Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

Jubileumi emlékezés a keszthelyi premontrei gimnáziumról. Irta: Dr. Gárdonyi Lajos h. városbíró. A keszthelyi premontrei gimnázium ormára december 13-ikán felkerül a jubileumi lobogó. A zászló vidám szárnyalása a decemberi szélben kettős jubileumot hirdet, amely két jubileum azonban egy talajból nőtt ki. Most van ötven éve, hogy a keszthelyi algimnáziumot főgimnáziumi rangra emelték s annak is félévszázada, hogy ezt a fejlesztést lehetővé tevő uj épület elkészült. A jubileum napjaiban és óráiban viszszaszáll az emlékező gondolat a múltba. Nem messze, csak ötven év rövid távolába. Nem is olyan nagy idő ez, még csak egy emberöltő sincs. Még egyharmada sincs a 170 éves intézmény életének. Mégis rettentő sok idő ez, ha beleállitjuk az események forgatagába, de főként akkor, ha a tanulóseregek számát nézzük, amelyeket félévszázad alatt az életbe kibocsátott ez az elsőrendű kultúrintézmény. Akik valaha is diákjai voltunk a keszthelyi premontrei főgimnáziumnak (később reálgimnáziumnak), most gondolatban mind odaborulunk az Alma Mater keblére s örömkönnyeket hullatunk a meghatottságtól. Mert ez a jubileum elsősorban a mi ünnepünk, akik az uj épületben kezdtük középiskolai tanulmányainkat, több-kevesebb évig koptattuk padjait, de legfőképpen azoké, akiket egyhuzamban eltöltött nyolc év után az uj épület anyai gondoskodása bocsátott ki az életbe. Akik még a mai rendház boltíves szqbáiban jártak a „fehér-papok" elé, azoknak régibb diákemlékei vannak; akiket tanáraink az uj épületben vezettek be a deklináció és konjugáció rejtelmeibe s egyéb rejtelmes tudományokba, azok minden emlékünkkel ehhez a mai iskolához vagyunk kötve. Sokszor elnézem a gimnázium épületét; falain meglátszik a félévszázad nyoma. Behunyt szemmel visszaidézem az épület egykori környezetét; az biz alaposan megváltozott máig. Csak egy maradt régi az épületen belül és kivül: a régi premontrei szellem, mely élteti és fenntartja az intézetet. Talán egyetlen kultúrintézmény se töltött be Keszthely életében olyan fontos hivatást, mint a gimnázium. Innen került ki Keszthely vezetőrétegének gerince. De ez rakta le a sokszáz és ezer keszthelyi tanuló élete alá az alapot, melyre egész jövő boldogulását felépíthette. A gimnázium igy, bár tanulóinak egy része közeli és távoli vidékekről sereglett össze, személyi vonatkozásánál fogva elsőrendűen keszthelyi intézmény. De ilyen a jellege tárgyi vonatkozásainál fogva is. Mert hogy a gimnázium megmaradhatott Keszthelyen s lehetővé vált főgimná-