Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

50 Közoktatásügyi Tanács kinevezett elnökéről, aki ez évben ünnepelte 10 éves főapáti jubíleümát. Köszönti egyben a fővédnököt, a személyesen megjelent csornai prépostot, Simonffy Jenőt. Majd így folytatja beszámolóját: „Kicsiny körünk gazdagnak vallhatja magát, ha végigtekint vezető íérfiainak során. E férfiak elseje, Szövetségünk lelke, főmozgató ereje, a mi szeretett Osztályelnökünk. Nem a szavak üres frázisaival, hanem a szív mélyéből áradó érzelmekkel, öregdiák szeretettel közeledünk feléje, a mindnyájunk „kedves Jóska bátyjához", hogy megköszönjük neki mindazt a sok fáradságot, munkát, utánjárást, amelyet Szövetségünk érdekében kifejt. Az ő idealizmusának gazdag tárházából bőven juttat mindenkinek, sokrétű tudásából, emberszeretetéből sokan táplálkoznak, az ő ösztönzése, útmutatása mindnyájunk erőforrása. Gondja, figyelme, egyaránt kiterjed az öregdiák táborra és a jelenlegi premontrei ifjúságra. Nemes emberi alakja eszményként lebeg előttünk. Mindnyájunk hálás szeretetének kifejezéséül kérjük a Mindenhatót, hogy kegyelme kísérje, erősítse őt továbbra is áldásos munkásságában. A vezetésre hivatott öregdiákok egy másik kiváló személyisége, tudományos világunk elismert egyénisége, Szövetségünk egyik társelnöke, dr. Tompa Ferenc egyetemi tanár. Hogy a mi Diákszövetségünk a maga körében egyik gyújtópontja a szellemi és erkölcsi megújhodásnak, amely a lelkiség világszemlélete nyomán hazánk társadalmában még a világháború ellenére is bőven sarjad, az ilyen férfiak működésének köszönhető. Köszöntjük őt abból az alkalomból, hogy a Katolikus Nagygyűlésen bátor szóval tett hitet elvei mellett, s bölcs elmével adott tanítást egy egész ország katolikus nemzedékének „Dolgozzunk a magyar jövőért ifjúságunkkal" című beszédében. . . . Nem csekély feladat jutna osztályrészemül, ha Szövetségünk vezetőinek és minden érdemes munkásának működését jelentésemben érdeme szerint akarnám méltatni. Mindenesetre a köteles elismerés határain túl a legmelegebb szeretet s őszinte hála érzésével kell megemlékeznem dr. Berkes Róbert társelnökünknek havi összejöveteleinken mondott, mindig tanulságos, az érdeklődést lekötő, irányvonalat mutató előadásaiért, az úgynevezett nagysikerű „negyedórákéért. A közért vállalt eme értékes előadásokért legyen az ő legszebb jutalma, hogy fejtegetései során mielőbb bejelenthesse nekünk a várvavárt béke s egy boldog, integer Magyarország hajnalát." Majd üdvözli dr. Klempa Károlyt, akit a Szent István Akadémia rendes tagjává választott és dr. Szalay Albin igazgatót, akinek Budapesten az Angolkisasszonyok templomában mondott ezüst miséjén a Szövetség tagjai igen szép számmal vettek részt. A jelentés továbbá elismerőleg szól a keszthelyi ifjúság új lapjáról, „A Keszthelyi Premontrei Díák"-ról. „Az Alma Materben él az ősi szellem és hagyomány, hogy diákjaink útját mind az iskolában, mind az iskola után egyengesse. Ezt a munkát igyekszik megkönnyíteni a Szövetség szociális támogatása, amennyiben az egyetemet végző fiataloknak nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást is nyújt. A Diákszövetség közbenjárására — jobban mondva Osztályelnökünk utánjárására — az elmúlt évben ismét három egyetemi hallgató