Kis Dongó, 1949 (10. évfolyam, 20-24. szám)
1949-12-20 / 24. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1949. december 20. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of of each month hr KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-00 W. JEFFERSON ATE. DETROIT 17, MICR. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Főmunkatárs: Esthey István Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copv 10c — Egyes szám 10c j------------------------------------ i Hirdetési árak: egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter j Jaly 1, 1942, at the post office at j Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. GONDOLJ A SZEGÉNYEKRE KOLOS BÉLA A zordon tél megérkezett Süvít a hideg szél, Kis magyarok szemeiből A könny némán beszél: Azt mondja nektek emberek: Segítsetek, segítsetek, Fázik a sok kis árva, Mert nincs meleg ruhája, Kér, könyörülj meg rajta, Legyen néhány falatja. A szegények menházában, Miként mi, úgy várják Szomorú öreg magyarok Szent Karácsony napját. Tőletek függ csak emberek, Segítsetek, segítsetek, Meleg legyen szobájuk, Ne legyen üres táluk. Szükség van adományra Az Árva és Aggmenházba. De én a címet nem tudom? Jól van hát most ideirom, De aztán ám el ne feledd, Nyisd meg szived és a zsebed! SZT. ERZSÉBET KATOLIKUS ARVA- ÉS AGGMENHÁZ P. O. Box 142 Bloomfield Hills, Michigan. LITTLE FLOWER INSTITUTE Springfield Road Darby, Pennsylvania ISTENI MEGVÁLTÓ AGGMENHÁZ, DAUGHTERS OF THE DIVINE REDEEMER Lander Road Chargin Falls, Ohio BETHLEN HOME Ligonier, Pennsylvania.---------------------------NŐI AUTÓHAJTÓ — Kisasszony, — mondja haragosan egy autós egy nőnek, akinek kocsijával összeütközött, — ha ön fordulni akart a kocsijával, mért nem tartotta ki kezét s azzal jelt adott volna? — Minek, hiszen én mindig itt fordulok be, tehát tudhatja azt mindenki. A JÓSZIVÜ BETLEHEMESEK November hónapról már csak néhány nap volt hátra. Az iskolában mindig több és több szó esett már a “Mikulásról” és a karácsony örök-, szép ünnepéről. A beálló hide-; gek pedig a tél örömeit: a kor-1 csolyázást, szánkózást, hóembercsinálást juttatták eszükbe a diákoknak. A Washington utca eleven diákjai ilyenkor még elevenebbek lettek. Csak; úgy folyt a szó az ajkukról. De boldog napok lesznek is azok. De sok-sok öröm vár reájuk! Mindenki örült, csak Szakonyi Karcsi volt csendes és hallgatag. Az óra utáni tizpercekben elhúzódott egy sarkoba, szomorúan nézett maga elé s nem egyszer könnyel telt meg a szeme. A szemfüles Kanizsai Laci vette legelőször észre, hogy va-j lami bánata van Szakonyi Karcsinak. Mindjárt szólt barátainak, Varga Pistának, Erős Palinak, óhegyi Ferinek: — Gyerekek, valami baja lehet Szakonyi Karcsinak. Gyertek, kérdezzük meg tőle, mi bántja! Karcsinak jólesett az érdeklődés. Látta, hogy igazi, baráti szeretettel érdeklődnek bánata iránt, kiöntötte hát szive keservét s könnyek közt mondotta el, hogy édesanyja igen beteg. Pedig nagy szó ez őnáluk! Édesanyjuk szegény, özvegy mosóné, aki két keze munkájával keresi kenyerüket. Amikor Karcsit és kis húgát, a hatéves Mariskát reggelenkint elbocsájtja az iskolába, azonnal fut a munkahelyére s dolgozik sokszor késő estig. így tudja csak megkeresni a mindennapi betevő falatot. És most beteg. Otthon fekszik tűzpiros arccal, meg se tud mozdulni, mert nagyon meghütötte magát munka közben. Az utolsó falat kenyeret fogyasztják már; szobájuk hideg, mert fájuk nincs: édesanyjuknak orvosságot sem tudnak venni, mert semmi pénzük sincs. Mi lesz velük!? Dt szomorú “Mikulásuk,” de szó moru karácsonyuk lesz! . . . Hullottak Szakonyi Kares könnyei, mig ezeket elmondot ta s Kanizsai Laciék is majd nem sirva fakadtak, mert együttéreztek szenvedő, kicsiny pajtásukkal. A csengő megszólalt. Vége volt a tizpercnek; be kellett menni az osztályba. Kanizsai Laci bizony nem igen tudott figyelni. Egyre az motoszkált a fejében, hogy Karcsiékon valamiképen segíteni kellene. De hogyan? — Egyszer csak megvillant valami az agyában. Igen, ez jó lesz! s szinte hangosabban dobogott a szive az örömtől, hogy az a valami eszébe jutott. Óra után magához intette barátait: — Fiuk, jöjjetek hozzánk, mert valami nagyon fontosat! akarok veletek megbeszélni! | Varga Pista, óhegyi Feri, | Ei'ős Pali s még néhányan készségesen követték. Otthon j aztán Laci előadta tervét. — Tudjátok, hogyan segíthetnénk mi Szakonyi Karcsié-I kon? j A fiuk várakozásteljesen néztek rá: — Halljuk! Halljuk! — Közeledik karácsony szent ünnepe s ilyenkor a karácsony előtti hetekben “betlehemesek” j szoktak házról-házra járni. Csi- I náljunk mi is “betlehemet,” öltözzünk pásztoroknak, tanuljunk be szép verseket és mondókákat, kopogtassunk be es- I ténkint a jószivü családokhoz s adjuk elő betlehemes játékunkat. Ha azért aztán valami jutalmat kapunk, azt adjuk mind Szakonyai Karcsiéknak. A fiuknak tetszett a .gondolat. — Ez bizony jó lesz! Hanem akkor fogjunk hozzá minél előbb, hogy ne sokáig nélkülözzenek Szakonyiék. A következő egy-két nap lázas munkával telt el. Laciék egy istallóféle épületet ragasztottak össze kemény papirból. A belsejébe szines képeket tettek, amelyeket olcsón kaptak a papirkereskedésben. Ott volt látható a jászolban fekvő kis Jézuska; édesanyja, szűz Mária, neveíőatyja, szent József. Pásztorok s a napkeleti királyok térdeltek jászola körül s báránykák nézegettek kíváncsian a kis Jézuskára. ügyesen helyeztek el mindent a fiuk. A verseket és betlehemesmondókákat is egy-kettőre megtanulták. Télikabátjukat egy két régi szőrmével s ruhadarabokkal átalakították pásztorbundává; Benko borbély bajuszt és szakállt ragasztott a fiuknak s estére kelve olyan pásztorok lettek, hogy még a betlehemi pásztorok is társaiknak fogadták volna őket . . . Megkezdték a betlehem járást. Esténkint több családhoz bekopogtattak s illedelmesen megkérték őket, hogy előadhassák betlehemes játékukat. Komolyan, szépen viselkedtek a fiuk, szivesen is engedték hát be őket a lakásokba. A kis Jézuskáról, a betlehemi pásztorokról kedves, okos dolgokat mondottak s megmutatták a családban mindenkinek betlehemüket. Úgy megszerették őket, hogy alig akarták elengedni. Mikor pedig megtudták, hogy egy szegény ínségben lévő család részére gyűjtenek, szivesen adtak nekik ajándékot. Igen, mert a isetlehemjárás régi, kedves, szép szokás s ha ennek megfelelően szépen, komolyan, a betlehemi Jézuskát szerető lélekkel végzik ezt a betlehemjárók, akkor mindenkor szivesen látott vendégek a családoknál. Meg is mondotta Kerekesné a fiuknak magyarán: — Ti, fiaim, akár mindennap is eljöhettek, mert ti úgy járjátok a betlehemet, ahogy kell. Kanizsai Laciék nem is merték remélni, hogy olyan nagy szeretettel fogadják őket. Annál szívesebben mentek hát házról-házra. A kapott sok ajándékot aztán minden reggel utolsó centig odaadták Szakonyi Karcsinak. Vigye haza beteg édesanyjának, hogy vehessen orvosságot, tudja befűteni a szobát s tudjon erősitő ételeket vetetni magának s kicsiny gyermekeinek, Szakonyiné az orvosságtól a jobb tápláléktól napról-napra jobban lett. Nem sirt már Szakonyi Karcsi sem, hanem boldog, hálás szemmel tekintett jószivü osztáiytárasira. -— Egyik napon pedig, karácsony előtt Szakonyiné elhagyta betegágyát. Első útja az iskolába vitt s örömkönnyeket sirva köszönte meg a kis betlehemeseknek, hogy segítettek rajta és családján.
