Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

Árpádházi Szent Margit. . . . „O szerető atyámfiai, gondolván Magyarországnak veszedelmit, bőséges könnyhullatásokkal engeszteljük az mindenható Istent, hogy ha kinyitanája az ő jegyesének érdemének kincsét, hogy az ország ne jutna nagyobb veszedelmekre, miképen akkoron !" Minden magyar szív hálája és köszönete szállt Róma felé, amikor XII. Pius pápa „Maxima inter munera" kezdetű bullájával a magyar szentek gloriolás seregét új liliommal gyarapította. A gondviselő Isten csodálatos végzése most is jelet küldött az égből, jelet, hogy a remény tüzét gyújtsa meg minden magyar ember lelkében. Mintha nem is fordult volna az idő forgandó kereke! Mintha 1944ben is 1240-et kellene írni a krónikákba. Kelet döngeti Nyugat kapuját. Kultúrátlanság, barbárság, vér és halálfej kínálják a nagy hasonlatosságot. S ekkor fehér ruhát ölt a fehér lélek, szegénységbe öltözik a lelki gazdagság, az áldozat és engesztelés igájába hajtja fejét — a királyi szabadság. Árpádházi Boldog Margit dicsősége 1943-ban csak betetőzödött, de már akkor kivirágzott, amikor a liliomlelkű királyleány legelőször lépte át a Nyulak-szigeti Domonkos nővérek klastromát ... A hősiesség, az áldozat és engesztelés, az istenszolgálat és nemzetszolgálat azért vonult be a zárda próbáratevő falai közé, hogy a törékeny-testű, de hőslelkű magyar leány vérében lángra lobbanva Isten jeleként tűnjék fel a sorsüldözött magyarság világháborúban beborult viharos égboltján. A Nyulak-szigete azóta szent zarándokhelye a magyarságnak. Jákob kútja, az élet forrása, amelyből erőt, bizalmat, reményt meríthetünk. A Nyulak-szigete azóta a legszebb példák csodahelye, ahol az édesapa megtanulja, hogy a hazaszeretet az istenszeretet kohójában edződik és