Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

51 részesült ingyenes étkeztetésben, ezzel 18-ra emelkedett azoknak a volt keszthelyi diákoknak száma, kik a Diákszövetség által nyújtott ilyen segélyben részesültek és végezték vagy végzik tanulmányaikat. A Diákszövetség gondja a gimnázium jelenlegi tanulóira is kiterjedt, az ösztöndíjak és jutalomdíjak az 1942—43. tanév végén 556 P 32 f-t tettek ki. . . . A közgyűlésen elhangzó jelentés mindig örömmel emlékezik meg a Szövetség tagjait az elmúlt év folyamán ért kitüntetésekről, viszont mély fájdalommal áldoz az elköltözött öregdiákok emlékének. A sors minden évben meglátogatja a Szövetséget, s elszólítja egy-egy buzgó, lelkes tagját. Most Fülöp Viktor keszthelyi öregdiák barátunkat gyászoljuk, akiben az Alma Mater múltjának fáradhatatlan kutatóját vesztettük el. Egy percnyi néma csenddel áldozzunk emlékének ! A Szövetség épületén támadt rések azonban örvendetesen eltűnnek. Uj tagok jelentkeznek állandóan. Az elmúlt évben is több buzgó taggal szaporodott táborunk. A Szövetség havi összejövetelei mindenkor igen látogatottak voltak. Ezek baráti hangulatába gyakran csendültek bele szép elgondolások és tervek, melyek megvalósítása részben megtörtént, részben folyamatban van. — A seregszemle végetért! Az elmúlt év ízével lelkünkben szálljon hálaadó imánk az égbe, kérve a Szentlélek Úristen áldását az eljövendő évre is, Szövetségünk működésére és annak minden tagjára. Legyen értelmünk éber, szívünk tiszta, lelkünk hitben és eszmei kincsekben gazdag. Tanítson meg bennünket a jóság és bölcseség erényeire, hogy ne bántsuk egymást, hogy béküljön meg e felgyújtott világ és szeretettel kezdjünk a rombolás után az építés fáradságos munkájához. Világosítsa meg azok lelkét is, akik a sors végzése folytán népek sorsát intézik, hogy emberi belátással, testvéri szeretettel, megbocsátó irgalommal vezessék a rájuk bízottakat a megbékélés felé. Kérjük, fürössze meg e vérben és könnyben ázó földet az irgalom vizében, oltsa el özvegyek és árvák könnyével a felgyújtott otthonok lángjait, hogy újra a szelíd szabadság áradjon el a rettegés, az elnyomás, a hallgatás sötét örvényei felett. Terítse széjjel meleg sugarait a földön, hogy újra érdemes legyen élni, tanulni, alkotni. Legyen velünk, maradjon velünk, ezt kérjük alázattal, halkan." A főtitkári beszámoló után Kovács József osztályelnök újabb keszthelyi diákportréját mutatta be. Ez idén Lakits Vendellel, a nagy nevelővel foglalkozott. A vindornyafoki születésű nagy pedagógus a keszthelyi gimnázium növendéke volt. Nagy tehetsége és kiváló szakismeretei hamarosan a fővárosba juttatták, ahol a kultuszminisztérium és a magyar pedagógia állandóan igénybe vette tudását. Hazai levegő, otthoni környezet, balatoni rajongás csengett ki a tábornok minden szavából. Külön eseményt jelentett az összejövetelen Simonffy Jenő csornai prépost felszólalása. Szeretettel kereste fel első alkalommal az öregdiákok társaságát. A következő szavakkal fordult az egykori diákokhoz: 4*