Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939

HORTHY MIKLÓS. 1920-1940. Március a magyarság életében a szabadság és nemzeti függetlenség szent hónapja. A szabadság hónapjának ezidei első napja jubileumot hozott számunkra, egy férfiú államfői munkásságának két évtizedes fordulóját. Azét a férfiúét, akit a magyar nemzetgyűlés 1920. március 1-én Magyarország kormányzójává választott. Bátran merem állítani, hogy a magyar történelemben nincs még senki, aki a haza szolgálatában pusztán erkölcsi eszközökkel olyan nagymérvű szervezői és építő munkát végzett volna, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós. Kormányzónk családi címerében van egy vas-kar, amely zöld halmon könyököl és kezében három búzakalászt tart. Mélyértelmű szimbóluma ez a húsz esztendős kományzói munkásságnak! A magyar nemzet életereje sűrűsödik össze a vasmarokban, hisz kormányzónk a nemzeti egység legerősebb pillére, a magyar katona eszményképe. Szent István birodalmának minden polgára benne látja a szebb jövő zálogát. Személyes jelenléte mindenkor bizalmat önt a magyar emberbe. Ezt éreztük 1921 tavaszán, amikor először járt Keszthelyen! s a Magyar Helikon itteni berkében — az egybegyűlt Múzsa nemzedék élén — Zrínyi Miklós tiszteletére fát ültetett. Ezt éreztük abban a gyászmenetben, amelyben Kormányzónk Festetics Taszilónak, a bőkezű magyar főúrnak adta meg a végtisztességet. Ezek a húrok zendültek meg lelkünkben, amikor a keszthelyi cserkészek körében időzött a gödöllői jamboreen. Felejthetetlen percek voltak! S ezt érezzük, amikor pihenés után vágyakozva Keszthelyt, az ősi Georgikon városát felkeresi, hogy a balatonmenti árnyas erdőkben a vadászat örömei közt feledje a súlyos gondokat, amelyek felelősségteljes hivatalával járnak. Főméltóságú Urunk délceg termete, katonás tekintete, kedves egyénisége mindenkor hamisítatlan magyar úriasságával hatott ránk. Valahányszor közöttünk járt, éreztük, hogy a Gondviselés ajándékozott meg Vele bennünket, hisz Ineki köszönhetjük, hogy a trianoni békediktátum után nemzetünk nem sorvadt el. Az ünneplést kormányzói jubileuma alkalmával elhárította magától, de szándékával nem jutottunk ellentétbe, amikor az iskola falai közt megemlékeztünk róla. A jubileumi nap szent miseáldozatában arra kértük a magyarok Istenét, ho,gy védelmező kezét terjessze ki fennkölt személyére és hűséges népére, s hogy csepegtessen a nemzet minden fiának szívébe megértést, hogy mindig keressük, ami összetart és kerüljük, ami szétválaszt.