Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

103 Ez iskolai évben 1942. november 26-án gyűlt össze a Diákszövetség budapesti osztálya, öregek és fiatalabbak egyaránt, hogy az elir.ult év eseményeiről számot adjon. Dr. Szalay Albin igazgató elnök megnyitója és Kovács József tábornok lelkes szavai után, melyek a magyar élni-akarás szellemében hangzottak el, Ladányi Emil főtitkári jelentése következett. E jelentés magában foglalja a szövetség budapesti osztályának egy évi munkáját és ép ezért alább közöljük, Tisztelt Közgyűlés! Újra egybegyűlt a Keszthelyi Premontrei Diákszövetség bpesti osztálya, hogy immár fennállása óta a 12-ik közgyűlésen számot adjon egy év munkájáról. Szürke novemberi napon sereglett egybe az öreg diákok tábora, de ez a szürke hétköznap ünnepi fényt gyújt lelkükben, mert boldogító érzés újra dokumentálni baráti összetartozásukat, kifejezni Alma Materük iránt érzett benső ragaszkodásukat s iránta érzett el nem muló hálájukat. Ünnepnap ez számukra . , de vájjon időszerű-e ma a barátság ünnepét ülni, összetartozásról, szeretetről, háláról beszélni, amikor gyűlölet hullám borította el a világot, vér ömlik a jeges tenger partjaitól Afrika égő homokjáig, harcizaj veri fel a Csendes óceán ismeretlen szigetvilágát s magyar várta vigyázza a zúzmarás Don partját. Világtörténelmi erők ez ádáz harcában mintha eltűnt volna a szeretet erről a meggyötört világról, mintha az emberi szolidaritás csak letűnt idők emléke lenne már. Nem — úgy érezzük, hogy ez az apokaliptikus zűrzavar nem űzött még el a földről minden nemes eszményt. Vannak még boldog szigetek a gyűlölet óceánjában, melyeket elkerült a romlás útja. Vannak még boldog szigetlakók, akiknek lelkében kincs még a hit, akiknek szívében ott lobog még a szeretet lángja s nem halt ki még a hála érzése minden kapott jóért s szépért. — ilyen boldog szigeten áll ez a kis premontrei diákvár, amelynek alapjait ideális lelkületű férfiak 12 évvel ezelőtt rakták le, falait, bástyáit pedig nem szűnnek meg azóta se építeni, erősíteni. E férfiak, e várnak védői erős harcosok, akik szilárd erényekkel sáncolták körül lelküket, eszményi ideálokkal bástyázták körül szívüket, hogy a pokol erői se vehessenek erőt rajtuk. Vájjon mi a titka ennek a várépítő erőnek, honnan oltódott a lelkükbe, mi tartotta meg töretlenül ? Egy rövid szóban oldódik meg a rejtély: ez a rejtelmes erő a premontrei szellem. Ez a premontrei szellem erkölcsi tőke, féltve őrzött kincs, mely mint a rádium, meg nem szűnő sugárzással ragyogja be a lelkeket. Ennek a premontrei szellemnek a büszke elkötelezettjei e férfiak életük végéig. Ez a szellem a szép és nemes érzések kincstárát nyitotta meg lelkükben, ez a szellem élteti bennük a hitet, hogy higvjenek az élet szépségében, ez erősíti bennük a reményt, hogy erőjük fogytán se csüggedjenek el, ez élteti bennük a szeretetet, hogy egymás kezét szorosan fogva összetartsanak. Ennek a premontrei szellemnek a forrása a keszthelyi Alma Mater áldott falai közül fakadt s onnan áramlik immár nemzedékek óta pazar bőséggel.