Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

ISKOLÁNK JUBILEUMA. 1772—1892—1942. 1942. december 13-án, vasárnap, ifjú és öreg diákjaink ünnep hangulattal gyűltek egybe Alma Materünk örömünnepére. Születésének, alapításának 170., nagykorúságának, nyolc osztállyá fejlesztésének 50. évfordulóját ünnepeltük. A nagy világrengés ugyan hangfogót tett ajkunkra, de örömünk annál melegebben tombolt szivünk mélyén. Keszthely város és a premontrei iskola szelleme e hossú idő alatt ideális egységbe forrott. Nagy emberek és nemes szívek kerültek ki az ódon falak közül. A magyar tudományos törekvések oszlopa, Fejér György, e gimnázium kebeléből emelkedett ki, Deák Ferenc, a Haza Bölcse, itt kezdte pályáját, a Festetics grófok az alapító Páltól III, Györgyig intézetünk díszét emelték, Nagy Ignácz az elbeszélő és drámai irodalom szellemes munkása itt tanult, Érkövi Adolf a gazdasági irodalom nemzetközi viszonylatban is híres tényezője e gimnázium osztályait látogatta. Vaszary Kolos hercegprímás és Simon Vince premontrei prépost-prelátus valamikor a keszthelyi iskola padjaiban tanult stb. És jöjjön az élő szel lem testvérek hosszú sora, kik mind a premontrei Alma Mater emlőin táplálkoztak. Iskolánk dicső múltja érlelte meg a tanári karban élén az igazgatóval azt az elhatározást, hogy a régi és jelenlegi diákok 1942. december 13-án, — ha háborús lehetőségek között is — díszközgyűlés keretében multunkhoz méltó emlékünnepélyt tartsanak. A mai idők nehézsége sok akadályt gördített jubileumi ünnepségünk elé. Nagyrabecsült tanítványaink közül Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát úr Önagyméltóságát — kit ünnepi szentmisére kértünk fel — múlhatatlan elfoglaltsága tartotta vissza, Sárközy Pál dr. bakonybéli apát elfogadta kérésünket, azonban az utolsó pillanatban betegség akadályozta meg eljövetelében. Vaszary Mihály váci kancellár-kanonok, egykori tanítványunk, nagy lekötöttsége miatt nem vállalhatta az ünnepi szentbeszédet. Keszthelyen pedig erős vörheny-járvány ütötte fel fejét, amely a zenekar és énekkar szereplését bénította meg. Ezen sok nehézség ellenére mégis ünnepeltünk, melegen, bensőségesen! Ünnepségsorozatunk három mozzanatból állott: I. December 13-án vasárnap reggel 8 órakor különös áhítattal fordultunk a Mindenható Istenhez, hálát adtunk a Gondviselésnek a 17 évtized alatt tapasztalt kimondhatatlan sok jóért. Dr. Szerecz Imre apátplébános, a gimnázium volt diákja, 25 évig tanára, majd 5 évig igazgatója mondotta az ünnepi Te Deum-ot teljes apáti díszben. A szent cselekmény után atyai szavakat intézett az egybegyűltekhez, akik a padsorokat zsúfolásig megtöltötték.