Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

70 viruló virágot, építsetek sikerből és áhítatból tornyot fel az Égig, harang zúgjon diadalt benn békés földön végig! * * * A hírnév állomásairól ma hazajött néhány keszthelyi öregdiák, hogy művészetük ragyogtatásával köszönjék meg a kék-fehér rend tanárainak az elindítás soha-soha el nem felejthető, el nem homályosulható áldozatát. Aki Keszthelyen járt premontrei gimnáziumba, nemcsak a tudás kincseivel gazdagítja elméjét, de betölti lelkét is olyan szépségekkel, melyek az elfáradás korában is élénkítik az öregdiákot s hálával gondol vissza szárnyaló lepke-éveire akkor is, mikor már a gyertyák csonkig égtek. * * * A keszthelyi diákok ünnepi megnyilvánulását magasra emeli József Ferenc királyi herceg Őfensége, aki poéta lelkének szép virágaiból, a Balatoni költemények-bői mutat be egy kis csokrot nekünk. Márkus Lily, Gyenes Lajos festőművész, kedves diáktársunk felesége, az olasz városok kényes publikumát is már sokszor elragadtatta, ma nekünk játszik; Laczó István a M. Kir. Operaház büszkesége - ma nekünk énekel; Zsedényi Károly Operánk dédelgetett balettmestere - ma nekünk táncol; Balázs Gyula zeneszerző, ma nem a rádiónak, nekünk komponál, - mert ma összefogott minden múzsa, hogy zengő dallal, ékes szóval, fenkölt muzsikával dicsérje a Teremtőt, hálálja a jót, amit jóemberek adtak az áldásaiban gazdag kornak, mely ma jubiláris határkőhöz érkezett.