Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

In memóriám! Pro Patria! 1942. augusztus 20-án, Szent István napján, lesújtó csapás érte a magyar nemzetet. Vitéz nagybányai HORTHY ISTVÁN repülőfőhadnagy, Magyarország kormányzóhelyettese a keleti fronton hősi halált halt. A sors néha titokzatosan hullatja pörölycsapásait! Történelmi napon, a magyar mult örömünnepén suhogtatja meg pallosát a halál fekete angvala. Mintha összefüggés lenne a szent király ünnepe és a magyar jövő eme reménységének pusztulása között! Felemelkedett a szent Jobb, komoly intést adott, mint egykoron a Szent Királynak is, Imre fia hirtelen elhalálozása alkalmával. Szent István keresztény megadással viselte el a csapást és nemzete naggyá lett, kihevert minden bajt. A Gondviselés eme kifürkészhetetlen intézkedésében jelképet látunk, amely arra tanít, hogy e kemény isteni megnyilatkozás előtt mélyen meghajolva nekünk itthon a kötelességteljesítés eszmei magaslatára kell felemelkednünk kint harcoló honfitársaink érdekében. Hiszen egy dicsőséges jövő gyermekei, egy nem csüggedő jelen munkásai, a mult szenvedéseit keményen álló néptörzs utódai vagyunk, akiknek immár egy újabb példaképet ajándékozott a történelem. * * * Az első világháború keszthelyi diákhősei, számszerint 72-en, ezen gondolat jegyében áldozták fel fiatal életüket a becsület mezején és a mai, talán még nagyobb erőkifejtést igénylő idők vitézei és hősi halottai, akiknek nevét, életpályáját és hősi tetteit a szörnyű világégés után fogjuk megörökíteni az utókor számára, ugyancsak e lelki keretben dobták virágzó életüket az eljövendő szebb jövő serpenyőjébe. Valamennyien a magyar égbolt vezércsillagai lesztek, akik véreteket ontottátok a haza szent oltárán ! K. K. dr.