Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

53 erkölcsi értékét, hogy nem noteszből, hanem a megismerés alapján állapították meg minden tanulójukról, azoknak magaviseletéről és tudásáról, a mindig találó és igazságos osztályozó érdemjegyeket. Nem is volt a negyedik osztályban egy sem közöttünk, aki a „jeles" vagy a „jó" tanulók sorába fel ne emelkedett volna, és az év végén mindnyájan a tudásnak olyan tömött táskáját vittük magunkkal, amellyel bármelyik főgimnáziumban kivételes megbecsülést és elismerést szereztünk Alma Materünknek. De a tudáson kívül magunkkal vittük iskolánknak, a premotrei gimnáziumnak szellemét is! . , . Azt a szellemet, amelyet tanáraink lelki életünk kimunkálására alkalmaztak, azt a szellemet, amellyel kiirthatatlan ul belénk ojtották a tudás és tökéletesedés vágyát, a vallásos és erkölcsös élet mély átérzését, s a nemzet- és hazaszeretetnek mindennél értékesebb, drága kincsét. Lehetetlen volna feltárni ennek a premontrei szellemnek útját attól az időtől kezdve, mikor a francia premontreiek először léptek a magyar földre ... A premontrei rendet II. István királyunk az 1130-ik évben telepítette be hazánkba. 1180-ik év körül megalapították a csornai premontrei prépostságot . . . Mit érezhettek ezek a magyar földre érkező premontrei ősök, amikor először tárult eléjük a magyar föld végtelen síkja, amikor először hallgatták a mesék ködébe burkolódzott hegyek erdőrengetegének barbár zúgását, először találkoztak a büszke magyar nép merengő álmodozásával vagy felcsapó életkedvével ?... Eget járó lelkük előtt mindez eleinte idegen volt, de mikor megismerték a csodálatos magyar faji jelleget, megismerték a magyar népet, a magyar életet, megértettek mindent s az idegen föld hazájuk lett. Hamarosan egybeolvadtak a magyarsággal. Megszemélyesítői lettek a magyar nemzeti gondolatnak, hordozói lettek a magyar nemzet' vágyainak, kívánalmainak, céljainak és törekvéseinek, s ilyen lélekkel, ilyen szellemmel fogtak hozzá a magyarság neveléséhez, előbbreviteléhez és azóta soha el nem szakadtak a magyar élettől. A mohácsi vész, török hódítás, polgári háborúk idején és a vallási mozgalmakban több, mint 50 monostoruk omlott össze, a megmaradtakat pedig II. József császár törölte el, míg a XIX. század első éveiben felújúl a régi fénynek emléke, létrejön a jánoshidai és türjei prépostságok hozzácsatolásával újjászervezett csorna-premontrei prépostság, amelyre reábízták a szombathelyi és keszthelyi gimnáziumot, hogy folytassák megszakított szellemi missziójukat. S ezen idő óta — az elmúlt másfél század alatt — a csorna-premontrei rend visszaállította őseinek örökségét, a korszerűséggel telített magasabb rendű szellemiséget és hivatásszerűen kialakította az eszményi „tanárt". Azt a tanárt, aki a tanításnak és nevelésnek nem napszámosa, hanem művésze. Mert a premontreiek, mint „tanári egyéniség"-ek, művészek !