Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

36 Krizosztom pannonhalmi főapát, Gerínczy Pál dr. jászói prépost, Zimányí Gyula piarista rendfőnök, Simon György apostoli protonotárius, nagyprépost, püspöki helynök, vitéz gróf Teleki Béla főispán, Sárközy Pál dr. bakonybéli apát, Balassa Bruno dr. miniszteri osztályfőnök, Simon László dr. tank. kir. főigazgató, Kürti Menyhért dr. kat. elnök-főigazgató. Milakovszky László kat. főigazgató, Bürchner László soproni nagyprépost, Maróthy Károly dr. orsz. képviselő, öregdiák, Bozzay Zoltán c. tank. kir. főigazgató, Oppel Imre igazgató, öregdiák, Uher Ernő ezredes, a nagykanizsai könnyűhadosztály levente parancsnoka, a pécsi Maurinum főiskolai internátus, a gödöllői, rozsnyói és nagyváradi premontrei gimnáziumok, a székesfehérvári és pécsi cisztercita gimnáziumok, a győri bencés, a budapesti szent orsolyarendi leánygimnázium, a nagykanizsai piarista, az érsekújvári Flenger-intézet, azonkívül még igen sok öregdiák és az intézethez közelállók fejezték ki levélben, sürgönyben együttérzésüket az Alma Mater jubileumi ünnepsége alkalmából. Megható disziratot küldött a helybeli polgári leányiskola tanári kara és ifjúsága, özv. Mérei Ignácné pedig az üdvözlettel együtt elhunyt férje emlékére 100 pengőt küldött az intézetnek. A díszközgyűlés e hivatalos megnyilatkozásai után a jelenlegi ifjúság nevében mindenki jóleső érzéssel hallgatta Csapláros Imre VIII. oszt. tanulónak erre az alkalomra készült szabad rimekben szerkesztett versét az Alma Mater varázsáról. (Lásd 49. oldal.) A vers utolsó sorai szinte önkéntelen átmenetet, hangulat-hidat fontak a Premontrei Diákszövetség társrendezői felé. Elsőnek a szövetség osztályelnöke Kovács József ny. vezérőrnagy jelent meg az előadói emelvényen. A tábornoki atilla, az öregdiák ősz haja és a jóságos tekintet hármas hatása alá került mindenki, amikor Őméltósága ünnepi beszédében a premontrei nevelés lencséjén keresztül tekintett vissza emberekre és dolgokra. Szines betekintés volt mindeh szava, amely a hűség érzésétől csordultig telt szív mélyéből fakadt. (Lásd 51. oldal.) Míg a vezérőrnagy gondolatmenete egy rend, egy kisebb család nevelőrendszerét boncolgatta, addig a következő szónok, Tompa Ferenc dr, egyetemi tanár, diákszövetségi társelnök a magyar katolikus iskolák értékelméletét nyújtotta az ifjúsághoz intézett időszerű szózat keretében. A keresztény erkölcsöt, a szentistváni állameszmét döngetik kívülrőlbelülről s vájjon hol épülnek erősebb fellegvárak a diadalmas világnézet számára — kérdi a szónok —, mint ép a tanítószerzetesek iskoláiban, amelyeknek egyik bástyája a keszthelyi premontrei gimnázium ? Ezen ősi várak árnyékában a magyar ifjú bátran és biztosan vívhatja meg harcát az eljövendő szebb jövőért. (Lásd 55. oldal.) Alig hangzottak el a tudós professzor érces szavai, midőn Ferenci József I. oszt. tanuló (a beteg Kótay Attila helyett) Radványi Kálmán : A magyar diák c. versével, mintegy válaszképpen a magyar diák eszményképét rajzolta meg a professzor által kijelölt eszmekörben.