Kis Dongó, 1949 (10. évfolyam, 20-24. szám)
1949-10-20 / 20. szám
8-IK OLDAL KÍS DONGÓ — CLEAN FUN 1949. október 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A TŰZKŐ A cecei ember Cecétől Fehérvárig kocogott kopott tüz.szerszámával, de csak nem akart a szikra a taplóba kapni. Sok csiholás után a fehérvári vámháznál meggyül a tapló, s midőn épen rá akar gyújtani, akkor kiált rá a vámos: — Hej, atyafi! itt nem szabad pipázni---------------------------A KOCSMÁROS Veszprémben volt valaha valami Verner nevű korcsmáros: egyenes lelkű, de egyszersmind meglehetősen darócz ember. Lakott a városban bizonyos K...... nevű tehetős úri ember, M azonban igen fösvény vala, de. minthogy a vendéglőbeli társaság nem akart kimaradni, hogy mégis sokat ne költsön, a rostélyos helyett csak burgonyát kért. Észrevette azt a korcsmáros, azért midőn a tekintetes ur fizetni akart, ekkép főzte le. — Mivel tartozom? — kérdi a fösvény ur. — Mit evett a teins ur? — Levest! — Három krajcár. — Számolja amaz. — Burgonyát. — Burgonya tizennyolc. — Hallja maga! — orditja a fösvény, — hisz én nem ettem hozzá rostélyost! — Az mindegy, — mondja a korcsmáros, — hát miért nem evett?----------fl'lyja,--------EGY BÖLCS MONDÁS Bleichröderről, a nagy német bankárról beszélik ezt a kis anekdotát. Bemegy egyszer egy ember Bleiehrőderhez és néhány száz márka alamizsnát kér. — Hm, — mondja a bankár — milyen cimen kéri ön ezt tőlem? A kunyoráló szerényen szól: — Kérem, nekem volt egy üzletem, amit nagy kinnal virágozta ttam fel annyira, hogy némi csekély jövedelmecskét hozott. Aztán, mikor elkezdett jövedelmezni, félreraktam Jegy kis pénzt, vagy ötvenezer márkát. Aztán volt egy pénztárosom. Aztán ellopt -az ötvenezer márkát. Aztán megszökött vele. Aztán tönkrementem. Zokogni kezdett. BleiChröder atyai jósággal nézett rá: — Barátom, — mondta neki — szegény barátom, nem adok én magának egy vasat se. Nem én! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KL Dongó” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20 án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent, félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-ielket iiditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre, VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907-09 West Jefferson Avtnue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök ...... dollárt ...... centet a Kis Dongó ........ évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjenek tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: ........................................................................................................... Utca, box: ..................................................................... Város: ....... .............................................................. Állam.1 .................................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni A kunyoráló letörli a könyeit és megkérdi: — Miért? — Mert, ha az embernek ötvenezer márkája van, ne várja meg. míg a pénztárosa megszökik vele, hanem — maga szökik meg vele . . .-----------Ó&.---------------~ Szalai Béla, a Magyar Bank igazgatója mesélte el. Gyanúsan kopott külsejű, deresedő férfi jelent meg nála. — Nem ösmer? — kérdezte az igazgatót. Halványan emlékezett rá. — Mintha régen, régen nagyon régen . . . Az idegen aztán eszébe juttatta, hogy valamikor gazdag földbirtokos volt, aki teljesen elszegényedett és most koldulni jött. — Tudom, hogy igazgató ur tekintettel lesz egykori ösmeretségünkre, — mondta szerény hangon — és kisegít pillanatnyi zavaromból. A börze tett tönkre. A direktor zsebébe nyúlt. — Kedves barátom, — mondta, —- magam is csak hivatalnok-ember vagyok; nem adhatok többet ennyinél. S ezzel tiz koronát nyújtott át a férfinak, aki nyugodtan zsebre tette a pénzt, lassan az ajtó felé távozott és amikor odaért, és a kilincset megmarkolta, hátrafordulva igy szólt: — Mégis csak furcsa, hogy minden kis pesti hivatalnok kedves barátomnak mer szólítani! Két inas összeveszett az utcán, s a többek közt ezen szavakkal szólitá meg az egyik a másikat. — Szamár vagy te Pista! — Már ugyan hogy volnék én szamár?! Többet tudok, mint te! — No, ha többet tudsz, mint én, hát mondd meg, mikor róka a róka? — Ilyen kérdést én is tudnék adni; ez bizonyosan találós mese. — Lásd, hogy mégis szamár vagy!.... A róka akkor róka, ha magában van; mert ha ketten vannak együtt, már nem róka, hanem rókák!--------------------------KINIZSI FEJE Mátyás király Kinizsi Pált követségbe akarta küldeni a törökökhöz olyan ügyben, hogy feje is meglehetősen veszedelemben forgott. Hogy Kinizsinek nagyobb kedve legyen, azzal biztatá Mátyás király; —. Ha a török elütteti a te lejedet . . . tüstént a törökökre megyek, s addig nem nyugszom, mig harmincezer töröknek fejét le nem ütöm a tiedért. — Jól van, jól, fölséges uram — mondja Kinizsi — de azon harmincezer törökfej egyik sem illik Kinizsi Pál nyakára, mint a magamé, mert: nem illik mindenhez minden.-------------------------MAI HÁZIZ ASSZONY OK — Mondd, Aranka, hány cselédetek van? — Mindig kettő. Az egyik megy, a másik jön. Hevesi Dalok Jó kedvünk van, azért jöttünk Mulatni, Bort inni és a cigánnyal Huzatni. Egy kancsó bor, meg sem kottyan Minekünk. Hogyha elfogy, mindig újra Rendelünk. Üresen áll már a kancsó Bort bele! Ide hamar a javából S le vele! Annyi itten a jó bor mint A tenger, Ki a lábán ma megállhat Nem ember. Gyere ide feleségem, Itt a bor. Ha megittuk csókra kerül Majd a sor: HEVESI ur, töltsön mert én Szomjazom, — Te meg adj egy édes csókot Galambom. Koccintsál hát feleségem Énvelem. Bortól jön meg az igazi Jó kedvem. Megcsókolom eperpiros Kis szádat, — Te meg cigány húzd el újra Nótámat. Borban, dalban, van nekünk az Örömünk, HEVESIHEZ azért gyakran Elmegyünk. CAFÉJÁBAN a legjobb bor Kapható, Ki hozzá jár. csak az tudja Mi a jó. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
