Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

63 világ, hol a rend, a fegyelem ritkán látott vendég, sőt nem szívesen látott vendég.. .. Hát ez nem így van! Azok a magasabb esztétikai szempontok, melyeket a művészeti ideálok megteremtettek, legyen az az építészet a festészet, a szobrászat, vagy akár a zene világában, mindenkor a legszigorúbb rendben épülnek fel.. . A művészeti igazságok olyan igazságok, melyeknek mondhatni abszolút matematikai törvényszerűségeik vannak. Hogy megértsétek ezt, egy példával iövök : Ha lefest a festő valakit, vagy megmintázza a fejet a szobrász, az akkor fog hasonlítani, hogyha az illetőnek minden vonala élethűen ábrázoltatik. Ez más szóval annyi, mint a milliméter tiz-századrész pontosságával lemásolt természet a maga szigorú arányaival. Aki mást csinál az nem fogja elérni azt, hogy az a fej hasonlítson a gazdájához. Egy összeadást is sokféleképen lehet számsorokba állítani, de jó eredmény: csak egy lehet. így a fegyelem, a rend részesévé válik mindennek, ami a művészetekben a szépségideált teremti meg, viszont a rendellenesség kizárja a szépség fogalmát. Van rend az esztétikában. Van rend az esztétikát létrehozó agymunkában s rendet kíván meg az anyag, mellyel a művész dolgozik. Egy építész, az anyagszerűség formaképzése és alakítása mellett, mindenkor számolni kénytelen az anyagnak az építészetben felhasználható lehetőségeivel, mely a legharmonikusabb rendszerben töltheti csak be a hivatását: ez vitán felül áll. A szobrász, a festő, a létező formák világában és színeiben alá van rendelve mindenkor az anyag követelményeinek, továbbá a tér és a sík felület által megszabott törvényszerűségnek. Az egyformaság a rend egy neme. Az egyforma színek, tömeg és folthatás a határ, mely a chaoszt megnyugtató egésszé formálja s a szépérzéket az emberben felkelteni képes. Míg a szárnyaló fantázia a szép kutatása közben Michel AngeJo építőművészetéhez és a vatikáni freskókhoz ér, mig a művészet matema-. tikai igazságait Bramante és Brunelesco firenzei kupolaépítészetében találja meg, addig az emberi lélek a művészetekben úgy tud elmélyedni már, mint ahogy a zeneélvezőt egy-egy klasszikus zenemű az étheri magasságokba emelni képes, melyet célul tűzni ki nagy ieladat, de csak az elhivatottak érhetnek el oda. Ez, mint végcél lebeghet a tudományokat, a művészeteket szerető kivételes lélek előtt, de az általános elérhető célok nem ezek.