Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

12 hogy Atyám betegágyánál az illető tanúságokat és imádságokat olly ügyesen tudtam előadni: hogy hallám: ejnye de derék pap lenne belőle ... a tanulásban pedig olly előmenetelt tettem, hogy akkor is, midőn hazahivattam: Gyuri, megholt Apád, első voltam társaim sorozatában." Atyja halála után Brányi páter lett a második apja, az iskola pedig egyetlen öröme. Brányi a latin és görög nyelv szabályait nagyszerűen tanította, úgy hogy szinte feledhetetlenül vésődtek emlékezetébe. A hanyagokat avval büntette, hogy 4, 5, 10 oly görög szót, mely még nem fordult'elő, fel kellett írniok a táblára. Már ekkor kellett kisebb beszédeket és gyakorlatokat készítenie latin és görög nyelven. Az önéletrajz említi a régi tanárok ama szokásos eljárását is, hogy az egyes osztálycsoportokat versenyszerűen szembeállították. így a minor parvistákat a major parvistákkal, ez utóbbiakat pedig a principistákkal. György is a latin nyelv elemeiből kapott verseny-tételeket. Át kellett adnia helyét egy minor parvistának, de másik alkalommal irodalmi versenyen visszanyerte régi helyét. A győztes verseny alkalmával kellemetlen bőrbetegséget (scabie inficior, azaz rüh) kapott. Az édesanyja és Kamii testvér, a ferences konvent orvosa gyógyította ki kenőcseivel. Gúnyosan teszi hozzá az esethez: „Cautela nec ín hoc genere superflua", azaz óvatosság e tekintetben sem felesleges. A harmadik tanév (1777—78). Ebben a tanévben végre hivatalosan is a gimnázium első teljesjogú osztályába került, azaz principista lett. Osztály-tanára Babay Gáspár volt. Erre Fejér úgy látszik már nem emlékezett vissza, mert feljegyzéseiben nem említi meg. Brányit a rend vezetősége háron évre szabadságolta. Uj tanárát erősen kritizálja, midőn azt mondja róla, hogy tanításra és fegvelemtartásra nézve sokkal gyengébb volt mint Brányi. Mestere igen válogatott büntetésekkel fegyelmezett. Az önéletrajz többek között említi a korbácsolást, szájfelpeckelést, az ujjak hegyére mért botütéseket — kormosok — s mindezeket a szigorú büntetéseket a nevelők úgy látszik gyakran és szívesen alkalmazták. Két eseményre emlékszik vissza ezen iskolaévből: Ő kapta meg egyik előkelő szülő ajándékát, egy szép képet (iconem exímiam), mert meg tudta mondani, hogy bőrzsák latinul — utert-t — jelent. Gróf Festetics Pálné szül. Bossányi Júlia grófnő fiával Györgygyei, aki később a Georgikont alapítá, megjelent az iskolai előadáson. Tőlük „Windisch: Kurze Erdbeschreibung und Geschichte von Ungarn" c. könyvet kapta ajándékba. Önéletrajzában így ír az eseményről: „Non in ludis olympiacis victori major voluptas ac glória mihi", azaz az olimpiai játékokon nyert babér nem okozott volna nagyobb örömet a versenynyerőnek, mint Festeticsné figyelme. Toldy Ferenc joggal fűzi hozzá: „ki tudja neme könyv gerjeszté fel Fejérünkben azon fogékonyságot a história iránt, ame-