Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

32 misézett. Többször helyettesített beteg vidéki plébánost. Litániák végzésében, leventék, katonák gyóntatásában segített. Dr. Klempa Károly vasár- és ünnepnapokon a hercegi kastély kápolnájában misézik. Segített a katonák gyóntatásában. Győrött január 24-én szentbeszédet mondott a hivatalos Szent Margit ünnepségen a karmelita templomban. Egy—két alkalommal vidéken kisegítette a plébánost. Dr. Miklós Ráfael a Ranolder Intézet állandó misézője, októberi és májusi litániákat végzett. Misézett és prédikált vidéken is. Katonák, leventék gyóntatásában segített. Dr. Saller Hermann többször misézett és szentbeszédet mondott vidéken; segített katonák és leventék gyóntatásában. A tanulók gyóntatásában minden szerzetes-tanár résztvesz. A vasárés ünnepnapi 8 órai diákmisét felváltva mondjuk szünetben is. A plébániát és a Karmelt a szükségnek megfelelően a többi rendi tanár is kisegíti helyben és vidéken egyaránt. A tanulók száma és elhelyezkedési viszonyaik (internátus). Jelen iskolai évre 348 nyilvános tanuló iratkozott be. Ez néggyel kevesebb a tavalyi létszámnál. I—III. osztályokba a kat. tanügyi főigazgató, az I. osztályba a VKM. engedélyével létszám felett vettünk fel tanulókat, A magántanulók száma idén 38 volt, ezek közül 8 leány. A háborús viszonyok miatt más intézetek magántanulói is itt vizsgáztak. Ez is oka annak, hogy a magántanulók száma a tavalyinál 23-al több. A beírt tanulók közül év végén bizonyítványt kapott 341 nyilvános és az év folyamán 32 magántanuló. Meghalt 1 tanuló : elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Rózsaálló májusban, a remények és ígéretek hónapjában kellett elvesztenünk Őt. Az egyre ritkuló fiatal magyar gyümölcsösben újra végigsepert a halál dermesztő lehellete. Nemzetünk nagy megpróbáltatásainak korát éljük. A legszörnyűbb tragédiák egyremásra szemünk előtt játszódnak le, szinte meg kell szoknunk őket. . . . Mégis, amikor a Béke honában, rákosi friss hantja felett száguldottak a bombázó gépek, szívünkbe markolt az élet nekünk oly megfejthetetlen ellentét-játéka és egész emberi létünk tehetetlensége, parányi volta. Kora ősszel kezdte meg hosszas betegeskedését, fiatal, fejlődő szervezetét egyre gyakoribb meghűlések gyengítették. Pedig mennyire bízott felgyógyulásában ! Egy nagy vágya volt csak, hogy még egyszer visszatérhessen a keszthelyi gimnáziumba, barátai körébe és folytathassa tanulmányait. Még betegágyán is készült az évvégi összefoglalásra. Nem volt komoly szellemi munka, vagy frissítő sport — különösen a labdarúgást ked. velte — amelyben ne szerepelt volna. Tanárai és társai is értékelték nem-mindennapi tehetségét, becsületes igyekezetét és szerették a szerény, csendes, örökké mosolygósarcú, jól nevelt fiút. Özvegy édesanyjának egyetlen reménye és támasza volt. Vele sok szép magyar ígéret és akarás szállt a sírba fájó emléket hagyva mindannyiunk lelkében. KUTNYÁNSZKY ISTVÁN 1927-1944.