dör dőlései tői. A nagy ugatás felverte az egész házat s először zavaros kiabálás, azután ijedt orditás hallatszott az udvar felől, mit érces, hatalmas parancsszó kö­vetett, mi még a vihar tombo­­lásából is kihallatszott.... — Ez á nádorispán szava! — susog ta aggodalmasan Told iné s reszketve hallgatódzott to­vább. Néhány aggodalmas, hosszú perc múlt igy el, midőn egy­szerre rőtvörös fáklyafény vilá­gított be a szobába Toldiné majdnem hangosan felsikoltott rémületében, mi­dőn egy csoport csatlós lobogó fáklyákkal tódult a gyümöl­csösbe. Azt hitte, fiáért jön­nek! Egyrészök elszéledt minden­felé, néhányan pedig a kertben keresgéltek, de a szélvész mind­untalan kioltotta a fáklyák lángjait. % A két véreb csaholva rohant a csatlósok után, egyszerre azonban nyomot jelző dühös nlorgással rohantak be a bo­zót közé és ott tépni, rángat­ni kezdtek valamit. Az egyik csatlós utánuk ment és rátalált a félig megfulladt, eszmélet­len Beppóra....' Nagy diadallal vitték be a másik oldalon a házba, a többi azonban a kertben maradt.... CLEAN FUN 1949. december 20. s ezzel Miklós előtt a menekülés útja el volt zárva. Egy percet se késhetett to­vább! \ — Menekülj, az Isten szerel­mére, menekülj! fiam, gyorsah, gyorsan — lihegte az özvegy s reszketve kapaszkodott mind a két kezével az asztal sarkába, különben összerogyott volna.. Miklós sietve tárta ki az ab­lakszárnyakat. — A jó Isten áldja meg, drá­ga édesanyám! — és még egy­szer sietve meg akarta ölelni. Ez azonban görcsösen eltaszi­­tóttá. — Fuss! fuss! Menekülj! Már itt vannak! — sikoltotta ma­gánkívül és csakugyan a hosszú tornác rengett, dobogott az ül­dözők léptei alatt.... mire Mik­lós sebesen kivetette magát az ablakon és futni kezdett.... E percben rohantak égő fák­lyákkal, élükön Beppóval, Tol­di György és Laczfi csatlósai a kertbe, hogy körülfogják az özvegy szobáját. Egy villámlobbanásnájl azon­ban meglátták a menekülő Miklóst.... — Megállj! Megállj! — kia­bálták utána. — Elő a vérebekkel! Eresszé­tek rá a vérebeket! — ordította tajtékzó szájjal Beppo... Felhördülő süket bömböléssel rohant elő a két vad bestia, és szélsebesen száguldott tova a menekülő nyomán, mire az ül­dözők csapatja is vad orditozás­­sal eredt utána.... Toldiné pedig aléltan roskadt össze magános, sötét szobájában.,.. Miklós még a vihar tombolá­­sán keresztül is meghallotta a vérebek mély bömbölését — s tudta, hogy nemsokára beérik, ha a széllel szemközt szalad. Megfordult tehát és egy ke­rülővel az ellenkező irányban rohant tova. .. Üldözőit nem láthatta, de ezek se látták őt, mert a foly­ton hevesedő vihar minden fák­lyát kioltott. A villámok sebes cikázása pedig annyira elvaki­­totta szemeit, hogy tájékozódni sem tudott. Csak találomra ro­hant előre a vak sötétségben....­Tüskén, bokron törte át ma­gát, pár helyütt az árkokba is belezuhant s övig gázolt a víz­ben, de mindenünnen szeren­csésen kikapaszkodott.... sőt egy John K. Szollősy Temetkezési Intézet 8027 WEST JEFFERSON AVE. Telefon: Vlnewood 1-2353 Szollősy János Kálmán okleveles balzsamozó és hatóságilag enge­délyezett temetkező. helyütt úgy rémlett neki, mint­ha a gyümölcsös kerítése volna megint mellette.... Ez szeget ütött a fejébe. Hát­ha újra a gyümölcsösbe téved és egyenesen belerohan a ve­szedelembe. Alig állt meg, hogy egy kissé kifújja és valamikép tájékozni tudja magát, amidőn a vihar üvöltése között üldözőit hallotta közeledni. Káromkodva akart tova ro­hanni, midőn egyszerre valami eleven tömeget érzett megmoz­dulni keze alatt, mire leírhatat­lan tombolás és horkolás tá­madt. A zegzugos villámfénynél egy csapat ijedező paripa között látta magát, mik nekivadulva ágaskodtak, hánykolódtak jobb­­ra-balra és érces nyerítésük messze elhangzott a viharos éj­szakában.... Csendesen meghúzta magát a tomboló állatok között, mert a csapat elején két embert lá­tott, kik egyszer káromkodva, másszor meg biztató szavakkal akarták a nyugtalankodó álla­tokat lecsillapítani. (Folytatjuk) Karácsony ünnepén Irta: Buday Ferenc, a Kis Dongó clevelandi lapképviselője 2812 East 79th Street Megjött szent karácsony. Amit várva vártunk. Megszületett Jézus Örömtele házunk. Zengjen fel az ének S ajkunkon az ima: Hála neked Jézus. Istennek szent Fia. Ki e földre nekünk Szeretetet hoztál És hogy kell szeretni Szép példát mutattál. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok az összes magyar testvéreimnek. csaiiiBBaiiiaiaaaiiiiiiaaiaBaiiaaiiiiaBB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMÁSSAL. Ara csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ........................ * I A Hős Toldi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents