Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

52 Méltóságos Elnök Ür ! Mélyentisztelt Uraim ! Meghatottan állok önök előtt. Hírből eddig ís hallottam, de most már magam is tapasztaltam, hogy milyen erős szeretettel és megható hálával ragaszkodnak nevelő rendjük és iskolájukhoz. Az emberi érzelmek között az a legnemesebb, amely önzetlenségből fakad. Az önök ragaszkodó és hálás szeretete önzetlen, épen ezért nemes és meghaló. A tanári pálya önzetlen hivatás. Anyagi javak nem kecsegtetik a tanárt. Egyetlen, de viszont a legértékesebb jutalma tanítványainak sikere és boldogulása az életben, tanítványainak későbbi szeretete és hálája. Önök, Uraim, ezt a legértékesebb jutalmat ajándékozzák nekünk. Fogadják érte szívből jövő köszönetünket, s kérjük, hogy tartsák meg továbbra is rendünket és iskolánkat hálás szeretetükben. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy e napon tartotta a rendfőnök névünnepét is. Az osztályelnök őszinte tiszteletét tolmácsolta a főpapnak valamennyi egybegyűlt nevében. Az üdvözlésre a rendfőnök így válaszolt: Nagyon köszönöm Elnök úrnak hozzám intézett szép szavait és az engem ért megtiszteltetést. Tudom, hogy nem személyemnek szólnak, hanem annak a tisztségnek, amelyet betöltök. És ez jól is van így ! S amint önök sem a személyekhez kötik az önzetlen hála és a ragaszkodó szeretet nemes érzelmeit, éppen úgy a rendfőnök is szívének szeretetébe zárja nemcsak saját tanítványait, hanem mindazokat, akik rendünk iskoláit látogatták. De Ígérem, hogy az előlegezett megtiszteltetést törekszem személyesen is megérdemelni a jövőben. Sok ismeretlen arcot látok magam előtt, de el merem mondani, hogy idegent egyet sem ! Hiszen önök mindnyájan rendünk szellemi gyermekei. Éppen ezért az atyáéhoz hasonló szeretettel zárom szívembe kedves mindnyájukat. De a premontrei szeretetéhez még egy másik szeretet is járul. Zala vármegyében születtem és nevelkedtem. Önök is mélyen tisztelt uraim, zalaiak, vagy legalább is vármegyém iskolájában nevelkedtek. Azért önök iránt bennem a premontrei szeretethez a zalai szeretet is járul. Ezt a kettős szeretetet nyújtom önöknek, és kérem, hogy fogadják azt szívesen ! A prépost úr lírai megnyilatkozását meleg ünneplés fogadta. A baráti hangulato't csak fokozta Kovács tábornok váratlan serleg-beszéde, amelyben Szent Norbert erényvirágait csokorba szedte. Kiemelte közülük az istenfélelmet és az emberszeretet gyógyító szereit, mint amelyek egyedül képesek kiemelni az emberiséget a háborús lelkület tengeréből.. Intézetünknek és a keszthelyi diákszövetségnek a sok öröm mellett gyásza is volt, még pedig nagy gyásza. A régi keszthelyi és gimnáziumi emlékeket szorgalmasan gyűjtő FÜLÖP VIKTOR 1876 -1943. öregdiák elköltözött az élők sorából. Régi keszthelyi iparos család sarja volt. Mindenki ismerte és szerette. Keszthely sok-sok irata és emléke elpusztult volna, ha szülővárosa iránt érzett mérhetetlen szeretete nem menti meg a papírkosárból és szemetes ládából. Gyűjtőmunkáját kiterjesztette a gimnázium történetére is. Két hatalmas kötet őrzi az ő emlékét. Munkájának címe: „Emlékezzünk régiekről." Tartalmazza a Vaszary