Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

19 A diákcsinyek között említi a gyümölcs-és dinnye-lopást, ritkábban a kis libák elvitelét, ha a mezőkön legeltek. 0 maga is grammatista korában belekeveredett egy alkalommal valami dinnye-elcsenési kalandba. Lelkiismerete azonban hamarosan megszólalt benne, lihegve futott haza s többet nem vett részt benne. A nagyobb diákok sokszor összetűztek toborzó katonákkal s egy alkalommal pl. társuk kiszabadításában maga György is résztvett, ő volt a „spion". A szöktetés valóban sikerült, de a diákok azután kemény büntetésben részesültek a katonáktól. Öt csak azért nem bántották, mert — mint minden évben gyümölcsérés idején — éppen hideglelésben feküdt. Hogy egyéb nagyobb diákhibákba nem esett, azt őrangyalának tulajdonította. Mint diákerényeket említi elsősorban a jámborságot és az összetartást (sodalitás). Ezzel a kellemesnek mutatkozó önéletrajz be is fejeződik. íme végigvonult előttünk a jeles férfiú keszthelyi diákéveiből egykét jellemző esemény, amelyek ha nem is engednek részletes betekintést életébe, mégis elég jellegzetesek ahhoz, hogy belőlük néhány téves adat kiszűrésével fogalmat alkothassunk magunknak a keszthelyi ferences gimnázium egykori jeles diákjáról, az intézet szelleméről s néhány örök emberi gyarlóságnak is szükségképpeni létezéséről. Sajátos véletlene a sorsnak, hogy a tudós önéletrajzából csak a keszthelyi diákévek maradtak meg, s talán ő örült bensőleg a legjobban, hogy többet lerögzíteni gyermekkori éveiből nem is tudott. Szerénysége tiltakozott mindenféle jóbaráti ösztönzéssel szemben. De ott élt lelkében ellenlábasként a mély tanítványi hála, amely vallomásra bírta. Ezen gondolat jegyében engedett csak a sok noszogatásnak. Hogyan is fejezi ki magát az önéletrajz kezdetén ? „Azok a férfiak, akik ércnél maradandóbb emlékeket emeltek és hírnevüket az irodalmi világban elterjesztették, többnyire célszerűnek és érdemesnek tartották, a maguk emlékezetét a saját koruknak, vagy az eljövendőnek beajánlani azzal, hogy egyrészt vallomást tettek hálás elkötelezettségükről azok iránt, akiknek behatóbb munkássága révén — tudomásuk szerint — előbbre jutottak, másrészt hogy az emberi sors rejtélyeinek felfedésével másoknak megmutatták a dicsőségre vezető utat. En a világ erkölcseit és korom körülményeit, amelyek közé kerültem, továbbá egész élettervemet tévedéseim és fogyatkozásaim megjavítása végett — amennyire visszaemlékezem rájuk — őszinte vizsgálat tárgyává fogom tenni." A félszázadot meghaladó tudományos pálya, a tiszta hazaszeretettől ihletett szakadatlan munka, II. Józseftől I. Ferenc Józsefig szavait mindenben igazolta. 2*