Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1941
4 Véletlennek is leh'et mondani, hogy a pápai szék alapításának 1900 éves fordulója és a pápai trón jelenlegi birtokosának 25 éves püspöki jubileuma egybeesik. A nagy szellemek életében és jelentős intézmények történetében azonban a kimagasló fordulók nem véletlenek, hanem mindig mélyebb jelentőségük van. Így nem tulajdoníthatjuk a véletlennek, hanem inkább az isteni Gondviselés intézkedésének kell tekintenünk, hogy az első világháború legféktelenebb, legszilajabb tobzódása közben, 1917 május 13-án szentelte püspökké az első világháború nagy békepápája, XV. Benedek, a második világháború nagy pápáját, XII. Piust. Hogy nem a véletlen, hanem az isteni Gondviselés kezevonását lássuk ebben, elég csak arra rámutatni, hogy mennyire azonos körülmények között és mennyire azonos feladatok súlya mellett foglalta el Szent Péter székét a XV. Benedek pápa által felszentelt püspök, aki már akkoriban is Gasparri államtitkárnak a legtehetségesebb munkatársa volt és később a pápának nagy békeművében a legmegbízhatóbb és leghűségesebb munkatársa lett. A béketárgyalásokat mint müncheni nuntius szolgálta. Az első világháború végéig Németországban dolgozott. A német nép szívébe zárta őt és az új Németországban, mint Berlin nuntiusa a vezetők előtt is mindig nagyobb tekintélyre tett szert. Utána más diplomáciai megbízatásokat kapott. Ezeknek során bekapcsolódott azokba a tárgyalásokba, amelyeket a pápa az olasz állammal megkötendő béke érdekében folytatott. Pályafutásának igazi emelkedése a XV. Benedek halála után trónralépett XI. Pius pápa alatt kezdődött. A pápaság legfontosabb hivatalát, a bíborosállamtitkárságot töltik be vele. Öriási képességeivel be is váltotta a személyéhez fűzött remén)eket: végrehajtója lett XI. Pius nagyszabású terveinek, részese volt a nagy enciklikák kidolgozásának és az olasz állammal megvalósított láteráni szerződésnek. Ezzel a megegyezéssel a pápa vatikáni fogsága véget ért és ismét megalakult a pápai állam. Az olasz állammal való jó viszonyt tartóssá szilárdította. Részese volt a konkordátumok nagyszabású politikájának, amelyekkel XI. Pius pápa az egész világra kiterjesztette a pápaság erkölcsi és nem egyszer politikai befolyását. A pápaság története azt mutatja, hogy minden időben és minden korban olyan pápák ültek Szent Péter székén, akik egyéniségükkel mindig a legrátermettebbek voltak arra, hogy az Egyház hajóját kormányozzák. Ez az Egyház irányításában megnyilvánuló krisztusi intézkedés emelte trónra a mai nehéz időkben, a mai idők nagyságához mért képességek birtokában XI. Pius pápa öszentségét is. XII. Pius pápa tényleg magában hordja a mai idők követelte képességeket: az életszentségnek, a szenvedések átérzésének, a vezetésre való rátermettségnek, a
